Kilépés

#27

Amit ma jólétnek neveznek, az valójában csak az élet szorítása.

Az ember kiírtja maga körül az erdőt, leöli az állatokat, beszennyezi a vizeket, aztán a keresett pénzzel kirándulást vásárol olyan helyre, ahol még a fák, az állatok megvannak, és a víz tiszta. Ez a jólét persze csak látszat, valójában görcs. A képlet roppant egyszerű: az ember azon görcsöl, hogy ki tud-e elég fát vágni ahhoz, hogy majd a fa árából el tudjon utazni egy olyan helyre, ahol a fák megvannak. Ez a folyamatos szorítás, hogy az élvezetek megszerzése miatt lemondunk az élet élvezetéről, leélünk egy teljes életet anélkül, hogy feleszmélnénk. A mindig élvezetekre éhes ember, akinek a hagyomány is csak szép idézet, folyamatos harcban áll a természettel, hogy mindig újra és újra megszerezze azt, amit elpusztított, és folyamatosan elpusztít. Rohanás, a bölcsőtől a sírig. Nem az emberek nem férnek el a Földön, hanem azok ökológiai lábnyomatai. Habzsoljuk az életet, miközben két kézzel szórjuk szét az igazi értékeket, és a saját magunk által termelt szeméthegyeken a jólétről értekezünk.

365