Adatvédelmi infók
"Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja. (HB)"

János-Széll István

Gondolatok, esszék, kritikák, elbeszélések

Interjú a fák alatt - 2 rész

Olvasási idő: körülbelül 13 perc

A fák alatt, az enyhe szélben, a levelek illata délutánra még erősebb. Azt hiszem, a naplemente ugyanolyan szép, mint a napkelte. Tudod, hogy közeledik az éjszaka, de azt is tudod, hogy az éjszaka gyönyörű: az a sok csillag, ha felnézel rájuk, érzed, hogy otthon vagy. Senkit sem hagynak, azt hiszem, hidegen a csillagok. Talán azért nem, mert léteznek bennünk is, nem csak az égen, végigkísérik sorsunkat a bölcsőtől a sírig, és annál is tovább.

Interjú a fák alatt - 2 rész

Festmény / rajz: Kálic

- Mit jelent neked az írás?

- Írni kell. Az írás nem csak kommunikációs eszköz, sokkal több annál. Az írás révén lépünk kapcsolatban olyan információkkal, amelyeket nincs máshonnan ahonnan megtudnunk, vagy nagyon későre. Ezért írnak az emberek naplót. Ha önmagadnak írsz, annak is megvan az értéke. Az igazi írás öröm, mert tanulsz belőle. Az írás több, mint papírra vagy képernyőre vetett betűk tömege. Az írás egy fajta megismerés. Olyan, mint az olvasás, de talán annál is több. Írni kötelező. Ha valamit leírsz, akkor egyrészt magadnak adsz választ, másrészt másoknak is, ha akarod.

- Nem sok embert érdekel...

- Mindenkiben megvan a hiúság és a nagyravágyás, de nem, nem a hírnévért írok. Azért írok, mert szeretek írni. Ha egy ember elolvasta, és az megértett belőle valamit, a dolgomat azzal az írással valószínűleg be is fejeztem. De lehet még azelőtt befejeztem: amikor leírtam. Az írás közvetítés: önmagad és önmagad között. Logikai sorrendbe rakod a dolgokat. Nehéz a gondolatok között rendet rakni írás nélkül. Főleg ma, hogy látom, milyen könyveket adnak ki, az egész nem az írás által közvetített értékről szól. A mai könyvek nagy része csak a pénzért van megírva, ezért nem mond semmit. Azt hiszem, Hamvas volt azon kevés szerzők egyike, aki élvezetből írt. Van, aki csak aláír, van, aki jegyzetel, van aki hivatalos író vagy újságíró, és van, aki szeret írni. Aki nem ír... egy kicsit távol marad önmagától. Olyan, mint ha az ember nem úszna, vagy nem járna a lábán, mindenképp kevesebb, mint amennyi lehetne. Az ember írjon naplót, vagy esszét, tanulmányt, regényt vagy verset, mindegy, csak írjon.

- Azt mondják, túl kritikus vagy...

- Igen, és hogy el kell fogadni a dolgokat és az embereket olyannak amilyenek. Csakhogy ugyanakkor kritikusnak is kell lenni, mert a megismeréshez kritikus szem kell. Elfogadom, de megnézem. Mások hibái és tévedései nekem is tanítóleckék. Nem hunyhatok szemet. Az igazságot nem rejthetem el. Le kell írni, ki kell mondani, amikor annak ott a helye és ideje. A lényeges dolgokat persze. Ez a megkülönböztetés alkímiai művelete. Ahhoz, hogy a dolgokat egyesíthesd (elfogadd), egyszer el kell őket különíteni, és meg kell vizsgálni. Csak jól elkülönített dolgok egyesíthetők. Csak jól megkülönböztetett dolgok alkothatnak egységet. Csak jól körülhatárolt dolgot lehet elfogadni. Amit nem ismersz, azt nem fogadhatod el, legfeljebb megalkudhatsz.

- De te is tévedhetsz. Mit gondolsz erről?

- Az az igazság amit képviselek, a jelenlegi ismereteimet tükrözik. Ha megkérded, hogy tényleg, ez a valóság? Akkor azt mondom, igen, biztosan ez a valóság. De nem létezhet olyan, hogy holnap más lesz a véleményed bizonyos dolgokról? De igen. A fejlődés azt jelenti, hogy holnap valamit jobban megismerek, más szemszögből meglátok. De az, amit holnap mondani fogok, nem zárja ki azt, hogy most ez az igazság(om). Minden időben azt az igazságot mondom, amit ismerek. Sokan azt mondják, nana, a múltkor más volt a véleményed... Igen, út közben megváltozott. Na és? Az élet mozgás, a létezés folyamat, nem stabil állapot. Ahogy a patak folyik, ez a víz nem az a víz, amit a tegnap láttam.

- Akkor semmi sem biztos?

- De, a fejlődés, a teremtés, a folyamat, az Út biztos. Nem biztos az, amiről az ember a Földön szeretné tudni, hogy biztos. Mi a biztonság? A bizonytalanság beismerése, és elfogadása. A változás, a születés, a halál, az újjászületés mozgása. Ha együtt mozgok az élettel, az univerzum része vagyok, biztonságban vagyok. Azért vagyok biztonságban, mert a feladatomat végzem.

- Nem elég a pozitív gondolkodás?

- A tudatunk alatt olyan dolgok vannak, amelyeket nem lehet semmissé tenni azzal, hogy a pozitív gondolatokat erőltetjük, a negatívakat elnyomjuk, vagy átmossuk. A háttérben meghúzódó ördög erősebb. Nem lehet azt becsapni. Előbb utóbb beleszól. A legtöbb, amit tehetünk, az az, hogy számolunk ezekkel a tartalmakkal, napfényre hozzuk őket, átvilágítjuk, megismerjük. Ha ismerem, már nem félek tőle, és már az a tartalom sem tud nekem ártani. A tudatalattit csak részben lehet átprogramozni. Az ősbűnt, a Lilith-et nem.

- A legtöbb ember úgy tartja, hogy ismeri magát. Sőt, tovább fokozom: a legtöbb ember úgy tartja, neki van igaza.

- Mindenki meg van győződve a saját igazáról, egyébként nem azt vallaná. Ezzel semmi gond nincs. Azzal van gond, ha nincs meg a nyíltság és a hajlandóság a fejlődésre. Akkor van baj, ha nincs meg az alázat és az áldozat. Ha bezárom magam a saját világnézetembe. Sokan szenvednek a világnézet börtönében, mert az ahelyett, hogy megóvná őket, ahogy hiszik, korlátozza őket, elveszi a szabadságukat.

- Szabadság... Gyakran használt szó. Az ember szabad, vagy determinált? Örök kérdés...

- Már hogyne lenne szabad. Már hogyne lenne determinált. Az egész csak megértés kérdése. Minél jobban megismerem önmagam és a világot, annál szabadabb vagyok, de annál inkább igényem van betartani a törvényt. Miért? Mert csak addig vagyok szabad, amíg önmagam vagyok és a saját utamat járom. Ha letérek az útról, örök rabságba kerülök. Az ember gyengeségei, félelmei és hiányos tudása miatt determinált. Az ember a világnézete, a dogmái miatt determinált. Mindent megismerni: ez tesz szabaddá. Ha valaki nem tud olvasni, például, akkor amiatt determinált, hogy nem tud olvasni, s e determináltság sok gondot okoz majd az életében, sok nehézséget és hátrányosságot. De ha megtanul olvasni, felszabadul - legalábbis ebben a tekintetben. Többé nem determinálja az analfabetizmus.

- Milyen törvényről beszélsz, amit be kell tartani?

- Az univerzum, a világegyetem törvényeiről. A szellem, a teremtés törvényeiről. A létezés, a születés és a halál törvényeiről. Mi a törvény? A törvény a logika, ami alapján működnek a dolgok. Nem kötelező betartani, ellen is lehet szegülni, azonban mivel ez a logika, és így működnek a dolgok, az univerzum érvényesíti a törvényt. Ilyen a szabadesés: jogodban áll lebegni öt méterre a föld fölött, megtagadhatod a gravitációt, kérdés csak az, hogy ezt az állapotot mikor írja felül az univerzum. Ebben az esetben szinte azonnal... Az igazi tudás kötelez. És azt hiszem, ez a legnagyobb ismerve az igazi tudásnak. Azért kötelez, mert olyasmiről szerzel tudást, tapasztalatot, amit utána nem tudsz figyelmen kívül hagyni az életedben. Minden más lényegtelen. Csak az lényeges, ami kötelez. Ami miatt változtatnod kell az életeden, a gondolkodásodon, a cselekvésen.

- Sokan a túlvilágban, vagy más dimenziókban reménykednek, nem látják értelmét a földi létnek, szinte fölösleges...

- A legfontosabb hely a fizikai világ: ez az alapiskola amit ki kell járni. Sok misztikus elfelejti ezen világ fontosságát. Pedig a fizikai dimenzió az a hely, ahol megtalálhatjuk és megválthatjuk önmagunk. Ott túl más dolgaink vannak. Aki azt hiszi, hogy a fizikai életét csak át kell meditálnia, és a túlvilágra kell készülnie, az nem érti miért van itt. A megváltás nem túl van, hanem itt és most. A valóság, ahol az idő és a tér találkozik: ahol keresztezik egymást, ahol a kereszt van: ott van a megváltás is. A Föld jele a kereszt. A fizikai világ a sors helye. De nem csak a sors (krízis), hanem a megszabadulás helye is.

- Sokan beszélnek hitről, mások vallásról...

- Ennek a valláshoz semmi köze. Először tisztázzuk a szavakat: a hit egy dolog, a vallás egy másik dolog. A tanulás, az önismeret, a megértés során feltárul a világ igazi arca, a törvény, a rend, és ezt látván, megérint az ősbizalom. Ez az ősbizalom a hit: tudás és bizalom egyben, tudom, hogy semmi olyan nem történhet, aminek semmi értelme, semmi olyan nem történhet, amiből ne tanulhatnék, és a bizalom, hogy nem veszek el. A hit tudás, nem hiszékenység. A hit meggyőződés. A vallás az, hogy megvallok valamit. Megvallom hitemet, de kinek? Istennek? Fölösleges. Ha hited van nem félsz, nem kell biztosítás meg testőrség. Nem kell páncélozott autó és nem kell vitamin meg sterilitás. Vallani lehet, főleg ha vallatnak, de tudjuk, hogyan jön ki a pap a templomból. Mintha mi se történt volna...

- Azt mondják, higgyél Istenben, de kösd meg a szamarat...

- Ezt a vallásosok mondják. Akinek hite van, az mellett ott marad a szamár is. Ha pedig mennie kell, hadd menjen. Az igazi hit kizárja a bebiztosítást. Az ilyen kösd meg a csacsit dolgok komolytalanok és spekulációk. Az emberek imádkoznak: Uram, legyen meg a Te akaratod. Aztán bebiztosítják magukat az Úr akarata ellen. Ez csalás. Vagyis aki ezt teszi, annak nincs hite. Vagy legalább akkor ne mondja, hogy Uram, legyen meg a Te akaratod. Ha nem mondja, akkor nem kér olyant, amit nem akar.

- Talán a legnagyobb baj a világunkban az álarc, elszerepelünk dolgokat...

- Igen, világnézetek és vallások álarcát öltjük magunkra, azok mögé bújunk. Szerepeket játszunk, de eljön mindenkinél a pillanat, amikor az álarcok lehullanak. Ha nem most, az életében, hát később. De eljön biztosan. Ha az álarc lehullik, az ember szembe nézhet önmagával, igazi önvalójával, és igazi értékével. Az ember meglátja, ki ő, az az ő, aki időn és téren túli, akit nem a földi szerepei és funkciói határoznak meg. Az igazi önvaló, amit halál után is magammal viszek. Csak az, ami fontos. A szabadság legnagyobb ellensége, ha így lehet mondani, az apparátus. A gépezet - világnézet. Az apparátusban mindenkinek egy vagy több szerepe van, amit komolyan vesz, holott felülről nevetségessé teszi magát. Felnőttek játszanak, mint a gyermekek, csak halál komolyan. Nem azért jöttünk, hogy jó szerepet játszunk. Azért jöttünk, hogy megszabaduljunk a szereptől.

Könyvjelző