"Ön ezt tudja.
Onnan tudja, hogy mondták önnek, hogy így volt.
Ha nem mondták volna, nem tudná.
Ha másképpen mondják, másképpen tudja.
És ha mást mondanak, mást tud.
Így megy ez; ilyen egyszerű, és ennyire nincs köze a valósághoz."
(Julius Andan: A világ a színfalak mögött)
Sokféleképpen lehet írni. Lehet írni jól, rosszul, tényszerűen, lehet használni az irodalom által ismert bármelyik műfajt. Lehet dráma, lehet aforizma, lehet regény vagy esszé. Lehet epika, lehet novella vagy karcolat. Tény azonban, hogy a közösségi média, és úgy általában az internet, az írást eddig nem látott alacsony szintre degradálta.
Buddha szerint, ha lemondunk a vágyainkról, megszűnik a szenvedés. Nem tudom, én még nem mondtam le a vágyakról.
Az a megmagyarázhatatlan érzésem támad, hogy hozzám szól a ház, amikor felébredek. Furcsa álmok gyötörtek, nem is emlékszem a történésekre, csak egy érzés, ami ott lebeg. Mintha mélyebbre látnék, mintha magasabbról néznék. Egyszer csak a mélység és a magasság eggyé forr, és már nem tudom, hol van a fent, hol van a lent, hol van a kint, vagy a bent.
Korán ébredek, még nem énekelnek a madarak, a természet csendes. A tó vize tükörsima, a fák csendesen magasodnak a halványkék ég felé. Hüvös van, felveszek magamra egy mellényt, és elindulok a tó partján, körbe a tó körül, hátha jó gondolatokat ébreszt majd a felkelő nap, ahogy megcsillan a tó vizében.
Valamikor, a televízió megjelenése előtt, az emberek hétvégenként kimentek a parkba, ki családdal, ki baráttal, barátnővel, szocializálódni, beszélgetni. Megvitatták az aktuális politikát, társadalmi kérdéseket, hitet, filozófiát. Aztán egyszer csak megjelent és elterjedt a lakásokban a televízió, valamikor az 1960 – as évek körül, és pár hónap alatt eltűntek az emberek a parkokból. Már nem voltak nagy beszélgetések, megszűnt az interakció, onnantól mindenki a televíziót bámulta délutánonként, vagy hétvégén.
A lét megértésére tett kísérlet gyanánt, sokszor írtam apparátusról, illúzióról és szuperpozícióról, abszolútumról, káprázatról és éberségről, amelyeket most egyetlen gyűjtő fogalom alá szeretnék helyezni: a mátrix.
A titok, avagy a szellemi kölcsön
Számos modern szellemi technika célja nem más, mint az ember anyagi vágyainak és élvezeti igényeinek kielégítése. Az agykontroll, a vonzás törvénye, a nagy “titok” mind igyekeznek kihasználni az ember rejtett vágyait, és megtanítják azt fekete-mágiázni, hogy a vágyait kielégíthesse most azonnal.
Bővebben
A senki-paradoxon
Valaki az, akinek van valamije.
Bővebben
Piros pirula projekt
Már több, mint két éve, kiosztották a pirulákat. Választani lehetett kék és poros között. Mindenki azt a színű pirulát vette magához, amelyet akart. A választásban semmi kényszerítés nem volt.
Bővebben
Alapelvem, hogy az ember azért van itt e világban, mert létezésének célja van, és ez a cél túlmutat a fizikai léten. Azáltal, hogy gondolkodunk és cselekszünk, önmagunkat megismerjük, félelmeinket és hiedelmeinket legyőzzük. Mindezt addig és addig, amíg egy parányi sötétség sem marad bennünk. Hosszú az út, de a végére az embernek az életéből művet kell alkotnia.
Bővebben