365

Amikor Istent említem, kétféle megközelítéssel találkozok.

A modern ember képtelen megkülönböztetni saját magát a felvállalt szerepétől. Az ember, mint szellemi lény, a háttérbe szorul, és előtérbe kerül a funkció: igazgató, orvos, pap, üzletember, maffiózó.

A vallás az, amikor a közösségi oldalakon megosztott bibliai idézetek alá írod hogy Ámen.

Ha az emberiség célja megmászni a Csomolungmát, még a tengerszint fölött két méterre vagyunk. Úgy a hit kérdésében, mint önmagunk, életünk megértésében, morálban és felelősségben.

Aki meg akarja az életét nyerni, az elveszti.

A csend nem némaság, nem a hangok hiánya, hanem a létezés éneke. E világi és túlvilági szólamok harmóniája.

“Rettenetes dolog az igazságtól elhagyatva élni, és elfulladó szorongással látni, a hazudozás miképpen diadalmaskodik, és a korrupt ember miképpen részesül az élet pozitívumaiban, az igazság beavatkozása pedig késik, késik és egyre csak késik, és nem történik semmi, az elaljasodás fokozódik, és az ember abban a hiszemben kezd lenni, az igazság merő rögeszme, ő pedig idióta és fantaszta és hibbant görcsben él, miközben szemét lehunyja és sóhajt: igazság.” - Hamvas Béla

Több vagy, mint amit megveszel, vagy amit megtermelsz. Több vagy a HR-es értékelésénél, a piaci értékednél, a fogyasztói státusodnál.  Nem számít, milyen marketing van a hátad mögött, minthogy az sem, hogy milyen anyagiakkal bírsz.

Az ember életfeladata soha nem az, és nem lehet az, hogy túléljen. A túlélési üzemmód nem más, mint az ember bezárkózása, elzárkózása a valóság és az igazság elől. Ahelyett, hogy megnyílna, bezárkózik. Ahelyett, hogy éberségre tenne szert, még jobban elalszik.

Az emberek nagyon szeretik az olyan szép idézeteket, amelyek – ha részben is – de leveszik a vállukról a felelősséget.

A kérdés mindig az, hogy kinek, minek vagyunk a szolgálatában. Mert az ember mércéje az, hogy kinek a szolgálatában áll.

Egyetlen szabadság van.

Az életmű: az emberi élet során összegyűlt tényleges érték.

Az asztrológiához, vagy más, úgynevezett szellemtudományhoz, háromféle hozzáállás létezik. Az egyik az, amely tudománytalannak, kóklerségnek kiálltja ki.

“... (a fában) a nemek állandó ölelésben vannak, éppen úgy, ahogy a fa állandó ölelésben van a földdel. Csak a fában levő két nem ölelése szorosabb.” (Hamvas Béla: Fák)

(nem teljes összefoglaló a genderelméletről)

Természetesen tévedés relativizmusról beszélni akár a valóság, akár az igazság kapcsán. Nincs relatív igazság, nincs relatív valóság.

Mióta van a Schrödinger macskája, tudjuk, hogy a valóság nem egy fix pont, amit egyesek látnak, mások meg nem. Annyi valóság van, ahány ember. De hogy kapcsolódik ide az igazság?

Az emberiség hagyománya alapján állíthatjuk, hogy a fizikai élet nem önmagában van, hanem egy szellemi létnek a következménye.

Az éberség elvesztése ugyanaz a folyamat, mint az Istenazonosság elvesztése.

A romlás nem most kezdődött.

A lényeg általában hiányzik.

Az idill ellentéte a rendszer. A rendszer nem rend. A rend egyetemes törvényekre épül, a rendszer társadalmi szabályokra. A világ a rend szerint működik, a rendszer az alvók birodalma.

Egy gondolat?

Írás. Lehet felemelkedés, vagy elbukás.

Az embert elemezni nem elég anatómiailag, de még lélektanilag sem.

Mindennap belebotlok a közösségi oldalakon a misztériumra való teljes érzéketlenség jegyeibe.

Metanoia

Az egységlogika ellentétben áll az apparátusi logikával. Az egységlogika az egységből indul ki, és oda tér vissza. Jobban mondva: kiindulhat a zűrzavarból is, ennek elemeit szétszedi, megvizsgálja, a helyére rakja. Az egységlogika: rendrakás.

A vonzás törvénye egy olyan valami, amiből ma már igen sokan megélnek: írók, influenszerek, idősek és fiatalok egyaránt.

Amikor az ember látni kezd, azt mondják, a harmadik szeme nyílik ki. Azonban nem valamiféle fizikai vagy misztikus harmadik szemről van szó. Nem valami titkos szerv, amely rejtve van a tudomány előtt. Inkább metafora.

A vallás nem hit, hanem alkat kérdése.

A transzparens: mindent átereszt.

Mire az ember feleszmél...

Amikor a különböző jelenségek, elméletek összemosása nehézkes, akkor a komolytalanná tétel a következő lépcsőfok.

Az információ meghamisításának, komolytalanná tételének számos más módja is van.

Hogyan kell egy információt hiteltelenné tenni?

Az éberség négy pilléren nyugszik. Nem a politikai hovatartozása dönti el. A ma divatos politikai nézetek úgy vannak általában beállítva, hogy a kormánypártiak azok, akik alszanak, és az ellenzék az, aki felébredt. Ez azonban nincs így, és soha nem is volt így.

Nem csak a szeretet, hanem a kereszt ünnepe is. Felvállaltam? Átnézem a közelmúltam, mit tettem, mit nem tettem.

"Vegyék tudomásul, hogy akinek asztalán hírlapot találok, abban bizalmam végképp megingott." (Hamvas Béla)

A világnézet igazságtartalmának mércéje a pozitívum.

A probléma nem ott van, hogy többféle világnézet létezik, tulajdonképpen annyi, ahány ember. A probléma ott van, hogy egyes világnézeteket mindenkire kötelezővé szeretnének tenni azok, akik az apparátus hűséges szolgái, és minden párbeszédet ellehetetlenítenek.

Az ember foggal-körömmel ragaszkodik a világnézetéhez, akkor is ha igaz, akkor is ha hamis. Ezért senki nem kényszeríthető ráeszmélésre. A felébredés csakis személyes indíttatásból történhet, az egyén belátása szerint.

A liberalizmus a kaszton kívüliek, azaz a csőcselék uralma.

A felelősség ott van, ahol a tér és az idő.

Lássuk az oly divatos álhír (fake new) fogalmát, vizsgáljuk meg, mi is az álhír.

Az egyik, Schrödinger macskája néven elterjedt kvantumfizikai kísérletnek számos - a hagyományban is fellelhető - mondanivalója van a világunk működését illetően. Az, amit ma a kvantumfizika megmutat, sokkal fontosabb, mint egyszerű kísérlet.

Az evolúciós elmélet nem zárja ki a teremtést.

A kvantumfizika kísérletei és kutatásai számos, a hagyományból már ismert tényt tár fel újra.

A probléma kettős: hiányzik az univerzális orientációra való képességünk (analógiás következtetés, megkülönböztetési képesség), és a transzparenciánk (a magunkkal szembeni teljes mértékű őszinteség).

Ahhoz, hogy az apparátus mint olyan, megmaradjon, elsődleges célja, hogy az emberek apparátusban gondolkodjanak. Az apparátus felállít egy normalitást, amelyben csak az általa elfogadott gondolkodás létjogosult.

Az emberek szeretnének abban hinni, hogy az igazság elfojtása, meghamisítása, a manipulálás, az elterelés, nevetségessé tétel valamilyen felső vezetők, befolyásos, világhatalomra törekvő emberek műve.

A folyamat a megbélyegzéssel kezdődik, és a leggyakrabban alkalmazott bélyeg a tudománytalan vagy az áltudomány.

Az információ elhárításának szép példája lehet az asztrológia.

Az információ elhárításának az alapja, hogy az igazságot semlegesíteni kell.

Az apparátus egy olyan szerkezet, ami - bár teljes mértékben az igazság ellen van berendezkedve - mégis képtelen az igazsággal szemben egyenes úton védekezni.

A Tarot 16. kártyája a Torony. A kártya egy toronyból lehulló alakokat ábrázol, a torony összeomlik, cipő, maszkok és más kellékek hullnak a mélybe. Egyes kártyákon a toronyt lángok borítják, másokon villám csap bele. A Kos alá tartozó élettörténés, és a jelentése a következő.

Csend.

A világot ellepték a misztikusok, az "életjobbító edzők", a magukat mesterré avanzsálók. Épp mostanában néztem meg egy ilyen "edző" előadását, és már az elején feltűnt, hogy fizikai tényekkel nincs tisztában.

Azt mondják, elenyészően kevés az, amennyit másnak hazudunk, ahhoz képest, mennyit hazudunk önmagunknak.

Az átlátszó létezés (transzparens egzisztencia) alapja az egyenesség. Vagyis a gondolat, szó, tett egysége.

A hit bázisa az ősbizalom. A hit aurája a kegy.

Mit jelent a személyesség a mindennapokban? Vizsgáljuk meg.

Paradoxon, hogy minél személyesebb vagyok, annál egyetemesebb is, minél közelebb kerülök magamhoz, annál közelebb vagyok az egységhez.

A kulcsszó: a személy. Miért? Mert problémákat csak személyesen lehet megoldani.

Nem csak a tudás számít.

Egy vírusos világjárvány rávilágít arra, hogy mennyire szédületben él az emberiség nagy része, mennyire befolyásolható, vagy épp megszólíthatatlan (elzárkózott).

A csoportos karma azt jelenti, hogy bizonyos emberek ugyanazt a szellemi hibát (bűnt) követik el.

A félelem a tudás hiánya. De nem csak tárgyi tudásról van szó, hanem önmagunk tudásáról.

Aki beteg, az kegyvesztett.

A szellem bűnéből következik a lélek őrülete, és abból a test betegsége.

Nő, szépség, hatás - avagy van valami közös a virágban, a tükörben és az öröklétben.

A fejlődésnek több szakasza van, amelyeken az ember végigmegy, többnyire kényszerből.

Az idegesség nem más, mint irritált kábaság.

Hollywood: a varázspálca, amivel elszórakoztatnak.

Vannak, akik azt mondják, az élet egy szórakozás. Ez sok emberre igaz, ha úgy közelítjük meg a szórakozást, mint a figyelem szétszórását.

Aki benne él az igazságban, annál a szó, gondolat és tett egységes.

Az igazság személyes.

Az élet házainak nevezhetjük azokat az életterületeket, amelyekben az ember fejlődik és kiteljesedik. Ezek azok az életterületek, amelyekben helyt kell állni.

A nehéz helyzetekben a hit nem elvonja a figyelmet, hanem rákoncentrálja. Ezért a hit nem megkönnyíti a sorsot, hanem segít a feloldásban.

A hit nem bizonyos dolgok feltételezése, hanem a dolgok ismerete.

Lássuk, mi a többi ősidea üzenete.

Az ősideákat, vagy princípiumokat, melyek átszövik a szellemet, a testet, a sorsot, a bolygókkal szimbolizálják. Fontos megérteni, hogy az asztrológia nem a bolygók emberre gyakorolt hatásáról szól, hanem ezeket az ősideákat írja le. Ezek az ideák, amelyek az "ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van" tétel értelmében, a létezés minden síkján megjelennek. Lássuk tehát röviden, mi ezeknek az ősideáknak az üzenete.

Az egy: az abszolút igazság.

A legtöbb misztikus hibája, hogy azt hiszik, a dolgok kívülről hatnak. Azt mondják, hatással van ránk az időjárás, a konstelláció, a társadalom, a környezet.

Kétféle tudás van, az egyik kötelez, és ez az igazi tudás. Mit jelent az, hogy kötelez? Azt, hogy ha megismersz valamit, akkor az életed megváltozik, már nem tehetsz úgy, mintha nem tudnád.

A senki, vagyis a sorstalan: aki a sorsát teljes mértékben feloldotta. Megvalósította a gondolat, szó és tett egységét, teljesen transzparens, és egyetemesen tájékozott. Megismerte és feloldotta az örökölt karmát, azaz a tudatalattiba rejtőző hamis világképet, félelmeket. Imaginációját kitisztította. Véget vetett a hetedíziglen öröklődő rossz programoknak.

Az ember születésének pillanatában fellelhető erőviszonyok, energia minőségek az egész életre kihatnak. A ciklus törvényének megfelelően, minden kezdetben benne van az egész folyamat.

A lét a számokra épül. Az egyből kettő lesz (megnyilvánulás), a kettőből három (hármas egység), a három tulajdonképpen a Szent Szellem, vagyis az Ige: a legyen.

A mai ember nem ismeri a törvényeket, de ezek ettől függetlenül működnek és hatnak.

Az egyetemes törvényekkel harmóniába lenni nem azt jelenti, hogy különleges képességekre teszünk szert. Inkább jelent megnyugvást, mint cselekedetet, sokszor inkább a nem-cselekvés a jellemző a cselekvés helyett.

Az egyetemes törvények nem önkényesek, azok a világ működéséből adódnak.

Az ok-okozat törvényét a karma törvényének is nevezik. Minden tettnek, szónak és gondolatnak következménye van, minden visszahat.

Van ideje a vetésnek, és van ideje az aratásnak, ez a ciklus és ritmus törvényének lényege.

A polaritás törvényét meg kell különböztetni a nemek törvényétől, mert a nő és a férfi nem az ember két pólusa.

A nemek törvénye nem polaritás, hanem a teremtés működéséből fakadó törvény.

A kompenzáció vagy kiegyenlítődés törvénye szerint minden kompenzáció alapon működik: adnunk kell ahhoz, hogy kapjunk.

A rezonancia, vagy hangoltság törvénye szerint az ember csak olyan dolgokkal találkozhat az életben, amivel rezonál.

Hogyan érvényesülnek az egyetemes törvények az életben?

Az emberi élet egyetlen értelme a rendeltetés: azaz a szabadság.

A létezésben rend van, ezért van rendeltetés. A rend: minden a helyén van.

Európa utóbbi kétezer éves történelme arról szólt, hogy megpróbálták semlegesíteni a kinyilatkoztatást. Más szóval semmissé tenni a kereszténységet.

A mai ember egy fajta tudathasadásban él. Észre lehet venni ezt nem csak a vallásokban, hanem a tudományok elméleti területein is.

Az éberség fokozása: a kinyilatkoztatás megértése.

A teremtés, vagy mágia törvényének két fontos tanulsága van: egyrészt az, hogy az ember nem csak teremtett, hanem teremtő is, másrészt az, hogy a szellem a primordiális.

Az embernek teremtő ereje van.

Az Egyben nyugszik a kettő: a teremtés mozzanata, a kiáradás és visszatérés.

Az Istenazonosság azt jelenti, hogy önmagam nem választom le a mindenségről. Feltétele, hogy a teremtő (Isten) és a teremtett (Ember) ugyanaz. Ez nem kiváltság, hanem óriási felelősség.

Summa: a fény a kiáradás, megismerés, megkülönböztetés, a szeretet visszatérés, odaadás, egység és azonosság.

A megkülönböztetés problémája társadalmi szinten is látható. Mivel csak jól megkülönböztetett elemek egyesíthetők (képeznek egységet), ezért az az integrációs törekvés, ahogy ma elképzelik, eleve kudarcot vallott.

Egy dologban meg vagyok győződve: Jézust ma is épp úgy keresztre feszítenék, ahogy ezelőtt kétezer évvel, ha nem fizikailag, akkor virtuálisan, mindig a kornak megfelelő eszközökkel.

Az éberség a belső hierarchiát alakítja ki. Azt a fontossági sorrendet, ami szerint az életünket vezetjük. Kritika nélkül nincs hierarchia, csak zavar van, és a zavaros életképzelet csak zavaros életet eredményezhet. A belső zavar hozza a külsőt, a belső rendetlenség a külsőt. Mindenekelőtt önmagunkban kell rendet tennünk, azáltal, hogy a fontossági sorrendet megtaláljuk, és életünk részévé tesszük.

Amit ma jólétnek neveznek, az valójában csak az élet szorítása.

Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van.

A világ teremtése a négy őselem alapján történik.

Alapállás, amelyben a szellem a primordiális, a szellem áll a fizikai fölött, a szellemből indul ki minden, és oda tér vissza.

A világ legnehezebb dolga felébredni, vagy felébreszteni. Ennél nehezebb dolgot nem ismerek.

Először vala az ige. Az ige nem csak szó (legyen), hanem cselekvés is. Akarat is, tűz is, a teremtés tüze.

Hagyjuk a relativizált igazságot: a ma oly divatos nézőpont kérdést.

Az éberség nem más, mint Isten szemének lenni. Mit is jelent ez a gyakorlatban?

A materializmus az a vallás, amely a véletlent tartja saját Istenének.

Sokan féltik saját titkaikat, pedig az látszik a legjobban, amit elrejtünk. Aki transzparens: átereszt. Nincs semmiféle elrejtett dolog, átlátszóság van.

Az élet minőségét az dönti el, hogy ki mit gyűjt, és mekkora távra tervez.

Az alapállás azt jelenti, hogy a rendeltetésünknek megfelelően élünk. A rendeltetés az, ahol “Az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges”.

Módszert mindenki maga csinál. Adott az információ, a lehetőség, de nincs általános kézikönyv, ami mindenkinek jó lenne. Épp ez benne a kihívás: a lényeges dolgokat csak egyedül, önmagadban teheted meg. Senki nem léphet helyetted. Itt bukhat meg számos iskola, mester vagy beavatás: ha nem alakítod ki a saját módszered, a máséval nem tudsz előre lépni.

Az élet paradoxona, hogy egyre jobban ki akarunk nyílni, de félünk, és ezért megkapaszkodunk, így magunkat megkötjük. Minél jobban akarjuk a szabadságot, annál inkább. Bezárjuk magunkat. Mindenféle korlátokat állítunk magunk köré. Falakat építünk, hogy külső ellenség ne hatolhasson be, de közben e falak rabjai leszünk.

A vallásnak dohos, a tudománynak vitriol szaga van. Az igazság virágillatú.

Beavatási módszer több van, mégis igen kevés a beavatott. Hogy mibe lehet beavatást nyerni? Az éberségbe.

A morál, amikor az ember túltekint önmagán. Azt mondja, nem magamért, hanem a teremtésért. Lerázza magáról kicsinyes gondolatait, félelmeit és kétségeit.

A kereszt az idő és a tér jelképe. Az idő és a tér metszése, kereszteződése, az a pont, ahol a tér és az idő egymást megfogja. Ebben a dimenzióban az idő és a tér foglyai vagyunk. Ezért van rajtunk a kereszt.

Egyik oka, amiért nem látjuk ittlétünk egyszerűségét, az a élet féltése. Nem csak az életösztönről beszélek, azzal nincs semmi baj. Hisz valami ide kell kössön.

Az emberiség egyetemes fundamentumán állni azt jelenti, hogy azt akarni, amit Isten. Mit akar Isten?

A közöny a legrosszabb. Amikor az ember csak a világra koncentrál. Vigyáz arra, hogy a kényelme meglegyen, és semmi baj ne érje. Nem érdekli őt a miért. Esetleg csak a mikor és a hogyan.

Ne nehezedjenek rád a világ dolgai. Csak könnyű szívvel. Azt hallottam, hogy a túlvilágon a lelket és egy tollpihét a mérlegre teszik, és ha a lélek lehúzza a tollpihét, elveszett.

Az alapállás a gondolat, szó és tett egységnek megvalósítása. Nincs átlátszó egzisztencia ezen hármasegység nélkül. A gondolat, szó és tett egysége helyezi az embert a bázisra, teszi igaz emberré, ugyanakkor transzparensé.

Az ember felépítésének hármas egysége a test, lélek és szellem. Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van, ezért e három egymást tükrözi, egyik sincs a másik nélkül. Lássunk egy kis aritmos logost.

A világ teremtése két fontos mozzanatból áll: kiáradás és visszatérés. Mondhatni, hogy a teremtés pulzáló. Kiáradás a megismerésért, visszatérés a megértésért. Tágulás és szűkülés. Ahogy a szív dobog.

Az, amit karmának neveznek, összetettebb, mint ahogy ábrázolni szokták. Az "azt kapsz, amit te is adsz" felvázolás igen csak egyszerű. Ha ez így működne, akkor bárki könnyedén jó életet élhetne, hisz csak arra kellene figyeljen, hogy jót cselekedjen.

Az ittlétünk oka egyszerű, ugyanakkor mégis összetett. A teremtés hatalmas örvényében, folyamatában keletkeznek hibák, és mi azért vagyunk itt, hogy ezeket a hibákat kijavítsuk.