Kilépés

#10

A kereszt az idő és a tér jelképe. Az idő és a tér metszése, kereszteződése, az a pont, ahol a tér és az idő egymást megfogja. Ebben a dimenzióban az idő és a tér foglyai vagyunk. Ezért van rajtunk a kereszt.

Gondolom, ahol nincs idő, ott tér sincs, és fordítva. Ha a teret mi alkotjuk (képzeljük el, materializáljuk), akkor az időt is mi teremtjük. Ahogy a tér egyik kövét a másikra tesszük, szép sorrendben, ahogy felépítjük az életet, a sorsot, vagy a művet. Sokan úgy tartják, hogy mindez szubjektív, és felteszik a kérdést, vajon ha nem vagyunk otthon, a szobánk egyáltalán létezik-e? Van értelme annak, hogy létezzen anélkül, hogy bármilyen célt betöltene? Ez is azon filozófiák egyike, ami nem bizonyítható (sem pro, sem kontra), hisz ahogy a mérőműszert ott hagytuk, már befolyásoltuk: materializáltuk. Ha megkérjük a szomszédunk, nézzen be hozzánk, már teremtettünk. Ha a világ nélkülünk nem létezik (tételezzük fel), akkor azt nem tudjuk megmérni. Hisz ki az, aki méri? Az, aki teremti. A tudósok közelről is megnézték, atomok halmaza az egész, az atomokat meg kis energia csomagok alkotják, ha elég mélyre hatolunk, akkor talán egész másképp láthatjuk. Nincs szoba, nincs szék, sem test, csak kis fénybombák keringenek. Ebben a mélységben talán idő sincs. Ha meg nincs idő, akkor nincs sors (olyan, mint az eseményhorizont a fekete lyuk körül). Szerencsére, a tudatunk túlnőtt a tér és idő korlátjain. Ezért van morálunk, szabadságunk és hitünk. A tudományos kísérlet csak a tér – idő keresztjén kísért el, tovább nem léphet, de aki elég merész, az belenézhet a csillagközi térbe.

Fizikai ittlétünk, vagyis életünk nem képzelhető el az idő és a tér keresztjén kívül. Nincs sorsnélküliség. Éppen ez a kereszt az, ami értelmet ad ittlétünknek. Ezen a metszeten lehet fejlődni, problémákat feloldani, átvilágítani, a démonokat kiűzni. Itt és most kell az életből művet építeni.

365