A meg-nem-nyilvánult. A minden. Egységtudat: minden az egyből fakad, és minden oda tér vissza. Az egységtudat azt jelenti, hogy tudom, értem és érzem, hogy a mindenségnek a része vagyok, de ugyanakkor a mindenség is vagyok. Nem csak az egység része, hanem maga az egység. A dolog kettős: míg az abszolút lét bennem megnyilvánul, mint mindenki másban, ugyanakkor mindenki más a bennem levő egység varázslata. Az egy varázslata a teremtés. Nem tévesztendő össze az azonosságtudattal: én és ő azonosak vagyunk. A gnothi seauton téves fordítása az, hogy ismerd meg önmagad. Helyesen: ismerd fel, hogy Isten vagy, ismerd meg isteni önvalód. Az egység szétágazik: megnyilvánul (kettő) és új egységet teremt (három). Ebből lesz a négy alapelem, majd az egyetemes törvények, és az ősideák. Az ősideákat, vagy princípiumokat a bolygókkal szimbolizálják, ezek az ideák azok, amelyek végül az ember szellemében is megjelennek, mint pozitív vagy negatív energiák. Ezek egymással való viszonyai hozzák létre a sorsot. A sors, vagyis a karma leírható ezen ideák viszonyában. Az analógia megértése azt jelenti, hogy ezeket az ideákat a létezés minden szintjén látom és megértem. Úgy bennem, a világnézetemben, mint az engem érintő eseményekben, emberekben, azok hozzám való viszonyulásában.