Cookie consent script
"Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja. (HB)"

János-Széll István

Gondolatok, esszék, kritikák, elbeszélések

#124 (Az androgün megsemmisítése)

Olvasási idő: körülbelül 6 perc

“... (a fában) a nemek állandó ölelésben vannak, éppen úgy, ahogy a fa állandó ölelésben van a földdel. Csak a fában levő két nem ölelése szorosabb.” (Hamvas Béla: Fák)

(nem teljes összefoglaló a genderelméletről)

Olvastam a minap, hogy a genderelmélet a nemek egyenjogúságáról szól. De ez épp annyira nem igaz, mint az, hogy a sajtó az igazságról szól. A genderelmélet, vagy a társadalmi nemek tudománya a nemek társadalomban betöltött szerepére fókuszál, azzal a végkövetkeztetéssel, hogy a női és férfi szerepkörök, sztereotípiák nem magyarázhatók, és nem alapozhatók meg a biológiai felépítéssel. Első lépésként azonban tisztázni kell azt, hogy mi az egyenjogúság, és hogyan keveredik (keverik) az egyformasággal. Tény, hogy egyes társadalmakban nincs a nemek között egyenjogúság, de ez nem mondható el a nyugati civilizált országokra, főleg olyan mértékben, amennyire erőltetve van ez a téma.

Mi az egyenjogúság?

A nőnek és a férfinak is joga van céget vezetni, pénzt keresni, mosogatni, főzni, ötven kilós cementes zsákot vinni, szülni, apának vagy anyának (újabban: szülőnek) lenni. Azt a tényt, hogy végül a nők szülnek, és a férfiak viszik többnyire a cementes zsákot, akárhogy próbáljuk ezt félremagyarázni, a biológiától függ. És hogyha vannak szerepek, tevékenységek, amelyek a biológiától függnek, akkor az egész genderelmélet a levegőben lóg – de természetesen tudjuk, hogy a nemi egyenjogúság csak fedősztorija valami nagy gaztettnek.

Tudjuk, hogy a nőnek és a férfinak más dolga van az életben, más mit és máshogyan kell megismerjenek, más lételvhez kapcsolódnak. Természetesen a genderelmélet, amely mit sem sejt a szellemi tényezőkről, odáig elmegy, hogy a született gyermeknek joga van eldönteni a (társadalmi) nemét, és eleve diszkrimináció őt besorolni bármelyik nembe. Itt már rég nem egyenjogúságról van szó, hanem a nemek összekuszálásáról, megzavarásáról.

A genderelmélet nem a nemek egyenjogúságáról, hanem a nemek eltörléséről szól. A hagyományból tudjuk, hogy a kétneműség (androgünosz) az az állapot, amikor a két nem teljes egészében együtt van. A genderelmélet azonban nem az androgün állapotra, hanem a hermafroditára törekszik, vagyis a nemtelenségre. Az androgün a teljesen megélt nemek egysége, ahol, bár mindkét nem megtalálható, de azok külön-külön is teljesek. A hermafroditában nincsenek nemek, vagy csak zavarodott, összekuszált nemek vannak.

A nagy probléma azonban az, hogy a nemi identitás lerombolása a káprázat és zűrzavar fokozását idézi elő. Ha a nemi identitás eltűnik, akkor az ember zombivá válik, teljesen irányítható lesz, az apparátus rabszolgája. Miért? Mert meg lesz fosztva attól a magtól, amely az egész létezésének a bázisát adja. A szellemi fejlődés esélye eltűnik. A megismerés folyamata, a kiáradás és visszacsatolás elvész, mi marad? Reflexiók. A nemtelen aztán harcolhat a nem létező nemek egyenjogúságáért, miközben teljesen kiszolgáltatott.

A nemek varázsa épp abban van, hogy nem egyformák. Az alkímiából tudjuk, hogy csak jól megkülönböztetett elemek egyesíthetők, azaz – a nemekre vetítve – csak ott van értelmes és fejlődőképes kapcsolat, ahol a nemek meg vannak különböztetve. És nem jogilag! A nemek megkülönböztetése nem a mosogatásról szól, nem a nemek társadalmi jogairól, de mindezekre a szerepekre hivatkozva, a feministák igyekeznek a nemek közötti különbséget inszinuálni. A nemek megkülönböztetése arról szól, hogy más őselv vezérli őket, az egyik a kiáradás, a másik a visszacsatolás. Megismerés és befogadás. Ha nincs megkülönböztetés, akkor összemosás van, zavar, nem színek játéka hanem két szürke pont.

A nemek a helyükön teljesek, és egymással nem helyettesíthetők. A megkülönböztetés nem rangsorolás, hanem helyretevés. Ugyanakkor csak két nem létezik: a kiáradó fény (férfi) és a visszacsatoló szeretet (nő). A többi, genderelmélet alapján kitalált nem (társadalmi nem-szerep) csak bohóckodás, valószínűleg bekábítószerezett emberek műalkotása.

A genderelmélet (nagyképűen: tudomány) célja tehát a két szürke pont létrehozása, a nemtelenség piedesztálra emelése, a zavar fokozása. Mindez azoknak kedvez, akik nem szeretnének felébredni, sőt, a nemi szerepüket sem szeretnék felvállalni. Az életfeladat teljes megkerülése az embert hiábavalóvá teszi. Mi lesz az élete értelme? Mi lehet az értelme két szürke pontnak? Az, hogy semmi, túlságosan elnéző álláspont.

Ha az egyenjogúság lenne a kérdés, akkor egy szót sem szólnék a témában. Naivitás azonban ezt hinni. Nekem legalábbis a bizalmam az apparátus diszciplínáival szemben teljesen megingott. Egyre gyakrabban látom ugyanis, hogy egy apparátusi gaztettet érzelmekre ható, egyenlőségről és egyenjogúságról hadovázó diszkurzus mögé rejtenek.

Könyvjelző
z