Adatvédelmi infók
"Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja. (HB)"

János-Széll István

Gondolatok, esszék, kritikák, elbeszélések

#90 (Apparátus 7 - véleményformálók és Smith ügynökök 2)

Olvasási idő: körülbelül 5 perc

A probléma kettős: hiányzik az univerzális orientációra való képességünk (analógiás következtetés, megkülönböztetési képesség), és a transzparenciánk (a magunkkal szembeni teljes mértékű őszinteség).

Ezért egy adott környezetben, vagy társadalomban, hamar átvesszük a bedobott eszméket, anélkül, hogy bármit is megkérdőjeleznénk. Így például egy tudományos tényt (most teljesen mindegy, hogy igaz-e vagy sem) mi is tényként kezelünk, még akkor is, ha azt mi nem bizonyítottuk, nem is ismerjük a területet, sőt, a tudóst sem láttuk soha aki bizonyította. Eszünkbe sem jut kérdéseket feltenni. Tanították az iskolában, vagy mondták a tévében esetleg írta az újság - és ez elég is. Jó példa erre a táplálkozás területe, ahol még mindig ádáz harcok folynak a magukat szakértőknek tartó emberek között. Azt a dolgot ugyanis, hogy a húsevés nélkülözhetetlen az egészséges élethez, a hatvanas - hetvenes években szajkózták, még iskolákban és egyetemeken tanították. Mindenki elfogadta, mint tényt, a tapasztalatok azonban (és későbbi kutatások) bebizonyították, hogy ez egyáltalán nincs így. Ma már a húsmentes életről is lehet hallani szaktekintélyek szájából. Mégis - hogy lássuk, mennyire beivódik egy-egy dogma az emberben - ma is vannak olyanok, akik arra hivatkoznak, hogy bebizonyították, húst muszáj enni. Olyan dogmákat ismételgetnek, mint a fehérje dogma, a belek hossza, a vitaminok. Ezek a dogmák már rég bedőltek, de sok ember számára tények. Egyszerűen azért, mert szeretik a húst, és ez a dogma megnyugtatja őket. Mert a tudás kötelez. A dogma nem. A dogmára lehet hivatkozni, és a lelkiismeretet le lehet nyugtatni. Régen, a homeopátiás orvosok magukon kísérletezték ki, hogy mit adjanak a betegnek, ma dogmák szerint gyógyítanak. A dogmában nincs felelősség, sem bölcsesség, csak ismételgetés. Ma a dogmát is leegyszerűsítették, ebből lett a protokoll. Így még a dogmát sem muszáj tudni, elég a protokollt követni. A protokoll az, amit be lehet programozni, így robotok is végrehajthatják.

A tudomány bizonyos ágazatai egyáltalán nem bizonyítanak, csak következtetnek. Például ha minden torokgyulladásos ember torkában ki lehet mutatni egy kórokozót, akkor az a következtetés, hogy a gyulladást az a kórokozó okozza. És ezt mindenki tényként kezeli, holott nem több, mint az, hogy ha minden vasárnap húslevest eszek, akkor a vasárnapot a húsleves okozza. Persze írnak ehhez magyarázatokat (nem bizonyítékokat, csak elméleteket), hogy azért ne legyen ennyire átlátszó az egész. Hogy értsük: még akkor is, ha minden torokgyulladásnál ott van az a kórokozó, másoknál meg nincs ott, ez még egyáltalán nem bizonyíték arra, hogy a torokgyulladást a kórokozó okozza. Ilyenkor szokták a kivételeket az immunrendszerre fogni.

A vélemény formálói (hírességek, színészek, közkedvelt tudósok, divatdiktátorok, szaktekintélyek) ezeket a dogmákat mondják újra és újra, hogy az embernek egy pillanatra se nyíljon ki a szeme. Ugyanezt teszik a Smith ügynökök is. Minden nap találkozhatunk velük: dogmákra hivatkoznak, és ha kell, erőszakot is alkalmaznak, csak épp ne kelljen gondolkodjanak. A dogma kényelmes, a fotelből nem kell felállni.

Figyeljük meg, hogy azok a leghangosabb ügynökök, akik az adott területtel teljesen párhuzamosak. Ilyenkor igazából maguknak is bizonygatják a dogmákat, mert Isten őrizz attól hogy le kelljen térni a megszokott útról.

A tudós az, aki megfigyel, elemez, kutat, következtet, megkérdőjelez. A tudálékos az, aki ennek a tudósnak a felfedezéseit a felismerhetetlenségig szajkózza, dogmát csinál belőle. Tudós igen kevés van, tudálékos szaktekintély annál több. És ezekre a tudálékos szaktekintélyekre hivatkoznak a többiek. Azok, akiknek a gondolkodás képessége egy igen távoli, megfoghatatlan valami.

Legközelebb kérdezz meg egy önjelölt Smith ügynököt, egy szaktekintélyt, vagy egy influenszert: honnan tudja, hogy az, amit mond, igaz? A válasz az lesz, hogy tudósok bebizonyították, vagy mert ezt mindenki tudja, ez így van és kész. Ebben különböznek ők az igazi tudósoktól: az igazi tudós kipróbálta, ezért neki tapasztalati tudása van, és amit mond, az fontos. Az ügynökök, szaktekintélyek és más önjelölt tudósok ellenben nem próbálták ki, nem bizonyították, ezért amit mondanak, az lényegtelen. Annyira lényegtelen, hogy én, személy szerint, le sem állok velük vitázni.

Könyvjelző