Kilépés

#20

Az éberség nem más, mint Isten szemének lenni. Mit is jelent ez a gyakorlatban?

Alapnak kell tekinteni azt az alkímiai tételt, hogy csak jól megkülönböztetett elemek egyesíthetők. Az elemek megkülönböztetésének feltétele a kellő kritika. Ma sokan elítélik, rossz dolognak tartják a kritikát, pedig kritika nélkül nem jön létre értékítélet, értéktudat, nem alakul ki a belső hierarchia, így a megkülönböztetés elmarad. Arról van szó, hogy a dolgokat néven kell nevezni. A névtelen dolgok együtt csak zűrzavart alkotnak, rendetlenséget, káoszt. A kritika során néven nevezzük a dolgokat (exorció), a néven nevezés azt jelenti, hogy megismerjük. Ez a gyakorlat az egész életünkre igaz kell legyen, akár konfliktusról, akár hírről, akár szépirodalomról, akár betegségről legyen szó.

A folyamat: először azt a valamit, amit meg akarok vizsgálni, megszabadítom minden körülménytől, salaktól, dísztől és körítéstől (megtisztítom), és megvizsgálom önmagában. Azután megvizsgálom azt a körülményeivel együtt, idő és tér, ok okozat alapján. Harmadik lépésként összefüggést keresek vertikálisan: milyen szellemi erők összjátékának eredménye és következménye, és ez a szellemi minőség még hol jelenik meg a mindennapokban, az életemben. Ez a függőleges gondolkodás, azaz az analógiás összefüggések megvizsgálása.

Éles kritikával kell szemlélni ma minden információt. Akár fősodrású médiáról, akár alternatív hírekről legyen szó. Minden hírről egyszer le kell hámozni a propagandát, és ez elég nehéz, hisz a legtöbb hír a propaganda miatt születik. Valamilyen társulat, érdek-csoport, hatalom szolgálatában áll. Tulajdonképpen két típusú hír létezik: propaganda és ellen-propaganda, vagy más síkon tudományos propaganda és áltudomány, vagy megint más síkon fősodrású és alternatív. Hogyan tudunk e káoszban kiigazodni?

Alaptétel az, hogy az alternatív nem igazabb annál, amivel szemben áll. Miért? Mert ugyanannak a dolognak a két pólusa. A lázadó nem jobb a hatalomnál, és azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor a lázadó (az ellenzék, a forradalmár) megszerzi a hatalmat, ugyanazt csinálja: berendezkedik az életre.

Az egészből kilépni nem lehet. A szent nem értékesebb mint az átlagember. Az aszkézis, elvonulás nem segít. Az ember merje bemocskolni magát, hogy aztán megtisztulhasson. Aki kívül áll, nincs szava, így hiába van. Merüljünk bele, vizsgáljuk meg, különböztessük meg, adjunk nevet, emeljük fel: itatódjon át a szellemmel.

Az éberség az a gyakorlat, amikor látok (misztikusok szerint az ember harmadik szeme kinyílik), de nem azt látom, ami mindenki számára látható, hanem ami mások számára rejtve van: az analógiás összefüggéseket. Saját magamat is csak így szemlélhetem: nem író vagyok nem programozó, nem orvos, nem politikus, nem vezér, nem főnök, nem tanító, nem mester, nem beavatott, nem szent, nem aszkéta, nem szegény vagy gazdag: ember, aki valakinek, vagy valaminek a szolgálatában áll. Illetve: amit teszek, öncélú vagy sem. Lehetek magamhoz szigorú, elvonulhatok az erdőbe aludni, élhetek csak magvakon, az egész öncélú, ha nem merülök bele (nem ereszkedek le a poklokra), hanem csak kívülről szemlélem. Általában a fiatal mesterek tévedése. Húszon-évesek érzik úgy, hogy ők felette és kívül állnak, de így mit tesznek hozzá a fejlődéshez? Milyen teremtési hibát javítanak ki? Az Istent nem érdekli az aszkézis, sem a remeteség: az Istent az érdekli, hogy konkrét élethelyzetet hogyan oldasz meg (hogy oldod fel a karmát).

Éberség: mi Isten szemei vagyunk, Ő rajtunk keresztül lát, és minél éberebbek és transzparensebbek vagyunk, annál tisztábban láthat. Nem a periféria fontos, hanem a közép, nem a külső, hanem a belső, nem az okozat, hanem az ok, nem a vélemény, hanem az igazság. Éberség: egyetemes tájékozottság. Transzparencia: átlátszó élet (titkok nélkül), azaz: szeretet.

 

365