Adatvédelmi infók
"Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja. (HB)"

János-Széll István

Gondolatok, esszék, kritikák, elbeszélések

Vigyázat! Misztika!

Olvasási idő: körülbelül 7 perc

Miért vagyunk a fizikai dimenzióban? A miszticizmus az, amelyik azt mondja, azért, hogy felismerjük a káprázatot. Sok magát valamiképpen beavatott szerint egyetlen dolgunk csak ez. Felismerni, hogy az egész fizikai dimenzió illúzió, s azzal meg is oldottuk az életünk egyetlen nagy kérdését. Néha beleolvasok az interneten fellelhető írásokba, tanításokba, amelyek magabiztosan mondják ki a kimondhatatlant. Itt az ideje, hogy átnézzük ezt a rózsaszínű ködöt, s eloszlassuk, mert a misztika többet ártott az embernek, mint gondolnánk.

Vigyázat! Misztika!

Festmény / rajz: Kálic

A misztika azt mondja, a tudást ingyen kapod, ingyen kell odaadd. A misztika szerint nem igazi mester az, aki a tudásáért, a tanításért pénzt kér. Olvastam a minap valakitől, hogy az igazi tudás ingyenes, s szerencsére ma már ingyen minden megtalálható az interneten. Igen, tegyük hozzá, úgy, hogy azt valaki valakitől valamikor ellopta. A legtöbb esetben. Ha az illető a lefénymásolt könyvekre gondolt, akkor jó nagy öngólt rúgott. Az igazság az, hogy semmi nincs ingyen. Ha nem pénzzel, akkor munkával kell megfizetni. Ha nem fizeted meg, akkor azzal a dologgal, amit kaptál, semmit sem érsz. Az információt kompenzálni kell.

A misztika a menekülés a gondolkodni és tanulni lusta emberek számára.

A baj az, hogy a misztikának köszönhetően ma már minden metafizikus tanítást egy kalap alá vesznek. Mondhatjuk, hogy a misztikus hozzáállás elherdálta az igazi tudást, szétszórta, elértéktelenítette. Mert visszaélt ezzel a tudással. Az igazi asztrológiát, amely az archaikus embernek is térkép volt a kezében a szellemi úton, ledegradálta jóslássá meg szórakoztatássá. A misztikának köszönhető az, hogy ha ma az ember az asztrológiát említi, nem veszik komolyan.

Ezek az emberek mintha az asztrál világ egy sötét bugyrában élnének. Életük egy álomvilág, egy menekülés. Azt mondják, látják az aurát, meg fényeket kapnak, meg sugallatokat, ugyanakkor felismerik a káprázatot.

Nem, barátaim, a káprázat nem a fizikai dimenzió. A káprázat az, amit a szemetekbe hintettek, hogy az igazi tudásra ne tudjatok szert tenni. Az ősi hagyományt megkeverték csillámporral, felhígították, ledarálták, megőrölték, bezúzták, megfestették, kifehérítették, elhazudták, belemeséltek, így hozták létre a misztika porát, amelyet aztán szembedobtak veletek. Hisz tudják jól, hogyan lehet komolytalanná tenni egy - az üzleti világra, a hazugságra épülő társadalomra, az uralkodásra veszélyes tudást. Misztikussá kell tenni! A misztikumot igen kevés ember nyeli le, főleg azok, akiket senki sem vesz komolyan. De miután lenyelték néhányan, már senkinek sem fog feltűnni, ha valaki nem a misztikával, hanem az igazi információval áll elő. Szép kis stratégia. Csak azokat lehet sajnálni, akik lenyelték. Sokkal később és nehezebben ébrednek majd fel, mint racionalista vagy materialista társaik.

Ez történik, ha az ember nem alulról indul el. Mintha kikapnák a lábai alól a talajt. Lebeg egész életében, abban a hitében, hogy a világ káprázat. Hány élet kell még szegénykémnek, és hány fejbeverés, amíg komolyan kezdi venni fizikai küldetését.

A szép mesék ellenére a legtöbb esetben a problémáikat megoldani képtelen emberek lesznek guruk, meg szentek. Nem megy a párkapcsolat? Nem megy a felelősség, a felnőttévállás? Sebaj, meditálunk, mert a fizikai világ úgy is csak illúzió. Elhitetik magukkal, hogy küldetésük a küldetéstelenség. Szerénység álcája mögé rejtett becsvágy.

Aztán ingyen tanítani az embereket, miután megvilágosodtunk. Természetesen, hisz tudásunk semmit sem ér. Csak illúzió. Álomvilág. Ki fizetne egy álomért?

Megmondom: mindenki. A világon élő legtöbb ember csakis az álomért fizet. Kinek kell a valóság? Az álmok kellenek. Ezért olyan menők a misztikusok. Álmot árulnak, s ha ingyen, még rosszabb. A vásárló majd jól megfizeti az árát.

Karma elégetés, mondják. A misztika csúcsa.

Az igazi hit megtanulása, gyakorlása nehéz. Az élet nehéz, mondta Buddha. Mivel az élet nehéz, könnyíteni kell, s ezért jött létre a tudomány, a vallás és a misztika. A kereszt felvétele helyett ráfogjuk, hogy illúzió. Nézzük meg: a hagyományban a kereszt a fizikai dimenzió szimbóluma. A fizikai dimenziót nem venni komolyan annyi, mint a keresztet nem venni komolyan, azaz a sorsot, a küldetést, a karmát nem venni komolyan. Attól még, hogy az ember a tárgyakat szolidnak érzékeli még akkor is, ha atomjai között csillagtávolság van, az még nem illúzió. Hisz valahogyan érzékelni és érezni kell a dolgokat.

A probléma az, hogy össze vannak keverve a dolgok. Az tény, hogy a materialista világnézet nem tesz boldogabbá, és hogy nem azért jöttünk, hogy anyagi javakat gyűjtsünk, meg élvezzük az általuk nyújtott kényelmet, azonban vannak dolgok, amit csak a fizikai világban lehet megtanulni. Ezt az öngyilkosok nagyon jól tudják. Elszaladni innen, majd feleszmélni, hogy a probléma megoldásának egyetlen esélyét ellőttük. Nem lehet kellemes felébredés. Hisz a fizikai dimenzió a tanulásért lett létrehozva. A tanulás alapja a tapasztalás, amit ebben a fizikai dimenziós iskolában lehet gyakorolni. Attól még, hogy ráfogjuk, illúzió, ugyanolyan fájdalmas tud lenni a tapasztalás.

Az igazi hit a sorsba és az egyetemes törvényszerűségbe való bizalom, nem a káprázat felismerése. A régi szerzőket, akik a káprázatról beszéltek (maya), valószínűleg félreértették. A káprázat azt jelenti, hogy belesötétedünk a fizikai világba, s nem látunk fentebb. De nem azt, hogy a fizikai világ káprázat lenne. A Szaturnusz lételve - a felelősség egyetemes ideája - erre tanít meg: vedd komolyan a fizikai világot, ahova küldtek, és vedd komolyan a sorsod, a kereszted, és dolgozz azon, hogy a megoldás kulcsát visszavidd a forráshoz. Ha nem veszed komolyan, nem találod meg a megoldás kulcsát, s nincs mivel hazatérj: utad értelmetlenné változtattad.

Könyvjelző