Saját szigetemen éltem, távol mindenkitől, távol a civilizációtól, távol békétől és háborútól. Önmagamnak teremtettem e szigetet, és ennek rabja lettem. Egyedül, mint Hamvas a Magyar Hüperiónban. Az igazi közösségre csak álmomból emlékszem. Itt mindenki csak magát látja. Hatástalan maradtam itt, ahol az emberek saját hatásukat mérik, csak ezzel vannak elfoglalva. Szavam erőtlen. Van aki meghallja? Van aki megérti? Az igazságban egyedül vagyunk. Ezzel számolni kell, aki közkedvelt, az elárulta önmagát.