Kilépés

#2

Az, amit karmának neveznek, összetettebb, mint ahogy ábrázolni szokták. Az "azt kapsz, amit te is adsz" felvázolás igen csak egyszerű. Ha ez így működne, akkor bárki könnyedén jó életet élhetne, hisz csak arra kellene figyeljen, hogy jót cselekedjen.

A sorsot azonban több tényező befolyásolja, ami miatt nehéz lekövetni, hogy mi miért történik, illetve mi minek a következménye. Bár az alap tényleg ilyen egyszerű - minden oknak okozata van, ami újabb ok - okozati láncot hoz létre - ennek felismerése már bonyolultabb. Miért is?

Mert alszunk. Elsősorban folyamatos éberség kell, hogy lássuk.

Mert nem jó a logikánk (legtöbbször csak lineárisan tudjuk követni az összefüggéseket).

Mert tájékozatlanok vagyunk (univerzális értelemben, persze).

Mert kényelmetlen az igazság, ezért hazudunk (magunknak is).

A karma, azaz az ok okozati összefüggések megismeréséhez az előző részben felvázolt két lépés szükséges.

Megismerés (kiáradás, látás, kutatás) - ezzel szerezzük meg a kellő éberséget, tájékozottságot és ismeretet. Lassan megtanulunk olyan összefüggéseket felismerni, ami eddig elkerülte a figyelmünket. Egész másképp látjuk majd az olyan apró dolgokat, mint egy meghűlés vagy esés. Arra is ráeszmélünk, hogy a mindennapi életszemléletünk (hogyan látjuk a világot - miben hiszünk - kik vagyunk) befolyással bír a sorsunkra. Persze az életszemlélet megváltoztatása önmagában igen kevés, jobbára csak fitnesz, ezt nevezik pozitív gondolkodásnak. Szükséges, de nem elégséges. Ugyanakkor az életképzeletet, életszemléletet nem lehet csak úgy megváltoztatni. Nincs olyan, hogy holnaptól csakis pozitívan gondolkodok, hisz a sors, az ok - okozat az életlátásunkra is hatással van. És nem csak a mi cselekedeteink, hanem az ősöké, sőt, az emberiségé. Annak, hogy így látjuk a világot, oka van, de ez, ahogy látjuk, okozója egy későbbi sorsnak. Nevezzük, az egyszerűség kedvéért, Hamvas Béla nyomán, az első lépést egyetemes tájékozottságnak.

Odaadás (megértés, befogadás) - ezzel tudunk őszinték lenni magunkhoz, és felvállalni azt, ami a miénk. Ez a másik legnehezebb fordulat, amit az ember megtehet. Sokan mondják, én nem hazudok magamnak. Tudatosan lehet hogy nem, de az életszemlélet, a hitrendszer amiben élünk, lehet hazugság. Mert valaha valaki rosszat cselekedett, a lelkiismerete ellen világnézetet épített, azt örököltük, azt hisszük, a hitünk a miénk, közben csak egy védekező eszme utódja. Azt megérteni, hogy hogyan ne hazudjunk magunknak, talán az átlátszóságból lehet: nincs semmi rejtegetni valóm, nincsenek titkaim, itt vagyok, átlátszó, áthatolható (engedem, hogy magamat átjárhassam). Ezt - szintén Hamvas nyomán, nevezhetjük átlátszó létezésnek.

Az egyetemes tájékozottság és a transzparencia az az alapállás, amelyben:

  • látom a világot
  • megértem
  • kijavítom
  • odaadom

Egyvalami tiszta: a karma nem tüntethető el semmilyen varázslattal, nem lehet azt elégetni Jógával, sem semlegesíteni meditációval. De még tudományosan sem lehet kiiktatni, sem gyógyszerrel, sem kényelmi vagy biztonsági eszközökkel. Minél inkább ki akarom zárni, annál közelebb van, és bárhogy látjuk a világot, vagy bárhova költözünk el, utolér. A sors feloldásának csak egyetlen módja van: az odaadott ismeret.

365