Kilépés

#24

Alapállás, amelyben a szellem a primordiális, a szellem áll a fizikai fölött, a szellemből indul ki minden, és oda tér vissza.

A fizikai a szellemi folyamatok letükröződése, ugyanakkor végkifejlete. A szellemi erők a fizikai szférában próbálódnak ki. Az alapállás azt jelenti, hogy a fizikai dimenzióban kipróbálom, mi az, ami működik (igaz), és mi az, ami nem (csak elmélet, filozófia, misztika). A gondolat, szó, tett egysége másképp értelmezve: a gondolat megvalósítása a fizikai világban. Mi valósítja meg a gondolatot? A szó (ige). A legyen. Az ember folyamatosan teremt, megteremti gondolatait, félelmeit, ha azok érzelmekkel vannak telítve, és főleg azokat, amelyek nincsenek átvilágítva (a titkokat). A világot a világlátás (imagináció) teremti. Magyarul, ahogy a világot látom, az olyan. Az ember nem ártatlan elszenvedője saját világának, hanem okozója. Ezért az önmegismerés egyszerre világ-megismerés, és fordítva. A világot járva megismerem önmagam, és magamba kutatva megismerem a világot. A fizikai dimenzió értelme épp az, hogy próbára tudom tenni a gondolatot. Aki fölöslegesnek tartja a fizikai világot (néhány misztikus irányzat), az nem teszi próbára, amit gondol, és amit mond. Ezért a gondolat, szó és tett egységét nem valósítja meg. Ezen egység hiányában nincs alapállás, csak zűrzavar van. A gondolatot nem lehet gondolati szinten megmérni. A világba bele kell menni.

365