Kilépés

#39

A létezésben rend van, ezért van rendeltetés. A rend: minden a helyén van.

A rend törvényszerűségeknek van alávetve, ezek a törvények alkotják, képezik le a világot. A törvényt a rend (rendeltetés) adja, nem önkényes szabály, hanem működési elv. A törvény a rend megjelenése a létezésben. Ezért a rendeltetés: törvényesnek lenni. Vagy más szavakkal: törvényesnek lenni annyi, mint rendben lenni, a rendeltetésnek megfelelően, azaz: a helyünkön lenni.

A fizikai világ működése is ezeknek az egyetemes törvényeknek van alávetve, ez alól kivétel nincs. A rend és rendeltetés paradoxona, hogy addig lehetünk szabadok, amíg törvényesen élünk, azaz a rendeltetésünknek megfelelően. A legnagyobb szabadság a legnagyobb törvényesség. Az ember nem akkor szabad, ha áthágja a törvényeket, vagy lehetőséget lát ezek kijátszására, hanem amikor a legjobban aláveti magát ezeknek.

Az alapállás: a törvényes élet, ami a folyamatos éberségen és a visszacsatoláson (religio) nyugszik. Kiáradás és visszatérés. Aki ebből kiszáll, örök rabságba kerül, mondja a hagyomány. Miért? Mert csak a rendben lehetünk szabadok. Ha az ember a saját rendeltetésének megfelelően él, akkor nem csak él, hanem benne van a létben, vagyis kitágul. A renden (törvényen) kívüli élet tulajdonképpen rabság, amelybe a kicsinyes “én” sodor bele: onnantól kezdve a törvények nem védenek, így kiszolgáltatottá vállunk.

Aki a rendeltetésének megfelelően él, az védve van. A hit értelme: ezt a védettséget tudni, érezni folyamatosan. A kegy nem protekció, vagy nem sajnálat, hanem a rendeltetésből következő védettség.

365