Az alapálláson nincs nézőpont. Az éberség nem nézőpont. Látni annyit tesz, mint az igazságot látni teljes egészében. Csak a kábultaknak van nézőpontjuk, mert ők csak a részleges igazságot látják. Éberségben nincs relatív igazság, csak igazság van. Fél-igazságokkal meg nem megyünk semmire. Ha nem ismerjük az igazságot teljes egészében, nem tudjuk megnevezni: nem ismerjük. Bevált módszer, hogy féligazságokat közölnek, így rettegésben tartanak. Hogyan? Az igazság néhány tetszetős aspektusát kiemelik, más aspektusait elhallgatják, sőt, lehazudják. Rengeteg példa van. Hogy miért teszik? Mert az éber és szabad ember nem jó tagja a fogyasztói társadalomnak. Ezért elhitetik veled, hogy az igazság relatív, sőt, hogy több igazság van. A kábultaknak lehet több igazságuk, ezért kábulatban tartanak. Elsősorban mi magunkat, mert a kábulat kényelmes. Ezért örömmel szívjuk magunkba a relatív fél-igazságokat. Azt mondják, nem jó tudni mindent. Inkább aludni. Átaludni egy életet: hiába élni. A relativizálás rendetlenséget szül. A rendetlenség (zavar) a kábulatot mélyíti. Az éberség első lépésének tekinthető a rend felfedezése, és életünkre való alkalmazása. Akkor mondhatjuk, hogy rendben vagyunk. Summa: aki éber, rendben van. Aki alszik, rendetlen. Hagyjuk a relativizált igazságot: igazság csak egy van, és csak az relatív, hogy ki mennyire ismeri ezt az igazságot, kinek mi köze hozzá. Része az igazságnak, vagy sem. Aki az igazság részévé akar válni, az nem elégedhet meg a nézőponttal. Mert nem csak nézni kell: látni is. A dolgok következetesek: a bázis ismerve az igazság, az igazság következménye a morál, a morál adja a szabadságot. Az igazság felszabadít. Ezért a kábultak saját relativizálásuk rabjai.