A kiáradás mozzanata a férfi elv. Menni, és megismerni. Egyetemes tájékozódást szerezni. A visszatérés a női elv. Befogadni, megérteni, odaadni. Az Egy: a legnagyobb szám, a mindenek fölötti. Nincs az egynél nagyobb. Az egyben benne van minden, tértől és időtől függetlenül. Az első mozzanat, amikor ez az egység szétválik: kiárad, hogy megismerjen. Létrejön a feszültség, a dualitás, a sors. A kereszt a kettes szám jegyében áll: a tér és az idő feszültségében. A kettes az Egység megromlott változata. Lefokozott létezés. De ez a lesüllyedés kell, mert csak alászállva lehet újból felemelkedni. A harmadik lépésben megszületik a megértés, és odaadás, és újra egység keletkezik. De a hármas egysége már több, mint az Egy: ugyancsak minden benne van, de van benne még több. Esszencia. Lényeg. A kiáradás a yang, a visszatérés a yin, a kettő egysége a Tao.

Nincs jó Isten vagy rossz Isten. Az Egy az Isten: és ebben minden benne van. A lesüllyedés és a felemelkedés. A kiáradás és a visszatérés. Ha az Isten csak jó lenne, csak fél lenne. Nem volna minden, csak töredék. De a lényegét nem a kettősség (jó és rossz) hanem a hármasság képezi. Ez egy örökös fejlődés, mindig és mindig jobb lenni. Létezésünk esszenciája épp a hármas, mert mi emberek vagyunk azok, akik a Tao -t létrehozzák. Hogyan? A sorsuk megértésével, a kereszt feloldásával. A teremtő a teremtett nélkül nem létezik. Nincs önmagában létező Isten, aki egyszer gondolt egyet, s teremtett. Ha volt ősrobbanás, mint ahogy a tudomány állítja, akkor az biztos nem a kezdet volt (az első teremtés), hanem csak egy nagyobb ciklus része, a teremtő újbóli kiáradása. Mert a ciklus úgy kicsi, mint nagy, mint ahogy vannak napok, évek, életek, korszakok. De mivel az idő csak a térben létezik (a teremtett világban), így logikátlan időrendi sorrendet tenni a kiáradás és a visszatérés műveleteihez. Mindez egyszerre történik, és folyamatosan, és örökké.

Mit tanulunk mi ebből? Elsősorban azt, hogy:

• ki kell mozdulni (meg kell ismerni, le kell leplezni, be kell világítani)
• vissza kell térni az egységbe (oda kell adni amit szereztünk)

E két mozzanat hozza magával a Hármat: a lényeget, és ismét kezdjük elölről.

A boldogság, az idill nem más, mint a Hármas szám jegyében élni. Ég és Föld között.