Cookie consent script
"Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja. (HB)"

János-Széll István

Gondolatok, esszék, kritikák, elbeszélések

#122 (Mágia)

Olvasási idő: körülbelül 6 perc

Mióta van a Schrödinger macskája, tudjuk, hogy a valóság nem egy fix pont, amit egyesek látnak, mások meg nem. Annyi valóság van, ahány ember. De hogy kapcsolódik ide az igazság?

Hibás gondolkodás az, amely azt feltételezi, hogy valóság csak egy van, és ezt a valóságot a többség látja és érti, a kisebbség pedig alszik. A főáramú információ erre a téves logikára épít, és azt próbálja minduntalan elhitetni, hogy van valami, ami valóság, és van néhány ember, aki annyira sötét, hogy ezt nem képes felfogni, ezért összeesküvés-elméleteteket sző és álhíreket terjeszt. Az a jelenség, hogy a hivatalos tudomány nem veszi figyelembe a legújabb fizikai felfedezéseket, nem csak itt jelentkezik. Elsőként az orvostudományban tűnt fel, hogy az új fizikai felfedezések ellenére, a medicina szinte száz évet megy vissza, hogy a gyógymódját tudományosan alátámassza. Olyan, régen elavult, vagy bőven kiegészített tudományos tézisekre alapoz, amelyek ma már szinte nevetségesek. Valamiért az emberek tudata is leragadt a newtoni fizika szintjén, és nem képesek tovább látni, illetve nem képesek az új információkat logikailag értelmezni.

A legújabb kvantumfizikai megfigyelések megmutatták, hogy bizonyos esetekben, egy kísérlet eredménye a megfigyelőtől függ. Mindig az az eredmény, amit a megfigyelő látni akar. A legegyszerűbb eset a fény megfigyelése, ha akarom, részecske, ha akarom, hullám természetű. Ebből következtethetünk arra, hogy az általunk megfigyelt és értelmezett valóság személyes, mert mindenki számára az nyer bizonyítást, amit látni akar.

Aki a fősodrású információkat akarja elhinni, az erre mindenféle bizonyítékot talál, és a valóság ez szerint alakul. Aki az ellenkezőjét akarja elhinni, annak pedig az ellenkezők szerint alakul a valósága. Vagyis bebizonyosodik a hagyományban már jól ismert mágia törvénye, amit az új ezoterikus tanok ismét felkaptak, és meggazdagodtak belőle, anélkül, hogy ennek igazi lényegét megértették volna.

A valóság alakulása nem az intelligencia függvénye. Ezért rossz alapállás valakit, vagy valakiket butának bélyegezni azért, mert teljesen más valóságban él, mint a miénk. A mágia törvénye alapján mindenki maga teremti a valóságát. Ha valakinek épp az a valósága, hogy a Föld lapos, erre számos bizonyítékot fog találni, és az ellenkező bizonyítékok nem fogják tudni meggyőzni, mert azok kívül esnek az ő valóságán. Akik azt hiszik, hogy a lapos-Föld hívők, vagy más, szokatlan vagy bizarr teóriákat valló emberek nem képesek gondolkodni, azok nagyképű tévedésben vannak, mert nem értik a mágia természetét, éspedig azt, hogy mindig az a valóság bizonyosodik be, amit elhiszünk, amit hinni szeretnénk.

Teljesen más kérdés az, hogy az egyes emberek valósága milyen viszonyban áll az igazsággal. Az igazság azonban nem pusztán fizikai, nem is emberi tényező, hanem kozmikus, sőt, szellemi. A valóság minél inkább szellemibb, annál igazabb. A valóság igazságtartalmának növelése csakis az éberségen keresztül lehetséges. Az Isten-tudás mértéke teszi a valóságot igazzá.

Az igazság felette áll mindenféle apparátusnak, így sem a tudomány, sem a vallás nem mondhatja az igazságot magáénak. Az, akinek a lapos Föld a valósága, nem ismeri, nem érti a szellem gömb alakú természetét - azaz az egységet, azt az aritmológiai tézist, amelyben az Egy a legnagyobb szám. De mielőtt kinevetnénk bárkit is a saját valósága miatt, tudnunk kell, hogy az a hit, miszerint a halál után nincs semmi, és a halál a teljes megsemmisülést jelenti, semmivel sem igazabb, nem magasztosabb és nem morálisabb a lapos-Föld hiténél.

A viták nem az igazságról szólnak, hanem különböző valóságok van összeütköztetve. Amikor az ember vitába száll, a saját valóságát próbálja bizonyítani, mert abban a tudatban van, hogy az ő valósága az kozmikus, a másik embernek pedig ezt látnia kellene. Mindkét vitafélnek ugyanannyi valósága van, és ugyanannyi esélye azt bizonyítani. Innen kezdve minden vita hiábavaló mindaddig, amíg a cél a saját valóságunk rátukmálása a másikra.

Más kérdés az, ha éber emberek vitáznak. Itt ugyanis a cél a saját valóságunk kiterjesztése. Amikor két, nyitásra kész valóság találkozik, akkor a két valóság közelebb kerül az igazsághoz, mert többet képes befogadni, szélesedik, tágul. Csak olyan emberrel érdemes vitába szállni, akinek a megismerés a célja, és erre nyitott. Így az ellentétes nézetek nem ütköznek, hanem kiegészítik egymást, és ebből az unióból születik egy magasabb látószög, egy távolibb perspektíva.

 

Könyvjelző
z