Cookie consent script
"Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja. (HB)"

János-Széll István

Gondolatok, esszék, kritikák, elbeszélések

#134

Olvasási idő: körülbelül 2 perc

Aki meg akarja az életét nyerni, az elveszti.

Az élet megnyerésére tett kísérlet nem más, mint az élvezetek begyűjtése, az élmények vadászása, a kényelem akarása. Egy életben való gondolkodás, szemlélet: amikor azt gondoljuk, hogy minden örömet be kell szereznünk ebben a kis életben, mert egyszer meghalunk, és akkor mindennek vége. De nem vesszük észre, hogy a kényelemért, élményekért, élvezetekért oda kell adnunk valamit. Fizetnünk kell. Mi az, amit cserében odaadunk? A létezésben elfoglalt helyünket: az életünk értelmét.

Odaadjuk a teremtő szót a beszédért. Nem lesz ige, amivel teremthetünk, és kitesszük magunkat a véletlenek káoszának. A "legyen"-ből csak volt és lesz marad.

Az idillt a luxusért. Ágyat a fekhelyért, otthont a lakásért. Szépséget a sminkért, kultuszt a munkáért, csendet a zajért, éberséget a káprázatért.

Oda kell adjuk a tartalmat a csomagolásért.

Nem lesz személy, csak polgár, akinek élete bár divatos, de mit sem ér.

És végül, az örökkévalót az elmúlásért adjuk cserébe.

Nem maradunk más, csak üres burok, és nyomtalanul oszlunk fel a világmindenségben.

 
...de aki odaadja az életét, az megnyeri. Odaadjuk a zajt a csendért, a beszédet a teremtő szóért, a luxust az idillért, a fekhelyet az ágyért, a lakást az otthonért, a sminket a szépségért, a munkát a kultuszért, a káprázatot az éberségért.

Nem polgár leszünk, hanem személy, aki egyszerre van a múltban, jelenben és jövőben.

És végül, az elmúlást az örökkévalóért adjuk cserébe, és helyünk lesz a világmindenségben.


Mert az élet így van megszerkesztve.

 

Könyvjelző
z