Kilépés

#19

A materializmus az a vallás, amely a véletlent tartja saját Istenének.

Káosz: elemek véletlenszerű ütközése, amiből aztán létrejön az értelem. Feltették már sokan a kérdést, hogy ha egy dobozba beleteszek minden elemet, ami egy rádióhoz kell (tranzisztorokat, diódákat, ellenállásokat, drótot, potenciométert, szénrudat stb.) és több milliárd évig rázom, van esély arra, hogy elkészüljön egy rádió? De ez igen felszínes megközelítés. Inkább a világ összes atomját kellene rázogatni, de azzal sem mennénk sokra. A tudomány szerint amúgy is ezek a véletlenek a külső, környezeti befolyás miatt alakultak úgy, ahogy. Lényegében a materialista az, aki a saját értelmét a legnagyobbra tartja, ugyanakkor még is paradoxonba fut bele: ha a véletlenek sorozatát külső körülmények befolyásolták, akkor nevezhetők véletlennek? Ezen el lehet elmélkedni, de tény, hogy a materialista az, aki egész életében retteg, hisz a véletlenül kialakult tudata megszűnik, amikor meghal. A végleges megszűnés tudata komoly kérdéseket vet fel. Például csodálkozhatunk azon, hogy a materialisták miért nem lopnak, ölnek gátlástalanul? Miért és mitől van bennük lelkiismeret? Hisz senkinek sem kell elszámoljanak. Vagy titkon ők is félnek a halál utáni bíróságtól? Vagy egyszerűen csak a haláltól félnek, és ezért nem kockáztatnak? Esetleg a földi börtöntől? Mert ha véletlenül lettünk, és végleg megszűnünk, ugyan kit érdekel és mit számít, hogy mit teszünk az életben, amely a világ létezéséhez képest csak egy villanás?

Csak egyetlen magyarázat van: mindenkiben ott van az éberség csírája, az az ősi emlék, hogy életünknek értelme van, és nem ér véget halálunk órájában. Nem csak a vallások miatt. Ha vallás nem létezne, akkor is bennünk lenne. Egy ősi emlék szilánkja, amelyet magunkba kódoltunk. Ha az ember őszintén magába néz, és kizár minden zavaró tényezőt, akkor látja, és be kell ismernie, hogy a véletlen semmire sem magyarázat. Egyszerre érezni kezdni, hogy valami nagyobb tervnek a része. De nem csak biológiai értelemben.

365