Adatvédelmi infók
"Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja. (HB)"

János-Széll István

Gondolatok, esszék, kritikák, elbeszélések

Interjú a fák alatt - 6 rész

Olvasási idő: körülbelül 8 perc

A kérdéseket fel kell tenni. A kérdésekre a választ meg kell találni. Azért élünk, hogy kérdezzünk, és a választ életünkkel kiássuk. Minden, ami történik a nap alatt, a válaszokért van. Ezért nem tehetjük meg, hogy nem kérdezünk.

Interjú a fák alatt - 6 rész

Festmény / rajz: Kálic

- Lehet olyant kérdezni, hogy miért vagyunk itt, a Földön?

- Nem csak lehet, kell is. Ezt a kérdést a legtöbbünk felteszi. Az élet értelmét keresni kell. Az életet nem elég élni, érteni is kell. Ha a kérdést feltettük, már úton vagyunk a válasz fele. Ha kérdezünk, lehet nyugodtan élni.

- És mi a válasz erre a kérdésre?

- Az, hogy feltegyük a kérdéseket és megtaláljuk a válaszokat. Ahogy megszületünk, minden percünk egy kihívás az életben való eligazodás tekintetében. A gyermeket még a szülő segíti az eligazodásban, de a felnőtt ember magának kell az utat megtalálnia. De ehhez elsősorban meg kell értenie, hogy nem azért van itt, hogy minél jobban kiélvezze az idejét. Bár azt is lehet, de nem szabad elfelejteni a magasabb célt. Azáltal, hogy az ember meg akarja könnyíteni az életét, tudománnyal, vallással, világnézettel, megnehezíti azt, és a válaszokat sokkal nehezebben találja meg. Hamvas mondja, hogy a könnyítések sokkal nagyobb terhet rónak ránk, mint tulajdonképpen az élet terhei. Egyszerűen élni, könnyítések nélkül, és tudni mindennek a helyét a világban. De ez az egyszerűség nem szürkeség és unalom, hanem az élet esszenciája által nyújtott öröm. A boldogság az egyszerűségben van. A komplikáltság szétzilál, a boldogság elvész.

- Mit jelent egyszerűen élni?

- Nem elkomplikálni a könnyítéssel. Nem a könnyebbik megoldást, a kényelmet és az élvezetek adta boldogság illúzióját keresni. Nem szokások rabja lenni, nem elvárások szerint élni. Nem hajszolni a fölösleges pénzt. Egyszerűen élni azt sem jelenti, hogy szegénynek kell lenni. Egyszerűen élni lehet bőségben, kultikusan, tudatosan. Az eszközöktől érzelmileg le kell válni. Valamikor az eszközöket mi uraltuk, most az eszközök uralnak. Az eszközök csak elkomplikálják az életünket, bonyodalmassá és átláthatatlanná teszik. Ha az ember az eszközök rabja, egész nap azért dolgozik, hogy ezeket az eszközöket megvegye. Mivel ettől nem lesz boldogabb, még többet dolgozik, hogy más eszközöket is megvehessen, mert abba az illúzióba esik hogy azért boldogtalan, mert kevés az eszköze. Egy idő után már a szerelmét, a nyugalmát, az egészségét és a fejlődését is az eszközökhöz köti. Egyszerűen élni azt jelenti, hogy idillben lenni. Az idill a számunkra fenntartott, elérhető állapot. A természetközelség, a nyugodtság, a meditáció, a kultusz. Egyszerűen élni nem azt jelenti, hogy rendetlenségben, szemétben élni. Az egyszerűség rend is, bőség is, tisztaság is.

- Az idill a földi paradicsom...

- Persze, az idill a tudatunk, lelkünk, szellemünk állapota. Nem valamilyen körülmény vagy hely, hanem tudat - állapot. A tudat állapotát bár befolyásolják a külső körülmények, főleg ha az ember ezt megengedi, de lényegében ezektől független. Akárhol és akármilyen körülmények között el lehet érni a megfelelő tudatállapotot.

- Hogyan lehet a kérdésekre a választ megkeresni?

- Ha jól tettük fel a kérdést, már közel a válasz is. A választ belül kell keresnünk, önmagunkban, az életünkben. Meditáljunk, írjunk, gondolkodjunk, lássunk. Az éberség. Aki alszik, az nem leli meg a válaszokat. Ahhoz egyszer fel kell ébrednie. Ne várjuk meg, amíg a sors ébreszt fel. Akkor már késő lehet. Legalábbis a jó élet szempontjából. A válaszadás képessége és a felelősség összefügg. A felelősség a felelet képessége. Felelni tudok a kérdésekre, felelni tudok az életemért. A felelősség azt jelenti, hogy nem engedem az életemet a körülmény irányítása alá kerülni. A sorsom oka és következménye a tudatom, szellemem állapota. A felelősség ennek tudatában lenni és ez szerint cselekedni. Ha a sorsom, életem okát kivetítem a körülményre, akkor eltávolítom magamtól, és egy ponton már semmi közöm nem lesz hozzá. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a sorshoz nem lesz közöm, hanem a saját életem válaszaihoz, vagyis értelméhez nem lesz közöm. És ha az embernek semmi köze önmagához, akkor csak önmaga árnyéka, önmaga elszenvedője, aki hiába keresi a boldogságot és a nyugalmat. Ha a problémát önmagamtól függetlenítem, akkor a boldogságot is automatikusan függetlenítettem önmagamtól. Ha a sorshoz semmi közöm, a boldogsághoz sincs semmi közöm. Ma ezért nem vagyunk boldogok: az élet megkönnyítésének igyekezetével minél inkább el akarjuk magunktól tolni a problémákat, azokra külső megoldást keresve. De ezzel inkább a boldogságot toljuk el, és magunkra vesszük az eltolás fáradalmát és nehézségét.

- Erre mondta Jézus, hogy aki meg akarja nyerni életét elveszti azt...

- Így van. Ha az élet élvezetére, a problémák eltaszítására koncentrálok, akkor meg akarom nyerni az életet. Ugyanakkor elvesztem az igazi életet, amelynek súlya és komolysága van. Az élvezetekért élt élet komolytalan. Nem szabad egyetlen rövid életre berendezkedni. A komolytalanság éppen az, hogy rövid távon gondolkodok. Azt mondják, van valahol egy nagy, egy mérföld széles márvány vagy gyémánt kocka. Minden ezer évben oda megy valaki, és egy puha ronggyal letörli azt. Amikor ez a kocka elkopik, akkor telik le egy világév. Na ilyen hosszú időre kell berendezkedni.

- Az ember kétszer születik...

- És másodszor akkor, amikor a kérdéseket felteszi, és azokra a választ megkeresi. Ez a beavatás. Másodszor megszületni csak kevesek ajándéka. Azoké, akik a pillanatnyi örömről és élvezetről le tudnak mondani. Akiknek van bátorságuk másképp látni. Akiknek van bátorságuk másképp csinálni. Akik nem félnek kérdezni. És akiket igazán érdekel a válasz. Azoké a második születés öröme, akik meghozzák az áldozatot, és az életet odaadják valamiért, ami annál több, komolyabb. Végül is hetvenvalahány évet adnak oda... egy örökkévalóságért. És ezért az ajándékot visszamenőleg is megkapják.

Könyvjelző