A mágia, vagy teremtés törvénye alapján az ember nem csak teremtett, hanem teremtő, a gondolatai, életképzelete teremti a világát. Nem csak a tudatos gondolatok, hanem erősebben a háttérben levő (tudatalatti) hiedelmek, félelmek, berögződések valósulnak meg. A szellem az elsődleges: vagyis a gondolat. Ha a gondolat, szó és tett egysége nem valósul meg, akkor az ember nem találkozik önmagával, ezért a világa (amit létrehoz) számára idegen, amelyben nem érezheti magát otthon. Miért? Mert a titkos gondolatai (elnyomott félelmei) teremtenek. A világ, amiben él, nem az övé, hanem a rejtett gondolatoké (az ördögé). Amikor valaki meglepődik azon, ami vele történik, csak azt jelenti, hogy nem számolt (nem ismerte) a tudattalanjában rejtőző erőket. Ezért van annál fontosabb, mint a pozitív gondolkodás: az exortio (a rejtett, titkos erők felszínre hozása, leleplezése, megismerése, átvilágítása). Az vagy, amit gondolsz, mondják, de még inkább az vagy, akit magadban nem ismertél meg. Az ön megismerés az éberség következménye, az éberség pedig azt jelenti, hogy nem a tudattalanom teremt, hanem én, és nem öncélúan, hanem a rendeltetésnek megfelelően. Alapelv, hogy minden a szellemből fakad, először van az ige (a tüzes gondolat), utána a megvalósulás.