Adatvédelmi infók
"Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja. (HB)"

János-Széll István

Gondolatok, esszék, kritikák, elbeszélések

#76

Olvasási idő: körülbelül 1 perc

Paradoxon, hogy minél személyesebb vagyok, annál egyetemesebb is, minél közelebb kerülök magamhoz, annál közelebb vagyok az egységhez.

Azáltal, hogy az egységtől eltávolodom, magamtól is eltávolodom. Ha nem vállalok felelősséget, vagyis személytelen vagyok, akkor kiesek az egységből: bezáródok. Hová: önmagamba. Csak az az ember szólítható meg, aki személyével jelen van. A bezárt ember nem megszólítható.

Ha befele fordulok, és megvizsgálom a rejtett gondolataimat, céljaimat, tisztítom az életképzeletemet, úgy nem csak magamhoz kerülök közelebb, hanem az egységhez is. Minél közelebb vagyok a személyes fókuszpontomhoz, annál közelebb vagyok a teremtés fókuszához is, és azáltal, hogy közeledem a teremtés fókuszpontjához, kitágulok. Annál nagyobb vagyok szellemben, minél közelebb vagyok magamhoz.

Minél személyesebb vagyok, annál nagyobb vagyok, befele nézve tágulok, és minél mélyebbre jutok önmagamban, annál távolabb jutok önmagamon kívül.

Könyvjelző