Kilépés

#30

A megkülönböztetés problémája társadalmi szinten is látható. Mivel csak jól megkülönböztetett elemek egyesíthetők (képeznek egységet), ezért az az integrációs törekvés, ahogy ma elképzelik, eleve kudarcot vallott.

Egy társadalom magába foglalhat különféle népeket és vallásokat, és ezek a különféle népcsoportok egységet is képezhetnek, ha meg vannak különböztetve – nem jogilag, mint írtam sokszor, és megint hangsúlyozom, hanem szellemileg: azaz a helyükön vannak. Bizonyos korokban, bizonyos népcsoportok ezt még tudták. Egyrészt meg kell különböztetni az embereket (vagyis az egyformaságot elfelejteni, mindenki a maga helyén van jól, ahol a rendeltetésének (sorsának) tud élni), utána a kisebb csoportosulásokat, majd nagyobb csoportokat, és így tovább. Ha megkülönböztetett népcsoportok alkotnak egységet, akkor színes társadalomról beszélhetünk, ha meg összemosott egyesítés (integráció) van, akkor az nem színes, hanem szürkés-barna. A mai törekvések paradoxona az, hogy épp azok, akik a megkülönböztetés ellen harcolnak, hiúsítják meg a színes és egységes társadalmat. Nem számolnak a különböző népcsoportok hagyományával, vallásával, világnézetével, nem számolnak a különböző népcsoportok világnézetbeli különbségével. Nem számolnak azzal sem, hogy az egyformaság annak a feltétele, hogy valaki (mindenki?) le kell mondjon a saját hagyományáról az integráció miatt, így ez mindenképpen ellenállást, gyűlöletet szül. Társadalmi szinten is érthető, hogy a megkülönböztetés nem jelent minősítést (nincs jobb vagy rosszabb népcsoport), hanem helyretevést jelent. A színes társadalom és az integráció nagy harcosai ártanak a legtöbbet az egység ellen, akik mindenféle megkülönböztetést elleneznek, nem nevezik néven a dolgokat, elmaszatolják, elrejtik. Nem azok az egységes (kiegyensúlyozott, harmonikus) társadalom ellenségei, akiket gyűlölködéssel, rasszizmussal vádolnak, hanem épp azok, akik a vádakat megteszik. Nagyobb gyűlölet van abban, aki másokat gyűlölködéssel vádol, mint a vádlottban, és tetézi a bajt azzal, hogy ezt a gyűlöletet elrejti, elkendőzi. Ugyanakkor épp a megkülönböztetés ellenségei azok, akik végül mégis csak megkülönböztetnek, a szó rossz értelmében, jó és rossz alapon. A mai társadalom fő tulajdonsága, hogy minden épp az ellenkezője, mint aminek látszik (be van állítva). Az egyetemes tájékozottság (az éberség) hiánya a káprázat, és a káprázatban senkinek sincs igaza. Ez az igazságtól való elhagyatottság. És ott, ahol senki sem áll az igazság alapján, csak elméletek, vélemények vannak, egyéni nézetek ütköznek, de a konkrét pozitív következmény mindig elmarad.

365