Adatvédelmi infók
"Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja. (HB)"

János-Széll István

Gondolatok, esszék, kritikák, elbeszélések

Interjú a fák alatt - 4 rész

Olvasási idő: körülbelül 7 perc

"Birodalmamat az én ellenségeim építik, ellenem, ezért lesz az jól megépítve." - Hamvas Béla.

Interjú a fák alatt - 4 rész

Festmény / rajz: Kálic

- Biztos érik kritikák az írásaidat. Hogy viszonyulsz a kritikához?

- Az építő kritika nagyon jó, mert az ember tanul belőle. Vannak esetek, amikor olyan témát is érintek az írásaimban, amiről már régen olvastam, és nem emlékszem rá szóról szóra. Ilyenkor előfordulhat, hogy hibásan, vagy másképp írok le valamit. Vagy az is előfordulhat, hogy félreértik, vagy nem értik meg, amit írok. Néha csak azért írok, mert kedvem van írni, anélkül, hogy az érintett témában alaposabb kutatást végeznék. Ilyenkor jól jön az, ha valaki felhívja a figyelmemet a tévedésre.

- Milyen az építő kritika?

- Az építő kritika az a hozzáállás, amikor a hozzászóló segítői szándékkal ír. De ez jobban érthető, ha a nem építő kritikát mutatom be. A nem építő kritikákat az emberek önérzetből, sértődöttségből írják, kikérik maguknak, azt hiszik, csak róluk szól az írás. A közösségi hálóknak hála, amelyek, mint írtam, távolról sem érintik az igazi közösség fogalmát, az emberek könnyebben megtalálhatnak, azok is, akikhez semmiféle mondanivalóm nincs. Kaptam már teljesen negatív kritikákat, mint: "ez egy összevisszaság, semmi értelme, kár volt nekikezdjek", "az ilyen szövegeket el sem olvasom", "ez egy nagy lecsó", és így tovább. Az ilyen hozzászólásokat törölni szoktam, mert sem időm, sem kedvem vitatkozni. Valaki elolvassa az írásom, nem ért vele egyet, felháborodik, és csípőből lövöldözni kezd. Én is sok írással nem értek egyet, s meg is írhatom ezt, de nem küldöm el az írót melegebb éghajlatra, csak azért, mert nem tetszik amit írt. Mindenkinek megvan a lehetősége írni, hajrá, le kell írni a sérelmeket, de szépen és logikusan és lépésről lépésre, felháborodás nélkül.

- Mivel szoktad felbőszíteni a kritikusokat?

- Ehhez nem kell különösebb erőlködés, ugyanis egyes embereket már az is kiborít, ha nem azt olvassák, amit szeretnének. Ilyenkor elborulnak, s már nem látják azt, amit mondani akarok, s tehetetlenségükben felszínes hibákat ragadnak ki az írásból. Ha írok például a férfi és női viszonyokról a mai társadalomban, akkor az sok nőt, és néhány férfit ki szokott borítani, de még senki sem írta meg értelmesen, hogy mivel nem ért egyet, és miért, és nála a gyakorlat mit igazolt, hanem hirtelen el kezdtek engem az ellenségüknek látni. Vagy írhatok a vallásokról, képmutatásról, a hitetlenségről, vagy akár a táplálkozásról, orvoslásról, bankról, mindig akad, akinek nem tetszik. Ha sikerül valakinek egy mélyebb, rejtegetett zugába beszúrnom az írással, akkor védekező - támadó reakciót váltok ki belőle. Ha lapos, érzelgős dolgot írnék, biztosan mindenkinek tetszene, de akinek nem tetszik, az is csak úgy elmenne mellette.

- Miért fáj az embereknek?

- Az ember, ha olvas, és a megfelelő dolgot olvassa, akkor saját gyengeségeit, félelmeit is meglátja egy pillanatra. Csak igen kevés ember tudja elfogadni saját magát, de keletkezik egy olyan érzése, hogy keresztüllátnak rajta, féltve őrzött titkai kiderülhetnek, a státusa meginog. Az addig stabilnak és igaznak vélt hitrendszerébe szúrnak bele. Az ember meg akarja védeni a rendszert, amit felépített, mert az nyújt számára biztonságot, és sokszor a védekezés agresszív, támadó jelleget ölt. Csak arra az apróságra nem gondol senki, hogy a támadással leleplezi, elárulja magát. Persze egészen mások a nyugodt, tájékozott emberek, akik nem támadnak, nem védekeznek, hanem tárgyilagosan leírják a véleményük. Vegyük példának a hit kérdését. Ha az embernek igazi hite van, legfeljebb megmosolyog, vagy segítő szándékkal, szeretettel, leírja hogy szerinte hol tévedhetek. Ellenben mások kiborulnak. Én azt mondom, ha már találkoztál egy írással, akkor az biztosan nyújt számodra is valamit. Olvasd el, s gondolkodj el, hogy ezt most miért kellett kapnod. Mire hívja fel a figyelmedet. Biztosan van valami, amit rosszul értelmeztél az életedben. A legbölcsebb, ha megvizsgáljuk magunkat. Csak azok támadnak, akik nem akarnak befele nézni, nehogy meglássák a saját hibáikat. Ezek a támadok valahol tökéletesnek hiszik magukat, és jogot formálnak arra, hogy elítéljenek. Én azonban nem nekik tartozok elszámolással.

- Mit üzennél a negatív kritikusoknak?

- Mivel nem szoktam lereagálni a negatív kritikákat, hanem törlöm - és nem sértettségből törlöm, hanem azért, hogy akit érdekel, tiszta fejjel, előítéletek nélkül fogjon neki olvasni - ezért most a negatív kritikusoknak azt mondom: azért jöttünk, hogy fejlődjünk, megismerjünk, tanuljunk. Nem azért, hogy megvédjük kicsinyes gondolkodásunkat. Legyünk nyíltak, mert az igazi szeretet nyíltságot, elfogadást és befogadást jelent. Nem kell egyetérteni azzal amit írok. Én nem mindenkinek írom, hanem azoknak, akik el akarják olvasni. Az vesse rám az első követ, aki nem bűnös. Az, aki hitben, szeretetben és egységben, boldogan él. A problémátokért, félelmeitekért, frusztráltságotokért ne rám haragudjatok, hanem nézzetek magatokba. Ha pedig nem érint az írásom, lépjetek tovább. Éljétek az életetek, értelmezzetek és szeressetek.

Könyvjelző