Legalábbis a mai berendezkedésben. Az a civilizált. Mindig valahol van, de legfőképp három helyen. Munkában, otthon, vagy nyaraláson. A munkában megkeresi a pénzt, amiből vesz valamit, amit a reklámok az agyába ültettek. Bárki építhet vagyont címszó alatt. Azt otthon élvezi, vagy elfogyasztja. Élvezi vagy a port róla törölgeti. Leginkább státusszimbólumokat vásárol. Egy jó autó, az valami. Márkás cipő, csúcstelefon: valami. Óceánra néző ház: az még valamibb. Ezért civilizált. A nyaraláson meg tudja mutatni: neki van, ezért ő valaki. A tengerparton is valaki, az erdőben is valaki. Egészen más úgy sétálni az erdőben, ha vagy valaki, még a pásztorkutyák is tisztelettel elkerülnek. Van valamid, amitől valaki leszel. Persze erdő, de fák nélkül, mert a valamiért azokat ki kellett vágni. Csak idő kérdése, hogy mikor lesz mindenkiből valaki, aki rendelkezik valamivel, és körülöttünk a sivatag, a homokot meg szemünkbe fújja a szél. Persze védekezhetünk ellene, van okos szemüveg, nem csak a homoktól véd, azt is megmutatja, hogy nincs hely, ahova menni lehet, hisz minden sivatag. Körbe navigáljuk, nem lehet eltévedni. De nézhetünk motivációs videókat útközben. Szeretet, akarat, vágy, élvezet. Szeretet, mert a valaki adni tud valamit, akarat, mert motivált abban, hogy valaki legyen, vágy, hogy megszerezze, élvezet, mert megszerezheti. Valaki az, akinek nem csak hogy van valamije, de azt a valamit szaporítani tudja, profitot termel, gyarapszik és tágul és bővül és hízik. A valaki ügyes, mert marketing a logikája, eszes, világnézete csupa reklám. A valaki, ahogy sikerül megvásárolja a legdrágább autók egyikét, egyből motivációs tréner lesz, élet – mester, tanácsadó. Hogyan legyél valaki, ehhez hogyan szerezz valamit. Százezer követő issza szavát, mindenki szeretne valaki lenni.

Ezzel szemben a senki. Aki soha sehol nincs, és semmije sincs. És senkit sem érdekel a személye.

Volt egyszer valaki, aki mindenét odaadta másoknak, hogy senki lehessen. Ettől persze valakivé lett, és elromlott az egész. Nem elég a semmi, a sehol és a senki státusa nehéz. De a senkik nem gyűjtenek, nem politizálnak, nem háborúznak, belőlük nem lehet megélni. Sehol nincsenek, ahol profitot kellene termelni, nem jó fogyasztók, nem dőlnek be a reklámoknak. A senki nem civilizált, kimaradt az ipari forradalmakból. De van egy nagy előnyük: a valakik mindig valakiket akarnak kizsákmányolni, kiiktatni, háborúba küldeni, beoltani, félrevezetni. Így a senkik, akik sehol nincsenek, és semmijük sincs, nem kerülnek sorra. Az élet paradoxona: valaki nem tud soha egy senkit valahol megtalálni, mert az sehol sincs. Nevezzük senki-paradoxonnak. A senki mindenkit lát, a valaki senkit sem lát. A senki sehol sincs, tehát mindenhol ott van. A valaki valahol ott van, ezért sehol máshol nincs. A senkinek semmije nincs, ezért minden az övé. A valakinek van valamije, ezért semmije sincs. Senki nem írtja az erdőt, senki nem háborúzik, senki nem teszi tönkre a Földet.

Ellenben: az élet a valakiké, a lét a senkié. Ezért a halál valakié, az örök élet a senkié. Hogy erre még sehol senki nem jött rá...