Nem érte el, az tovaszökkent, és eltűnt a kiszáradt fűcsomó mögött.

- Anyád. - William horkantott, - lesz ebéd vagy nem lesz?
Mellette guggolt Martin, elnézte, amint William töketlenkedik, mosolygott. 

- Így nem lesz - jegyezte meg.
Williamnek az járt a fejében, hogy amióta engedélyezték a sáskák megevését, egyre kevesebb a sáska, tücsökről nem is szólva. A nagy áruházakban sem lehet már kapni, csak lisztkukacot, de azt sem William, sem Martin nem szeretik. A lisztkukacból lisztet készítenek, abból meg valamiféle pogácsát, olyan az íze, mint a dohos árpának.

- A fene aki rávett erre, mondom én - mormogott.
- Ne mind sápítozz - szólt rá Martin. - ebben van a fehérje.
William megvonta a vállát. Miért is kellett betiltani a zöldségeket és a gabonát. Azokba volt jó fehérje, meg minden más. Persze, lehet a klímára hivatkozni, lehet a metánra, meg a szén-dioxidra. Lényegében nincs is olyan gáznemű anyag a periódusos rendszerben, amire ne hivatkoznának. Húsz éve betiltották a benzint, meg a gázolajat, öt éve meg az elektromos autót. A megújuló energia csal álom maradt. Próbálkoztak már mindennel, de az a fránya energia sehogy sem akar megújulni. A készletek egyre fogynak, az áramellátás akadozik, igazi gyümölcsöt is évek óta nem evett. Van az a kínai alma, amelyet ki tudja miből állítanak elő, meg az amerikai banán, lényegében fűrészpor.

Emlékszik, amikor utoljára igazi, természetben, fán termett gyümölcsöt evett. Micsoda fenséges íze volt! Ahhoz képest ma már minden gyógyszerízű, ami az asztalra kerül, legyen az kínai alma, vagy amerikai banán. Tegnap például tücsökragut evett ebédre, lisztkukac levessel és csótány savanyúsággal. Persze csak mértékkel, de nem azért, mert nem lett volna éhes, hanem mert kevés volt. Minden héten bekopog a hivatal, jön a marcona hivatalnok, és a heti ebéd huszonkét százalékát le kell neki adni. 

Csipogott a karkötője, jelezte, hogy a testhőmérséklete túl magas, menjen árnyékba.

- Neked nem jelez ez az okos hajcsár? - kérdezte meg Martintól.
- Még nem. Ennek az az oka, hogy elegendő szintetikus vizet fogyasztottam, s indulás előtt, bevettem a testhő szabályzómat. Te miért nem?
- Mert azt hittem, a testem képes szabályozni önmagát.
Martin felnevetett, ki hallott már ilyen hülyeséget. Méghogy önmagát szabályozza. Állatok vagyunk, vagy micsodák? Csak az állatok képesek szabályozni magukat. 

William a távolba mutatott.

- Ott valamikor őzek voltak - mondta. 
Mély csend következett, majd William folytatta:

- Ma meg nincs ott más, csak egy tücsökfarm, meg arrább egy 8G-s antenna. Meg fák is voltak… Tudod, az a zöld nagy alakzat.
- Ha, ha - gúnyolódott Martin - fát azért már láttam. A fák az erre kijelölt helyeken nőnek, tudod. 
- Volt itt is valamikor.
William karkötője ismét csipogott. Az üzenet megfenyegette, hogy ha azonnal nem megy árnyékba, kereken másfél kredit pontot veszít, és elvesznek a szén-dioxid kvótájából is.

- Jobb ha beülök a szikla alá - mondta - mert a végén nem tudok hazamenni.
- Mennyin állsz?
- Huszonegy százalékon van a kvótám.
- Te úristen. Mit csináltál?
- Beszóltam a kormánynak.
Mindketten felnevettek, de a dolog kevésbé volt vicces. Ha az embernek ugyanis elfogy a szén-dioxid kvótája, sem taxit, sem tömegközlekedést nem vehet igénybe, de még az ökrös-szekeresek sem fogadják. Amióta tilos az autózás…

Nulla kvótával nem mehetsz be az üzletbe, de ha bemehetnél sem vásárolhatnál, hisz a pénztárcád azonnal lezáródik, ahogy nullára érsz. Persze el lehet menni karitatív munkákra, például az Örök szigetre fákat locsolni, vagy ültetni, arra jár pár százalék. Meg a kreditet is növeli. 

Minden embernek alapból tíz kreditpont jár, és száz százalékos szén-dioxid kvóta, de egy hónap alatt, ha elfogyasztod a kvótád felét, két pontot vesztesz. Aztán hetekig dolgozhatsz, azért, hogy visszakapd.

William felállt, és arrább ment, a szikla árnyékába. Nekitámaszkodott a sziklának, és nézte, ahogy Martin követi.

- Neked is felment? - kérdezte William vigyorogva.
Martin legyintett. Ezek az összeesküvés hívők, mint William is, azt hiszik, hogy a fák kint nőnek a hegyen, és hogy az ember képes legyőzni egy betegséget csak úgy, oltás meg gyógyszer nélkül. Ugyan már! Az intelligens karkötő nélkül órákig sem élne. Azonnal kiszáradna, mert nem tudná, mikor kell árnyékba menni. Szomjan halna, mert nem jutna eszébe inni. Túl sok fehérjét enne, vagy túl keveset. Nem venné észre, hogy elfogyott a kvótája. Szegény William, nem olvas elég pártkönyvet.

- Nem sokáig fogod kihúzni azzal a huszonegy százalékkal - szólalt meg végül Martin.
- Majd meghúzom magam. Olcsó lisztkukacot és szárított halcsontot eszek.
- Egy hónapig? Akkor meg soha nem kapod vissza a kvótát, mert megbetegedsz, és tudod, a betegektől mindent elvesznek.
- Dehogy…
- Vagy ismét azt akarod mondani, hogy csak úgy meggyógyulsz? Erre nincs tudományos bizonyíték.
Martin is a sziklának dőlt, s elnézték, ahogy egy eltévedt varjú a 8G antennára száll, majd hirtelen előre bukik, és lehuppan a földre. 

Idióta - jegyezte meg Martin.
Addig álltak ott, míg a nap le nem bukott, és enyhe szellő kerekedett. Az eddigi nyomasztó csendet a száraz fű zörgése törte meg. A városból zsivaj hallatszott, valószínű ismét tüntetés van, vagy kiraboltak egy személyzet nélküli tücsökboltot.

- Elég elé vagyunk - morgott Martin - nem elég, hogy alapjövedelmet kapunk, van mit együnk és igyunk, egyesek zúgolódnak. A sok álhír az oka, meg a sok összeesküvés elmélet. Csak egy pici odafigyelés kellene, csak egy kis jóindulat, hogy az ember vigyázzon a környezetre, s ne szórja el a szén-dioxidjait, meg egy kis szófogadás, hogy a kredit pontjai meglegyenek… A kormány adhat bármit, ingyen lakást, ingyen pénzt, egyesek többet és többet akarnak, és lázadnak, és tüntetnek. Mennyi hülye ember van a Földön!
Martin felsóhajtott, mint aki a világ legokosabb dolgát mondta ki, aztán William-t biztatva hazaindult. William a biztatás ellenére maradt, szerette nézni éjszakánként, ahogy a 8G halványkék kört rajzol az égre. Persze, mielőtt leszállt volna az éj, még nyolcszor kellett elviselnie a karkötője figyelmeztetését, és jó tanácsait az alvás szükségességéről. 

Akármikor hazamehetett volna, hisz tizennégy percre volt az otthona, ennél nagyobb távot a kormány nem engedélyez. De William eltökélte, hogy reggelig marad.