Cookie consent script
"Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja. (HB)"

János-Széll István

Gondolatok, esszék, kritikák, elbeszélések

#128 (Rendszer és személyesség)

Olvasási idő: körülbelül 5 perc

A kérdés mindig az, hogy kinek, minek vagyunk a szolgálatában. Mert az ember mércéje az, hogy kinek a szolgálatában áll.

Ha az apparátust szolgáljuk, akkor a tömegpszichózist szolgáljuk. A rendszer működéséből adódóan fogaskerék – funkciót látunk el, és a rendszer jó működéséhez elengedhetetlen a fogyasztói mivoltunk. Ezért a rendszer szolgálatában az életéhségünket kell fokoznunk, és le kell mondanunk a morálról. A lét helyett az életet kell választanunk, azaz a túlélésért kell játszanunk.

Az apparátus szolgálata azt jelenti, hogy alávetjük magunkat a hivatalos eszméknek. Nem a társadalmi törvények betartásáról van szó, hanem a tömegeszmék integrálásáról. A tömegeszmék a tömegek sóvárgása és félelme során kialakult életszemlélet, amely hivatkozásokból áll, olyan személyekre, akik talán túlláttak ezeken az eszméken. Jellemző lépés a hivatkozás tárgyának meghamisítása, hogy az a legjobban illeszkedjen az eszmevilágunkba. A tömegeszme túlélési rögeszme, amely a lét életért való odaadása.

Az apparátus szolgáinak szentkönyve a tudományos magazin, vagy a napi sajtó és a divatlap.

Temploma a közösségi média, ahol az ember hálát adhat azért, hogy az apparátus szolgálatáért kapott javakat kirándulásra, utazásra költheti. Zarándoklata a szórakozóhelyek meglátogatása.

A behódolás: a könnyebbik utat választom.

A behódolás a személyiség, vagy személyesség feladásával jár. Az ember fel kell adja a személyét, hogy becsületes fogaskerékké váljon. A túlélés érdekében a személyes fejlődést, a személyes kiteljesedést le kell cserélni az alkalmazkodásra, és nem az emberi alapállást, hanem a fogyasztói státust kell erősíteni. A jó fogyasztó jó munkás is, a jó munkás a rendszer jó szolgája.

Ahhoz, hogy a fogyasztói mivoltunk értékelhető legyen, ehhez minél több értéket kell felhalmoznunk, de ehhez több órát kell munkával eltöltsünk. Olvasás helyett munka, meditáció helyett munka, séta helyett munka. Fejlődés helyett szakmai előrehaladás.

A személy kiterjesztése helyett a személy összezsugorítása, az elme tágítása helyett az elme beszűkítése. Morál helyett behódolás, idill helyett élvezet, csend helyett zaj, hit helyett biztosítás.

A személyesség visszaszerzése nem jelenti azt, hogy ki kell lépnünk az apparátusból – a kilépés ugyanis csak igen ritkán kivitelezhető – hanem azt, hogy felül kell emelkednünk az apparátus eszméjén, távolabb kell lássunk. Ehhez néhány gyakorlati tanács:

- ne legyen hiteled, a hitel hozzáköt az apparátushoz (főleg ne élvezeti tárgyakért, kirándulásért felvett hitel, amely nem más, mint az élvezetek utólagos megfizetése dupla áron)

- ne élj támogatásokból vagy szociális segélyekből (az apparátus soha nem ad pénzt ingyen, ha nem munkával, akkor kényszerű behódolással kell fizetned)

- válassz minél kevésbé korrupt munkát. Értem ez alatt, hogy olyan munkád legyen, amelyben lehetőleg semmilyen társadalmi eszmét nem kell kiszolgálnod. Ha a munkád miatt le kell mondanod a személyes hitedről, akkor inkább mondj fel a munkából. Vannak állások, szakmák, amelyek kifejezetten éberségre károsak, és kifejezetten behódolás-pártiak, mint az ügyvéd, biztosítási ügynök, marketinges, újságíró, reklámszakember, közgazdász, sintér, politikus, bróker.

- ne kövesd a divatot (a divat kifejezetten a fogyasztást erősíti, mert mindig mindenből újat kell vásárolnod, ami nem csak többletmunkával jár, de több szemetet is termelsz)

- ne légy fölöslegesen fogyasztó, az eszközök és tárgyak téged szolgáljanak, ne te szolgáld őket

Könyvjelző
z