Kilépés

#48

Az egyetemes törvények nem önkényesek, azok a világ működéséből adódnak.

A fizikai világban ezek megjelenésére egy konkrét példa a gravitáció, ami működik ha szeretnénk, ha nem, és nem lehet kijátszani. Akármennyire úgy gondoljuk, hogy szabad emberek vagyunk, beesünk a szakadékba, ha megpróbálunk átsétálni fölötte. Az egyetemes törvényeket is így kell megközelíteni, mint a gravitációt: bár tudunk olyan eszközt készíteni, amivel repülhetünk, de ehhez ismernünk kell a gravitáció törvényét, és annak működését figyelembe véve kell azt megalkotnunk. Egy repülő elkészítése nem azt jelenti, hogy sikeresen kijátszottuk a gravitáció törvényét, inkább azt, hogy megtanultuk használni. Vagy nézzük a mágia törvényét: az ember folyamatosan teremt (imaginációján keresztül) ha akarja, ha nem. Ezt nem tudja kijátszani, csupán szabályozni tudja ébersége, univerzális orientációja függvényében.

A törvények figyelembe vételével az igazság kérdése roppant egyszerű. Az igazság: a törvények működése. Sokan érezzük úgy néha, hogy nincs igazság, hogy valakivel igazságtalanul történtek dolgok, de ilyenkor csak a társadalmi igazságtudatunkat próbáljuk ráhúzni az egyetemességre. Ha jobban meg tudnánk vizsgálni egy történés okát, eredetét, az egyetemes törvények szellemében, rájönnénk, hogy abszolút igazság van. Az egyetemes törvényeknél nincs protekció, nincs elnézés, sem hiba: bizonyos okok a törvények működésén keresztül vállnak okozattá. Az más kérdés, hogy a maya fátylán keresztül nem látjuk az okot, nem értjük, legfeljebb azt mondjuk, hogy “Isten így akarta valamiért...”. Igen, így akarta, de nem azért, mert a titkai kifürkészhetetlenek, hanem azért, mert így működik a teremtés.

365