Egy kis bevezető az eddig megjelent könyveimhez. Csak pár szó, hogy tudd, mit olvashatsz bennük.
- Egészséget, uram. Maga az edző?
- Jó napot kívánok. mennyibe kerül egy megvilágosodási tanfolyam?
Sétálni, almát vagy szőlőt szedni, tóban úszni, olvasni, írni. Néha, csak úgy, semmit sem csinálni.
Azt mondja a hagyomány, hogy amikor az ember meghal, és lelke a szellemi világba át akar lépni, át kell mennie a Csinvat hídján. Amikor a Csinvat hídjához érkezik, egy szép lány közeledik feléje: az ember szellemi énje. Amikor a lélek a szellemi énjét megpillantja, ráeszmél az egységre. A túlvilágra csak az éberség vihető át.
Általában ilyen témákról írok. Ezért vagyok ebben ennyire biztos. Írhatnék másról is, de az meg engem nem érdekel. S akkor inkább ez.
Tisztelet a gondolkodó kivételeknek.
Életünket, sorsunkat a gondolkodásunk alakítja. Bár mára ez közhely, de sokkal több van a kijelentés mögött, mint gondolnánk. A gondolkodásunk ugyanis a világlátásunk alapja, a világlátás pedig nem csak azt jelenti, hogy milyennek látjuk a világot, hanem inkább azt, hogy mit látunk a világból. És amit a világból látunk, azt éljük. És amit megélünk, az a sorsunk.
Bízok a létezés értelmében, az igazságban, a halhatatlanságban. A többi lényegtelen, s a nemes ember lényegtelen dolgokkal nem foglalkozik. "Ne aggodalmaskodjatok." Az élet úgy van megszerkesztve, hogy csak az veszti el, aki foggal körömmel meg akarja kaparintani. De ha odaadom: örökre az enyém lesz. Ez az ősbizalom alapja.
Ez egy kitalált történet. Bármilyen hasonlóság a valósággal csak a fantáziád szüleménye.
Az üres dobozok világát éljük. A dobozok egyre szebbek és egyre üresebbek. Egyre több energia van a külsőségben, egyre gyengébb a belső. A hatás, a mutatvány, a bűvészet. Mutatni, hatni, aztán nem adni. Mert nincs mit adni. Az életmű kimerült a mutatvány tökéletesítésében, a belsőre már nem maradt energia. Belül csak fáradtság van, és ma bármelyik csomagot kibontjuk, csalódottak leszünk. Nem azt találjuk a csomagban, amit a csomagolás ígért. A belső csak a külső halovány emlékmása, ellaposodott közhely.
Minden korban, minden társadalmi rendszerben azt gondolták az emberek, hogy az épp aktuális társadalmi rendszer talán a legjobb az összes addigi társadalmi rendek közül. Ez ma sincs másképp. Szabadság, lehetőség, kényelem: minden megadatott az embernek. Viszont ha valaki csak egy kicsit is foglalkozott metafizikával, az sejti, hogy volt ennél jobb, de nem csak jobb, hanem törvényesebb, tisztább, logikusabb. Felsőbbrendűbb. Amelyben mindenkinek helye volt, és amelyet szellemi tudással vezettek. Azokban az időkben, amikor egyszer született (vagyis a beavatatlan) nem hogy vezetői szerepet nem kaphatott, hanem még a közösségben sem vehetett részt.
Mert hogy a kutyát sem érdekli, most mind olyan dolgokról fogok írni, ami a kutyát sem érdekli: morálról, felelősségről, hitről, szabadságról, ébredésről, idillről, jóérzésről, rendről, odaadásról, elengedésről. Csak úgy magamnak. Mert van időm, és mi több: mert van kedvem. S mert írni jó.