A színfalak mögé látni. Megérteni a lét mozgató rugóit. Ehhez képest a legtöbb beavatás most már csak színdarab, a legtöbb beavató (beavatott) oly távol áll az éberségtől, mint még soha. Talán boldogabbak a beavatottak? Nem. Közelebb vannak a forráshoz? Nem. Akkor miben mások?

Az igazi beavatás lényege, hogy nem valaki leszel, hanem épp ellenkezőleg: senki. Az igazi beavatás nem híressé tesz, és nem is ad élvezetet. Inkább csendes nyugalom, amikor már nem akarsz többet, fellélegzel, hogy legyen. Ezért az igazi beavatás egyedül munkával érhető el: tettel, ami oda vezet. Nem lehet beavatást vásárolni, azért meg kell dolgozni. Az a beavatás, amit pénzért adtak, csak trükk: a beavatott, aki adja, alszik. Régebb úgy közelítették meg, hogy beavatnak egy titokba. Olyan titokba, amit senki sem tud. Valójában az igazi beavatott tudja: nincs titok. A beavatás végtelenül egyszerű: a káprázat függönyét félretolni, és meglátni azt, ami van. A titok csak azoknak titok, akik szeretnek aludni, nem akarják megtudni. A csalók azt mondogatták mindig, hogy nem árulhatják el a titkot, mert vannak éretlen emberek, akik visszaélnének vele, vagy ártanának maguknak. Ugyan! Itt semmiféle titok nincs, a tudás nincs elrejtve, az igazság nincs véka alá rejtve. Aki titkot árul, titkolózik. Akinek titkai vannak, az az egységből kiesett. Nem transzparens: vagyis nem őszinte: azaz hazug. Hazugtól soha ne vegyél igazságot.

Bár beavatási módszer rengeteg van, hamis beavatók és beavatottak is vannak jó sokan (titkolózók, semmitmondók), igazi beavatott igen kevés. Ennek egyedüli oka, hogy fokozott éberséget kell kifejleszteni, és fel kell adni a kényelmet. A mai modern világban ezt komfortzónának nevezik, és igen találó: ki kell mozdulni a saját kényelmi állapotunkból a beavatásért.

Én most beavattalak titeket abba az igazságba, hogy nincs titok. A létezés nem titkos. Csak embereknek vannak titkaik, de azokkal nem foglalkozunk.