Kilépés

#28

Az éberség a belső hierarchiát alakítja ki. Azt a fontossági sorrendet, ami szerint az életünket vezetjük. Kritika nélkül nincs hierarchia, csak zavar van, és a zavaros életképzelet csak zavaros életet eredményezhet. A belső zavar hozza a külsőt, a belső rendetlenség a külsőt. Mindenekelőtt önmagunkban kell rendet tennünk, azáltal, hogy a fontossági sorrendet megtaláljuk, és életünk részévé tesszük.

Azt mondja az Alkímia, hogy egyszer a dolgokat meg kell különböztetni ahhoz, hogy egyesítsük őket. Csak jól megkülönböztetett elemek egyesíthetők. Ugyanakkor egyforma dolgok (ugyanazok a dolgok) nem egyesíthetők. Mit is jelent ez a megkülönböztetés?

Elsősorban nem minőségi / mennyiségi / értéki besorolást jelent, hanem megismerést. Jó példa erre a párkapcsolat, amelyben az egyformaságra való törekvés mindig zavart eredményez. Mi a nő? Mi a férfi? Mi dolguk a teremtésben? Hogyan képviseli a nő a mindennapokban a visszacsatolást, szeretetet, odaadást? Hogyan képviseli a férfi a kiáradást, bevilágítást, megtermékenyítést? A mai modern korban hajlamosak vagyunk összekeverni a jogokat a minőséggel és céllal: az egyenjogúság lassan átment egyformasággá. Ez a világkép hamis. A nő és a férfi nem egyforma. Ha egyforma lenne, nem párkapcsolatban élnének, hanem bűnszervezetben. Az egység nem jogi kérdés, hanem szellemi. Amúgy jogokról is fölösleges beszélni, a megvilágosodáshoz, éberséghez, sorsa beteljesítéséhez mindenkinek ugyanazon esélyei és lehetőségei vannak, nemtől, nemzetiségtől függetlenül (vagyis mindenkinek joga van megvilágosodni). Az, hogy kinek mennyi társadalmi joga van az apparátust szolgálni, behódolni, tönkretenni a hagyományt és a világot: ez csak a kábultaknak fontos. Azoknak, akik a világnak élnek, és nem önmaguknak. Akik kifele élnek, nem befele. Aki befele él, a sorsa és az egység érdekli, aki kifele, azt a jogai.

Jogok nincsenek kötelességek nélkül. Társadalmi jogot csak társadalmi kötelességek teljesítésével lehet szerezni (legyen az a kötelesség bármi). Önmagunk fele az út mindenkinek adott, és csak felelősség kell hozzá. Ki milyen mértékben vállalja fel, olyan mértékben érti és látja. Hiába bosszankodunk azon, hogy egyeseknek több joguk van, mint másoknak, mert az üdv megszerzéséhez (az igazi Egyházba való belépéshez) mindenkinek ugyanazok az esélyei. Mindenkinek saját, személyre szabott keresztje (sorsa) van, amit csak ő tud beteljesíteni, senki más.

Ma nem fogadják szívesen a megkülönböztetést. Mert nem tudják, hogy a megkülönböztetés az egység előfeltétele. És ez megint csak nem a jogokról szól, hanem az élet rendeltetéséről (rendről). Hogy értsük: a megkülönböztetés nem elítélés, hanem helyretevés, és nem jogilag, hanem szellemileg. Amikor a dolgokat szétválasztom, nem elítélem valamelyiket (jó és rossz alapon), hanem a helyére teszem azokat. Ami a helyén van, az rendben van.

365