Kilépés

#70

Aki beteg, az kegyvesztett.

A tudományos állítással ellentétben (miszerint néhány betegségnek lelki oka van) minden betegségnek lelki (szellemi) oka van. A betegség tulajdonképpen jelzőrendszer, ami rámutat arra, hogy milyen problémát kell megoldanunk. Ugyanez igaz a balesetekre is. A betegség üzenetének megfejtésében segít az asztrológia, de akár a naplóírás, melyben megpróbáljuk leleplezni önmagunk. A betegség értelmezésében sokszor a nyelvünk is segít, például ha azt mondjuk, valaki rosszul járt, félrelépett, gyomrára ment a félelem. Ha az ember kegyvesztett, nem óvják őt az egyetemes törvények. Miért kegyvesztett? Mert a misztériumra érzéketlen (nem csak mélyen elmerült a kábulatban, de nem is akar felébredni). Aki kegyvesztett, az kegyetlen (a spiritualitással szemben). A gyógyuláshoz vissza kell szereznünk az egyetemes törvények kegyét, és ebben csakis az önleleplezés segít. Vagyis az éberség. Aki magának hazudik, az nem tud meggyógyulni.

Sokszor elég csak akarni, elég az első lépést megtenni (és ez leggyakrabban a felelősség felvállalása). A felvállalás az első, azaz: én tehetek róla, az én problémám, én tudom helyrehozni. Amíg nem veszem magamra, és másoktól várom a megoldást, addig nem jutok előbbre. Legfeljebb megszabadulok a tünetektől egy időre. Ahogy magamra veszem (teljesen őszintén és maximális felelősséggel), az első lépést megtettem, és a kegybe visszaléptem. Elkezdődik a gyógyulási folyamat. Természetesen a gyógyulás ideje egyénenként és problémánként változó, de lényegesen összefügg azzal, hogy hogyan tudom leleplezni azokat a belső tartalmakat, amelyekre a betegség jelzést adott.

365