Kilépés
Interjú a fák alatt - 12 rész - Summa

Interjú, 2020. 06. 20.

A létezés okát nem lehet elmondani két szóban. Viszont ha valamiről túl sok szót kell mondani, akkor az valószínűleg nem igaz. Vagy legalábbis nem úgy igaz. Mert a létezés egyszerre sokszínű és egyszerű. És minél egyszerűbb, annál mélyebb. Ha valamit túlságosan magyarázni kell, akkor az nagy eséllyel még sorskikerülő logika. Végül is minden szó ugyanarról az egyetlen dologról szól.

- Az utolsó interjú óta eltelt három év. Mi változott?

- Ha a világot nézem, akkor mondhatom, hogy mélyebbre süllyedtünk. A látszat ellenére bezárkóztunk, és minél inkább azt hisszük, hogy szabadság meg lehetőség van, annál inkább börtönben vagyunk. Ha önmagamat, akkor nem sok, talán kissé tisztábban látok, talán bölcsebb vagyok – nem sokkal.

- Mit értesz az alatt, hogy mélyebbre süllyedtünk?

- Jobban kiéleződtek az ellentétek, nyilvánvalóbbá váltak a hazugságok. Nagyobb lett a szakadék a materialista, és a szellemi emberek között. Akik nem jó irányba tartottak, azok még messzebb kerültek. A misztikusok még misztikusabbak lettek, a materialisták még jobban bele süllyedtek az anyagba. Az apparátus a végnapjait éli, és ez az erőltetett magatartásában is látszik. Szinte üldözi a szellemet. Szerencsére azért találkoztam jól gondolkodó emberekkel is. Azt mondhatom, hogy egy lépéssel közelebb léptünk az apokalipszishez, vagy a végítélethez, talán a civilizációnk összeomlásához. Nem világvégéről beszélek, hanem a jelen, fogyasztó-orientált, marketingen alapuló, szellemtelen gondolkodás végéről. Úgy érzem, hamarosan és gyökeresen fog megváltozni a hozzáállásunk. Azt nem tudom, hogy ez jobb lesz, vagy sem. De azt tudom, hogy hamarosan le kell lepleződjön a sok hazugság, megtévesztés. A dolgokat már eléggé elvittük a végletekig. Nem azt mondom, hogy nem lehet rosszabb, de már nincs értelme, hogy rosszabb legyen.

- A te gondolkodásodban változott valami? Mondjuk van olyan, amit most másképp mondanál, mint három éve? Vagy van, aminek teljesen az ellentétét vallod?

- Ki emlékszik arra, mit mondtam három éve? Az ember folyamatosan változik. Ha nem így lenne, nem fejlődnénk. Valószínűleg van olyan, amit ma már másképp látok. Hogy teljesen ellentétesen, azt nem hiszem. Abban azonban biztos vagyok, hogy egy újabb három év elteltével is ezt fogom mondani.

- Így, három év után, röviden hogyan lehetne összefoglalni az élet értelmét?

- Amit az eddigi tapasztalataim és kutatásaim során mondhatok, az az, hogy az élet értelme a teremtésben keletkezett hibák kijavítása. Ezt Lilith – jelenségnek hívjuk, és azon alapszik, hogy az abszolútumban vannak negatív, sötét energiák, lefele húzó erők, ugyanakkor az abszolútum a felemelkedésre törekszik. A teremtés azért van, hogy ezek a negatív erők felszínre kerüljenek, átvilágítódjanak, kitisztuljanak, és pozitív energiákká változzanak. Az ember feladata ebben segíteni a mindenhatót. Nem az egyéni, öncélú fejlődésről beszélek, hanem a létezés fejlődéséről. Régen azt mondtam, hogy az ember azért van itt, hogy fejlődjön. Nos, ez igaz, de csak akkor, ha ez a fejlődés nem önmagáért van, hanem a mindenségért.

- Ez hogy működik a gyakorlatban?

- Még az első interjúban beszéltem az exortio-ról, ami nem más, mint a bennünk levő negatív erők megismerése, felszínre hozása, átvilágítása. Minden problémánk, nehézségünk oka a bennünk levő elfojtott, tudattalan energiák hatása a háttérből. A megismerés és az önmegismerés tulajdonképpen a tudatalatti erők megismerése, átvilágítása. Azt mondja a hagyomány, hogy az ördögöt meg kell nevezni, és akkor eltűnik. A megnevezés nem más, mint megismerés. Itt, ebben a tekintetben fontos elmondanom azt, hogy ez a művelet csak akkor lehetséges, ha a sorsunkat, életünket felvállaljuk, a problémákért felelősséget vállalunk. Az aszkézis, elvonulás nem segít, hisz úgy kell élni, hogy ezekre a sötét erőkre fény derüljön, és ehhez tenni kell azt, amiért itt vagyunk. Nem segít semmiféle élet könnyítési technika, mert – bár a sorsot egy ideig ki tudjuk cselezni - de ezzel nem tesszük azt, amiért itt vagyunk. Bármit teszünk, ne azért tegyük, hogy a problémákat kikerüljük vagy megelőzzük. Mindig gondoljunk arra, hogy az én életemen keresztül mit tanul a teremtő? Mit adok a világnak, a létezésnek az életemmel? Ha remetének vonulok életem végéig, akkor valószínűleg semmit, mert a remete – élet információját már sokan megmutatták. Ami a teremtőt érdekli, az az, hogy én, a saját sorsommal, a saját sorsomon való felemelkedéssel, milyen többletet tudok adni.

- Van erre recept?

- Mindenkinek saját sorsa szerint kell eljárnia. Ha receptre vagy kíváncsi, akkor pár alapelvet sorolnék fel: éberség – figyeljünk és értelmezzünk, azaz lássunk és gondolkodjunk, felelősség – minden dologért, ami az életünkben történik, vállaljunk felelősséget. Hamvas nyomán azt is mondhatom, hogy egyetemes tájékozottság és transzparens lét.

- Melyek azok az élethelyzetek, amikor azt lehet mondani, hogy az az élet megkönnyítésére van, és nem a fejlődést szolgálja?

- Ezek az öncélú gondolatok, cselekedetek. Amelyeket azért teszek, hogy az életemet megnyerjem. Hogy én jól járjak. A mindenféle problémakikerülés, hazugság, tagadás, elmenekülés világnézetbe, vallásba, külső okok és vétkesek keresése. Egészségmánia, aszkézis, fekete mágia, sikeres élet – tréningek, agykontroll, a vonzás törvényének meglovagolása, minden olyan, amit magamért, és csakis magamért teszek. Ezen nem segít az, ha adakozok, az adakozás az Úristent nem érdekli. Miért? Mert az ember bármit odaadna, csak önmagát ne kelljen. Az öncélúság ellenszere: odaadom magam a mindenségnek. Ne nekem legyen sikerem, ne én legyek boldog, hanem a mindenség. Nem érdekel az egyéni siker, mert nem a történelemben akarok megmaradni, hanem a létezésben. A mai ember az öncélú sikereket hajlandó megvásárolni, és ebben az sem zavarja, ha tizennyolc éves fiatalok oktatják ki életvezetésből és pozitív gondolkodásból. Aki azt hiszi, hogy egy fiatalnak lehet olyan tudása, ami az élet felemelésében segít, az téved. Az élet ugyanis egy olyan valami, ami a megszerzett tapasztalatokon keresztül, a megoldott problémákkal, a felszínre hozott belső negatívumokkal érik. Ezért voltak az említésre méltó civilizációkban a bölcsek az öregek. Az, hogy a mai társadalmunk és az emberi értelem hova fejlődött, abból is látszik, hogy ma kik az influenszerek, kik a tanítók, kiket hallgat és követ a többség.

- Egyetemes tájékozottság?

- Éberség. Látni, és a dolgok maguktól értelmeződnek. Ehhez önleleplezés kell. Nem szabad csak a kívülről jött információkra hagyatkozni, befele is nézni kell.

- Átlátszó egzisztencia?

- A gondolat, szó és tett egysége. A titkok felszámolása. Nincs semmi rejtegetnivaló. Ha átlátszó vagyok, a létezés belém tud hatolni.

- Végszó?

- Soha nincs végszó. Csak szó van, ami cselekvés, vagyis Ige. A létezés folyamatos, a fejlődés nem áll meg. Halálunk órájában sem. Egyelőre, búcsúzóul azt mondhatom, hogy gondolkodjunk és lássunk hosszú távon, ne csak egy életre. Ahogy szép lassan el tudunk tekinteni a pillanatnyi életünktől, sikereinktől és kudarcainktól, úgy nő bennünk az ősbizalom, a tudat, hogy értelme van az ittlétünknek. Légy inkább nyitott, mint okos, légy inkább laza, és ne feledd a humort. Ne az apparátus komoly embere légy, hanem a teremtés vidám bolondja. Ne a boldogságot keresd, hanem az idillt, ne a megszabadulást, hanem a felelősséget. És menekülj minden olyan tanítótól, életvezetési mestertől, aki boldogságot és sikert ígér.

Szólj hozzá!
Hozzászólhatsz regisztráció nélkül, nem kell személyes adatokat megadnod!
A weboldal üzemeltetője fenntartja a jogot, hogy a nem megfelelő hozzászólásokat törölje.
0 hozzászólás