Kilépés

#59

A hit nem bizonyos dolgok feltételezése, hanem a dolgok ismerete.

A hit: tudás. Éspedig az a fajta tudás, ami kötelez. Ezért alapvetően más élete van annak, aki hisz. Másképp látja a világot és önmagát, másképp viszonyul a dolgokhoz. Sokan azt mondják, hisznek, az életük mégis pont olyan, mint a hitetleneké. De ez nem igazi hit. Nem arról van szó, hogy az ember szentté válik, vagy különleges lesz, hanem épp ellenkezőleg: normális. Az őrület a hit hiánya. A tehetség meglovagolása, a hisztéria, a pánik, a kivételesség mellőzi a hitet. A hit csendes, nem kirívó, akinek hite van, nem kiáltja ki azt a torony tetejéről. Miért mozgathat meg hegyeket az, akinek hite van? Mert a hit nem a fizikai élet sajátossága, hanem egy életeken áthidaló bizalom. Nem ér véget a halál pillanatában, és nem lehet rá azt mondani, hogy na most kezdődött. Olyan tudás a hit, ami az ősbizalomban gyökerezik, megnyugvás, igazságtudat. A hitet nem lehet elveszíteni. Aki elveszíti a hitet, annak nem hite volt, hanem feltételezése. Ugyanakkor nem tévesztendő össze a nehéz sorsú emberek belenyugvásával. A hit nem függ s sorstól. Nem függ az élet nehézségeitől. Mert a hit nem szenvedés, nem önfeladás, hanem idill és odaadás. A hit az a nyugalom, hogy a dolgok a helyükön vannak, és ez így jó. De ez a nyugalom nem magunkra erőltetett, nem fitnesz, hanem biztos tudás. A hitet megszerezni csak átlátszó egzisztenciával és univerzális orientációval lehet. A legkisebb hazugság sem fér bele. A legkisebb behódolás sem. A hitben nincs kegyes hazugság, mert a kegy az igazak ajándéka. A hit: a kegy felismerése, meglátása, átélése, megtapasztalása, de nem valamely sorsesemény miatt, hanem mert éberségre törekszünk.

365