Lehet meditáció, vagy munka. Lehet szó, de lehet betűk sorozata. Mondhat valamit, de az is lehet, hogy elhallgat. Az írás alkímiai művelet, lehet belőle arany, vagy elpárologhat az éterben. Nem sok írót ismerek, akinek írása gondolat, meditáció, szó. Mindenesetre egyik előnye, hogy magyarnak születtem: olvashattam Hamvast eredeti nyelven. Minden népnek megvan az írója, a magyar az egyetlen nép talán, aki leginkább a külföldi írókat olvassa.

Ha Hamvas Béla magyar vonatkozású esszéit olvasod, úgy érzed, mintha ma írta volna. A világ semmit sem változott az elmúlt ötven - hatvan év alatt. Csak rafináltabb lett, a hazugság kifinomultabb, az ellentétek mélyebbek. A technika fejlődött, lett lapos tévé meg internet, közösségi oldal, meg okos telefon, az értelem azonban ott maradt, ahol volt.

A tudomány nem tud többet felmutatni, a vallás teljesen komolytalan: a vallásosság kimerül abban, hogy az emberek a szentképek alá írják, hogy "Ámen".

Gondolkodó sorstársaim, sokan, akiktől ezelőtt húsz évvel sokat tanultam, Müller, Popper, Ruediger, feláldozták magukat a pénz és a népszerűség oltárán. Írásaik élvezhetetlenek lettek, kisüt belőlük a marketing. Lassan nem többek, mint akármelyik más multilevel marketing - filozófia, reklámszakemberek által kidolgozott címekkel, klisékkel, úgy, hogy azok a legtöbb embert megszólítsák. Nem azzal van baj, ha a legtöbb embert meg akarjuk szólítani. Azzal van baj, hogy ezért ellaposítjuk, felhígítjuk, kegyes hazugságokkal és elhallgatásokkal körítjük, marketing szabályok szerint átfogalmazzuk. Közhelyeket írunk. Olyan közhelyeket, amiket ezren osztanak meg, de senkit sem ébresztenek fel. Megérte vagy sem, annak nektek, kedves sorstársaim, nektek kell majd elszámolnotok - kérdés, hogy írásaitoktól függetlenül éberségetek csírája még megvan-e, vagy teljesen beleszundítottatok a lájkvadász marketingbe.