Valamikor, a televízió megjelenése előtt, az emberek hétvégenként kimentek a parkba, ki családdal, ki baráttal, barátnővel, szocializálódni, beszélgetni. Megvitatták az aktuális politikát, társadalmi kérdéseket, hitet, filozófiát. Aztán egyszer csak megjelent és elterjedt a lakásokban a televízió, valamikor az 1960 – as évek körül, és pár hónap alatt eltűntek az emberek a parkokból. Már nem voltak nagy beszélgetések, megszűnt az interakció, onnantól mindenki a televíziót bámulta délutánonként, vagy hétvégén.

A lét megértésére tett kísérlet gyanánt, sokszor írtam apparátusról, illúzióról és szuperpozícióról, abszolútumról, káprázatról és éberségről, amelyeket most egyetlen gyűjtő fogalom alá szeretnék helyezni: a mátrix.

William esetlenül próbált elkapni egy sáskát, ahogy ott ült az égő napon, kopár mezőben.

Ebben a podcast sorozatban sorra vesszük a leggyakoribb betegségeket, és megnézzük, hogy milyen szellemi probléma állhat azok hátterében, milyen világnézeteket építünk fel a probléma köré, és hogyan lehet ezt a világnézetet lebontani, illetve hogyan lehet a problémát megoldani, a negatív karmát pozitív képességé alakítani.

Egy rövid bevezető arról, hogy miről fog szólni ez a csatorna.
Ha érdekel a téma, csatlakozz, kövess!

Amikor Istent említem, kétféle megközelítéssel találkozok.

Valaki az, akinek van valamije.

Kedves ismerősök, ismeretlenek, barátok és ellenségek: itt az idő, hogy önmagunkba nézzünk, és döntsünk. Döntsünk végre arról, hogy kit és mit szolgálunk tetteinkkel, felszólalásunkkal, gondolatainkkal, élet-képzeletünkkel és életünkkel. Mert mindenki az, akinek a szolgálatában áll.

A gonosznál van rosszabb: a link, a sunyi, a svihák, de ha van ennél is elvetemültebb, akkor az a tényellenőr. Bár lehetne morális szempontokból, meg egyenesség, emberi méltóság, vagy akár szellemi alapállás szerint rangsorolni a szakmákat, a tényellenőr szakmája kívül esik a rangsoron. Vannak immorális szakmák, amelyek alapja az ember saját emberségének eladása, de ritka az a nagy fokú immoralitás, amellyel a tényellenőrző bír.

A részecske, amíg szuperpozícióban van, addig nem csak abban a dimenzióban nincs benne, amit mi észle­lünk, hanem az időben sincs. Mondhatni időn és téren kívül áll. Az időtlenség az oka annak, hogy a kvantumok távolságtól függetlenül egymással "kommunikálni" tudnak.

Tisztában vagyunk vele, hogy a történelmet folyamatosan hamisítják. Én már abban is kételkedem, ha egy történelemkönyvet a kezembe veszek, hogy az írta-e, akit a borítón feltüntettek. Csak az én földi ittlétem alatt többször írták át a történelemkönyvek részeit, emlékezzünk csak a nyolcvanas évek aranykorára, amit később kommunista diktatúrára javítottak. Aki azt hiszi, hogy ez egy egyedi eset volt, az hatalmasat téved: itt és most, a szemünk előtt, élőben hamisítják ismét a történelmet.

A világ legbiztosabb dolga, hogy önmagunktól halál után sem szabadulunk. Ha nem így lenne, akkor az életben semmit sem kellene tenni. Nem éreznénk késztetést arra, hogy jobbá váljunk, nem lenne lelkiismeret-furdalás, nem ismernénk a morált, de még a szeretetet sem.

Az előző, kvantumfizikáról szóló cikkeimben kifejtettem, hogy a létezés alapja a szuperpozíció. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy amíg a dolgok nem nyilvánulnak meg, addig egy várakozó állapotban vannak, és egy tudatos lény teremtő beavatkozása jeleníti meg őket, az ő tudata szerint.

A huszadik és huszonegyedik század emberének Istene a technika. Ahogy egyre jobban fejlődik a technika, a megváltást a technikai fejlődéstől várja, így nem csoda, ha az egészségét és jólétét a szakemberek kezébe helyezi.