Kilépés

#8

Az emberiség egyetemes fundamentumán állni azt jelenti, hogy azt akarni, amit Isten. Mit akar Isten?

Felkutatni, átvilágítani, megismerni, megnevezni, feloldani, és végső soron odaadni. A megnevezés (névadás) nagyon fontos, és a folyamatból nem hagyható ki. Ez az exorció. A megnevezés során a titok (démon) nevet kap, így ártalmatlan lesz, elveszti hatalmát. Mert csak addig van hatalma, amíg láthatatlan (titok). Azt tartják, Isten titkai kifürkészhetetlenek. Ez így helytelen. Lényegében azért vagyunk, hogy ezeket a titkokat megkeressük. Miért? Mert a titok a háttérből hat, összezavar, megbetegít. Az asztrológiában a Lilith, a pszichológiában az árnyék én. A titok maga a démon, a hiba, a bűn.

Az ember azért van (itt), hogy életéből művet építsen. Mi a mű? A lényeg, az esszencia, az a csepp, amiből minden titok kiűzetett. Csak a tiszta éberség és szeretet van benne. Isten művet akar építeni (Egyház). Az Egyház nem vallásos fogalom, az Egyházban az emberek műve van benne. Az Egyház nem embercsoportokra, vallásra, népre korlátozódik, az Egyházba mindenki beléphet, aki életéből művet épített.

Sok helyen tévesen az exorciót szelleműzésnek nevezik, de ennek a szellemhez semmi köze. Nem hókuszpókusz, amikor valaki hadonászik és imát mormog, hanem életmű: megnevezés, névadás. A démon addig hat a háttérből, amíg nincs neve (a névtelen). Nevet adni annyit tesz, mint megismerni. Ez az.

Néhány vallás azt mondja, hogy Isten titkait nem szabad felkutatni. A vallás (mint szervezet, apparátus) azonban csak Istent használja a hatalma fenntartásához, ennek a hithez semmi köze. A vallás ugyanakkor esetlen kifejezés, ennél csak az Istenfélő a rosszabb. Mi köze a hitnek ahhoz, hogy mit vallok, vagy nem vallok? Akkor inkább religió (visszacsatolás az egyetemes alapálláshoz). Istenfélőnek nevezik azt, akinek hite van - vagy vallásos. Igazából akinek hite van, nem fél. Az fél, akit büntetéssel fenyegetnek. Félelemből élni (és szolgálni) egészen más. Aki fél, felad és lemond. De nem önmagáról mond le (nem odaadja önmagát), hanem a szabadságáról. A vallás kifele élés, a hit befele. A vallás apparátus, a hit személyes. A vallásban megmutatom hitem (ami esetleg nincs is), a hitben életművet építek. A vallás nem az egyetlen, aki titkokat akar megőrizni, számos szekta, vagy spirituális út, mester ugyanezt teszi. Aki titkolózik, az démonokat rejteget: nem transzparens, ezért hiteltelen (ugyanakkor nincs hite). Mit akar? A démonok segítségével hatalomra törekszik.

Ki veszi kézbe a felelősséget? Azé a hatalom.

Azt akarni, amit Isten: felkutatni, megismerni, átvilágítani, nevet adni, vagyis hatalmától megfosztani.  Az igazi szabadság titokmentes. Amíg a háttérből hatnak a démonok (a névtelenek), addig nem lehetünk sem szabadok, sem egészségesek. Az életmű létrehozásának a folyamatos exorció a hogyan-ja. A tudás fényével átvilágítani annyi, mint a szellem által semlegesíteni. Meghajlok az előtt, akinek nincsenek titkai.

365