Így kerülnek egy adott eseménykor ugyanoda, legyen az járvány, tűzvész, vagy épp repülő szerencsétlenség. A szórakozott ember (aki mélyen belesüllyedt a káprázatban) hajlamos a tömegekkel együtt mozogni, azoknak a félelmeit, érzéseit és véleményét átvenni, sőt, azokat egy idő után sajátjának érezni. Ha az embernek nincs egyéni véleménye, egyéni világlátása (azaz személytelen), akkor kénytelen a csoport karmában részt venni, és azt elszenvedni. Akkor nincs az embernek saját világnézete, ha soha nem fordul befele, nem kérdőjelezi meg a dolgokat, nem használja a megkülönböztető képességét, hanem az egész hitrendszere arra épül, amit a média sugároz neki. A csoport karmában (tömegpánikban) a személytelen ember vesz részt. Megnézi, mit tesznek mások (a többi elszórakozott ember, akik a káprázatból nem tudnak kilépni), és ugyanazt teszi. Tévedés azt gondolni, hogy az a jó, amit a legtöbben tesznek vagy gondolnak. Olyan nincs, hogy ha elég sok ember hisz valamit, akkor az igaz kell legyen. Az igazság személyes, egyéni, és befele fordulva ismerhető meg. Az ember egyedül születik, egyedül hal meg (még akkor is, ha mások társaságában teszi ezt), így egyedül (személyesen) kell döntéseket hoznia, a saját (személyes) világnézete, hite és karmája szerint.