Mások meg azt állítják, hogy ez a vírus laboratóriumból szabadult ki. Azok haverjai meg, hogy akaratból volt ránk szabadítva. Hol élnek ezek? Nem néznek tévét, nem olvasnak hivatalos médiát? Mióta mernek és akarnak gondolkodni? Meg merik kérdőjelezni az otthonülés hasznát, és a maszk viselésének szükségességét? Meg merik kérdőjelezni azt, amit a hivatalos szervek mondanak a tévében? Nem látják, hogy öltönyben és egyenruhában vannak? Ki engedte meg, hogy gondolkodjanak? Én ilyent nem teszek. Feltétel nélkül hiszek a hivatalos médiában, mert ők jól tudják, mire van szükségem, ők jobban ismernek, mint én magam. Ők jobban tudják, mi az én betegségem, hogyan előzhetem meg. És csak ők tudnak meggyógyítani. S különben is: a gondolkodás káros. Még valami hülyeség eszedbe jut. Minek kellemetlenkedni? A hivatalos szervek megmondják, mit kell tenni, s az a legjobb, ha azt teszed, amit mondanak. Még nagyobb szigorítások kellenének szerintem. Én minden ajtó elé őrt állítanék. Még hogy szabadság! Ne is halljak ilyenről. Ezek az összeesküvés elmélet gyártók elbagatellizálják a helyzet súlyosságát. Olyan eszementek is vannak, akik azt állítják, hogy nem mindenki halt meg koronavírus miatt, akiket így könyveltek fel. Na és? Én még a számokat szoroznám kettővel, mert az emberek nem rettegnek eléggé. Sőt, hárommal. Aki nem retteg eléggé, az hogy áll be a sorba? Gondolkodással meg mindenféle szabadság eszmékkel meg minden hülyeség elolvasásával nem lehet birka lenni! Sokkal érdekesebb lenne, ha sokkal erősebb szükségállapotot tudnának bevezetni. Ezeket az őrült gondolkodókat egy szigetre exportálnám. Megzavarják a nyugalmamat. Öt percenként ellenőrizném az embereket, egy lázmérővel, és kérném az oltáspapírokat. Ne csak az üzletekben és a repülőtéren mérjenek lázat! Én lázmérő hivatalnokokat akarok a lépcsőházba, sőt, a lakásba is, egyet a konyhába, egyet a fürdőbe. Olyan világot akarok, ahol nincs szólásszabadság! Mert ha van, egyesek veszik a bátorságot, s hülyeségeket terjesztenek. A közösségi médiába erősebb cenzúrát vezetnék be, aki ellen mer mondani a hivatalos infóknak, azt letartóztatnám. Mindenféle embereket kérnék fel, hogy figyeljék mit írnak mások, és avatkozzanak be. Vádolják meg szépen a másképp gondolkodókat elbagatellizálással, sőt, gyilkossággal. Álhírterjesztéssel, tudománytalansággal. Be kellene vezetni a halálbüntetést, és aki olyant ír, vagy mond, amit én nem hiszek el, azt le kellene lőni. Még hogy párbeszéd. Ne is halljak ilyenről! Az egyedüli helyes út, ha szépen azt teszed, amit mondanak. Hova jutunk a sok gondolkodással? Sehova. És nekem ne gyertek a gazdasággal. Kit érdekel, hogy van egy kis kávézód s abból éltél? A kávé semmire sem jó, haszontalan fekete lötty. Kit érdekel, hogy munkanélküli lettél? Ha ez azt szolgálja, hogy én ne kapjam el azt a vírust, hát így jártál. Nem kellett volna az elejétől sem dolgozni. Ki kért rá? Azt hiszed, a munka nemesít? Hát nem, kicsi barátom, a munka csak terjeszti azt a fránya vírust. A múzeum, az más, a múzeumba ma már a vírus sem jár. Miért nem tudnál te is állami segélyből élni, mint a guruk? Amúgy is untad már a melót, valld be, jól jött ez a kis vesztegzár. Én be akarok állni a maszkosok közé. Hisz a hivatalos szervek megmondták. És különben sem elég nagyok a büntetések. Nem szorozhatnánk be tízzel már indulásból? Az a bajom, hogy egyesek gondolkodnak. Ezeket a gondolkodókat kellene mihamarabb kiküszöbölni. Így nem teljes a csordaszellem, nem lehetek száz százalék birka, csak kilencvenkilenc. Én meg száz százalék birka akarok lenni. Bégetni már megtanultam. Oltást akarok, mindenféle létező élet ellen. Gondolkodás ellen. Szabadság ellen. Ne ébresszetek fel. Több komolyságot uraim! Egy birka nem komolytalan! Itt viccnek helye nincs! Komoly dolgokkal nem viccelődünk. A humor amúgy is káros. Légy komoly, kérd ki magadnak, szólj rá azokra az emberekre, akik nem hiszik el amit a hivatalos média mond, s netán az úton sétálnak, vagy jaj ne adj’ isten – hova jutottunk – nem tesznek maszkot. Szólj rájuk nyugodtan, hisz rangos birka státusod erre felhatalmaz. Egy életed van, olyan, amilyen, de valahogy meg kellene úszni az élet nehézségeit, nem? Én már kötöttem mindenféle biztosítást, minden oltást beadattam, felkértem a szerveket hogy kötözzenek a fűtőtesthez, orvosok hadát állítottam magam mellé, az összes gyógyszert megvettem és beszedtem, százhúsz centis lapos tévét rendeltem, amelyben minden percben a híradót nézem, és csak húst eszem, hogy támogassam ezt a szép, zöld ipart. Arra vigyáztam, hogy márkás ruhákba öltözzek, és úgy kötözzenek a fűtőtesthez, mert a ruha teszi az embert, akkor is, ha tulajdonképpen birka.