Nincs személytelen igazság. Ez nem nézőpont, hanem az igazságban való elhelyezkedés. Ki, milyen viszonyban van az igazsággal. Ezt pedig egyedül a realizáció dönti el. A nagy, általános igazságok semmit sem számítanak mindaddig, amíg az ember semmilyen viszonyban nincs velük. Amikor azonban a realizáció megtörténik, az ember és az igazság között személyes kapcsolat alakul ki. Innen kezdve lesz személyes az igazság, és ez a személyes igazság fogja az ember alapállását képezni. A nézőpont egy igazságnak egyik oldalát látja, a realizáció részt vesz a teljes igazságban. Míg a nézőpont a szélén, a realizáció a közepén helyezkedik el. Elmondhatjuk, hogy nincs több igazság, csak több viszony az igazság és a személy között. Ezért van az, hogy az igazi tudás kötelez, mert az igazi tudás realizáció, és a realizáció beletesz az igazságba. A realizálatlan tudás nem ér semmit, csak elmélet marad. A tudás, ami felszabadít, ami szabaddá tesz, az a tudás, amit realizáltak. Nem mindegy, hogy igazságról filozofálunk, vagy az igazságban élünk.