Ez a tudás nevezhető megvilágosodásnak, vagy beavatásnak, de a dolog ennél egyszerűbb. Nincs benne semmi varázslat, semmi különleges. Egyszerűen megértesz valamit, amitől az életed fordulatot vesz. Újjászületsz.

Az újjászületés mindenkire kötelező. Az embernek egyszer meg kell fordulnia, és a kábulatból ki kell lépnie. Vannak egyéni sorsok, de az éberség megszerzése közös karmánk. Az újjászületés a normalitás megérzése. Azt mondják, az ember kétszer születik, s ez a második születés a lényeges. Mert ez az a pont, amikor az élet (vagyis az első születés) értelmet nyer. A második születés nélkül az egész hiábavaló.

Ez az újjászületés nem egy pillanat műve. Inkább megfordulás: mostantól más irányba megyek. De nem azért, hogy egészségesebb legyek, vagy híres, vagy szent. Nem az üdvért. Aki valamiért teszi, az még nem egészen érti. Az üdvért tenni valamit nem különbözik attól, mintha pénzért tennénk. Itt nem erről van szó. Az adakozás azért esik olyan jól az embernek, mert emlékezteti arra, hogy oda kell adnia mindent. Persze az emberek adakoznak, csak önmagukat ne kelljen odaadni. Azt hisszük, ha odaadjuk, elveszítsük, de közben az a miénk igazán, amit odaadtunk. Mert az élet így van felépítve. Az újjászületés feleszmélés, hogy oda kell adnunk magunkat valamiért, ami az életnél több. Ez nem belenyugvás, inkább felszabadulás. Végre nem a kis élet szorító őrülete, hanem a létezés szabadsága.

Újjászületni: felismerni, hogy van több. Ettől a többtől csak önmagunkat zártuk el. A kapuk nyitva állnak. Bárki beléphet, akinek van bátorsága odaadni önmagát.