Egyes életterületek problémásabbak, mások maguktól adottak, a sorsunk függvényében. A leghelyesebb a problémás életterületekre koncentrálni, mert ott van a legtöbb megoldani – és feloldani valónk.

Ezek az életterületek röviden:

A személyiség életterülete: az embernek foglalkoznia kell önmagával, saját fejlődésével, személyiségével, ezeket a másokkal való viszonyában tudja lemérni. Hogyan látom önmagam, hogyan látnak a többiek. A másokkal való konfliktusaim a személyiségem problémáit tükrözik.

A biztonság területe: az embernek szüksége van életfeltételekre, arra a tudatra, hogy a feltételek az életéhez mindig adottak. Természetesen van, akinek soha semmi nem elég, egyre többet gyűjt, mert nem érzi magát biztonságban. Itt fontos a mértéket megtanulni, ugyanakkor az ősbizalmat megszerezni: nem szükség különösebb biztonsági intézkedés ahhoz, hogy biztonságba legyünk.

A tapasztalás területe: az ember a mindennapi tapasztalatokat meg kell értse, és be kell építse a világlátásába. Aki éber, annak a mindennapi tapasztalatok elárulják a belső problémákat. Itt kell megtanulni az analogikus gondolkodást, fejleszteni az éberséget.

A család életterülete: szükségünk van egy otthonra, egy helyre, ahonnan elindulunk, és ahova hazatérünk. Itt kell megtanulni az odaadást, a kis öncélú igényeink feladását.

Kreativitás: a művészet és a szerelem azok az életterületek, ahol az ember kipróbálja magát. Az élet játékaiba bele kell menni, nem szabad kiszállni. A bátorság itt fejleszthető leginkább.

Kultusz, munka, tevékenység életterülete: az ember azért van itt, hogy az anyagba szellemet vigyen, mindennapi tevékenységével, munkájával. Ha nincs kultusz, akkor munkamánia van, vagy lustaság, munkakerülés.

Házasság (tükröződés): Egyedüli hely, ahol önmagunk tisztán láthatjuk: a házasság. Vagyis a tartós, felvállalt párkapcsolat. Ugyanakkor a női és férfi erők kiegyenlítődésének helye. Azaz: az igazság helye. Aki nem vállal párkapcsolatot, az fél a megmérettetéstől, elkerüli a szembesítést, így a fejlődési lehetőséget is.

Újjászületés: Minden pillanatban készen kell állni az újjászületésre. Nem beleragadni az életbe, nem beleragadni a mindennapokba, az örökölt sorsba, a helyzetbe. El kell tudni engedni mindent. Ebben az életterületben tanuljuk meg az elengedést, ha nem önként, hát a halál valamilyen formájának megélésével, veszteséggel, balesetekkel.

Metafizika, világlátás és hit életterülete: Az ember itt alakítja ki a hitét, az élet távolabbi szemléletét, tudást szerez. Ez az egyetemes tájékozottság megszerzésének területe.

Társadalom: az embernek nem csak egyéni, hanem közösségi karmája is van, ezért szerepe van a társadalomban. Valamilyen módon át kell adnia a tudást, segítenie kell másokon, hogy mások is éberebbek legyenek.

Barátság, mentális szabadság életterülete: az a hely, ahol az ember új dolgokat alkot, új dolgokat próbál ki, ahol kommunikál, ahol közelibb kapcsolatokat ápol.

Magány, odaadás, feláldozás, áldozat hozatal: ez az életterület, ahol megtanulunk visszavonulni, és kifizetni a dolgok árát.