Kilépés

#7

A közöny a legrosszabb. Amikor az ember csak a világra koncentrál. Vigyáz arra, hogy a kényelme meglegyen, és semmi baj ne érje. Nem érdekli őt a miért. Esetleg csak a mikor és a hogyan.

A közöny kizárja az embert a létezésének okából, léten kívülivé teszi, beletaszítva az enyészetbe. A közönyhöz nem kell gondolkodó elme, sem érzelem, de még test sem. A közönyből keletkezik a tapintatlanság, az arcátlanság, a rejtőzködés, az érdek, a behódolás. A közönyös önmagát feladja. Elengedi a gyeplőt, amivel sorsát irányíthatná és jobbá tehetné, és sodródik az árral, legfeljebb panaszkodik. Úgy érzi, hiába van, és hogy őt megbüntették. Ő nem akarta. Nem akart megszületni, de ha már megszületett, meghalni sem akar. Nem érdekli. Elégedett a napi élvezettel. És ha többet akar, akkor több élveztet akar, ezért elkezdi habzsolni az életet, felfal mindent, mint az éhes disznó. Mások lábára lép, furakodik, szeretné ha figyelnének rá, ő az, aki a Golgotán, a kereszt alatt törvényszékkel fenyegetőzik, és közben arra vigyáz, nehogy a haja rosszul álljon. Ha már meg kell halni, szép ruhába tegyük. Mi mást hagyhatna hátra, mint azt a groteszk képet, hogy valaki megfésülködött és kifényesítette a cipőjét a halálos ágyán, hogy rá emlékezzenek. Azonban a közönyre a közöny a válasz. Hiába a kifényesített cipő, senkit sem fog érdekelni, legfeljebb három napig. Élete során még lenézően vigyorog (ezek a balgák mivel foglalkoznak), szidalmaz (ezek a balgák!), panaszkodik (ezek a balgák…), kötekedik, kikéri magának, azt hiszi, ő a fontos, csak ő, a világ körülötte forog, sőt, érte keletkezett. Ha van egy kis esze (ügyes), mester lesz belőle, vagy vallást alapít. Esetleg szenté avatják. Kitalálja, mikor és kinn kell segíteni, mikor kell adakozni, és kínosan figyel arra, hogy amikor ad, mindenki lássa. A külvilágnak él. Érzelmei és világnézete az szerint alakul, hogy a környezete miként reagál életére. Azt mondják, a misztériumra érzéketlen. Nem látja a szépséget a virágban, a nőben, a természetben, nem hatja meg semmilyen csoda. Gemütlich, az idill karikatúrája.

A közönyös úgy él, hogy mindig az érdekei érvényesüljenek, meglapul, mikor kell, behódol, talpat nyal, kikéri magának. Igazi gazember nem mer lenni (fél a következményektől), inkább csak sunyi. Mindenért a külső ellenség a felelős: a szomszéd, a politikus, az Isten.

A közöny gyógyszere a kíváncsiság, a kíváncsiságból fakadó éberségre törekvés, a nyitott szem: amikor az ember nem arra figyel, hogy milyen hatást vált ki a környezetéből, hanem arra, hogy milyen fejlődésen megy keresztül. Nem a tükör érdekli, hanem saját sorsa. A közönyös nem tud élni egyedül, hisz a semmibe belefulladna, kell neki az állandó visszajelzés, mert igazából csak a szellem iránt közönyös, és minél közönyösebb a szellem iránt, annál jobban érdekli az életének, szerepének hatása és eredménye. Feladja a többet a kevesebbért: a létet az életért.

365