Kilépés
A tizenkilencedik kongresszus

Kritikák, 2022. 02. 15.

Róka úr már a kilencvenes éveiben jár, de még mindig fiatalos. Egy szép nyári reggelen, kisétál ezerhatszáznegyvennyolc négyzetméteres háza elé, és csendesen csodálja a tájat. Lába alatt friss zöld fű, arrább virágok, fák, távolabb az óceán fodrai. Az égen apró bárányfelhők, a levegő mozdulatlan. Madarak énekét hallani, apró rovarok szállnak a levegőben. Róka lehajol, és simogatni kezdi a szép, mélyzöld fűszálakat.

Festmény/rajz: Kálic

Bárcsak megmaradnátok a fiaimnak, az unokáimnak! Bárcsak csodálhatna titeket az összes ükunokám! - felsóhajt.
Felegyenesedik, arrább sétál, és ismét lehajol, más fűszálakat is megsimogatni.
- Bárcsak rátok hagyhatnám ezt a szép, érintetlen füvet – mormogja fennhangon. - De ez a sok kúrva ember.
Felegyenesedik, s már hangosabban morog.
- A sok ember, akik felélik ezt a földet, megesznek mindent, mint a sáskák. Ezt a kúrva füvet is lelegelik. Szaporodnak, sokszorozódnak, mindent kiirtanak. Hiába van nálam a világ összes pénzének kilenctizede, ha ezt a szépséget nem adhatom tovább az ükunokáimnak. Szaporodnak, mint a zombik, mindjárt itt vannak az udvaromon, és felzabálják az összes füvet.
Sétál, morog. Apró tücskök ugranak arrább a lába elől.
- Ünnepélyesen megígérem nektek, dédunokáim, ükunokáim, meg minden tőlem származó nemes vér: megőrzöm én nektek ezt a kurva füvet!

Gyors mozdulattal a telefonjáért nyúl, és tárcsáz.
- Délutánra összeszedd a bandát, elkezdjük a tervet. Igen, máris. Nem, nem várhatok. Délután négykor. Kezdődjön a tizenkilencedik kongresszus.

Délután fél négykor a hatalmas épületben várakozik több ember, idősebbek nagyrészt, drága kosztümbe. Van, aki repülővel érkezett, mások helikopterrel. Valahonnan a kiszolgáló személyzet is előkerül, kávét, italt és vizet szolgálnak fel.
- Jöjjenek be – mutat Róka úr a konferencia teremre. - Ne kelljen kérlelni önöket.
Az emberek szép lassan beszivárognak a hatalmas, mesterséges fénnyel kivilágított terembe. Hatalmas kerek asztal köré ülnek, a felszolgált nedűt kortyolgatják.
- Uram. - méltatlankodik az egyik meghívott, egy szürke zakós vénember – uram!
- Hozzám szólt? - kérdi Róka.
- Igen, Uram, igen… Tényleg indítani akarja a tervet? Nem korai ez még?
Róka legyint.
- Majd bent mindent megbeszélünk, fáradjon be. Csak nem itt az ajtón fogunk diskurálni.
- Igen, uram – a méltatlankodó vénember sóhajtozva fárad be a terembe.
Lassan mindenki bent van, leülnek, Róka egyedül áll, valami fő helyen, a kerekasztal legnyugatibb oldalán.
- Uraim! - szólal meg végül, egy kis hatásszünet után. - Mindenkit köszöntök, úgy látom, mind itt vagyunk, aki számít. Szolgálják ki magukat – az asztalon heverő italokra, gyümölcsökre mutat.
Kis szünet, majd folytatja:
- Azért indítványoztam a tizenkilencedik konferenciát, mert ideje elkezdeni. Eljött az idő, hogy a régi tervünket elindítsuk. Nem várhatunk tovább. Aki ezzel nem ért egyet, most sétáljon ki, valószínűleg nem esik bántódása.
Elmosolyodik, senki sem mozdul.
- Akkor most, hogy mind egyetértenek velem, lássuk a szakembereinket, akiknek alaposan készülniük kellett a témában.
- Uram, én nem tudom, miről beszél – mindenki a sárga zakós fiatalabb emberre néz, aki fel merészelt szólalni.
Feszült csend következett, de Róka úr igen jó kedvében volt, így készséggel válaszolt.
- Kedves Uram, a népességcsökkentésről beszélünk.
- Ja, vagy úgy – sóhajt fel a sárga zakós. - Azt hittem nagyobb baj van.
- Szóval, - folytatja Róka – felszólítom Kígyóbőr urat, vázolja a tervet, ha esetleg valaki még elfelejtette volna.
Róka leül, vastag bőrszivarra gyújt. Az asztal másik felénél feláll egy kopaszodó idős úr, szemüvege mögül körbetekint.
- Uraim! - kezdi végül. - A népesség csökkentése nem mai keletű dolog. Száztíz éve dolgozunk rajta, mi, és dolgoztak apáink. Ez egy komplex probléma. De nem szaporítom a szót lényegtelen részletekkel. A terv többrétű -
- Fogja rövidebbre! - szól bele egy másik.
- Így van, lapozzunk! - helyesel egy harmadik.
- Uraim! - int Róka úr – ne legyenek türelmetlenek. Gondoljanak arra, hogy amíg itt ülnek, a pénzük minden percben több millióval szaporodik.
Végül, egy kis hangzavar után, Kígyóbőr úr folytatja:
- A terv többrétű. Egyrészt bedobjuk a fülöp-szigeti, már rég elkészített vírusunkat. Ez az egyik kártya.
- Hány kártya van? - szól bele a sárgazakós.
- Három kártya van, Uram, türelem. Három főkártya, több al-kártya…
Elveszi az asztalról a pohár vizet, egyhuzamban megissza. Majd folytatja:
- A legfőbb kártyánk a totális kontroll. Mint tudják, ez elengedhetetlen a tervünk megvalósításához. Ehhez segítségül hívjuk a vírus és a klíma kártyáinkat. Ez a három a főkártya. Az al-kártyáink a manipuláció, félelemkeltés, minden, ami az előbbiekhez kell.
- Meséljen a vírusról – szól bele egy zöld zakós.
- Ez Gecse asztala, felszólítom hát Gecse urat.
Gecse úr fekete ingben ül, sandán körülnéz, majd megszólal, anélkül hogy felállna:
- A vírust úgy terveztük, hogy gyorsan terjedjen, de ne legyen veszélyes, csak azokra, akik valami más betegséggel is rendelkeznek. Másképp megölne minket is, meg az összes rokonunk, s mint tudják, Uraim, ezt nem óhajtjuk. A tervünk szerint inkább arra koncentrálunk, hogy a néppel elhitessük, veszélyes járvány van. Ezzel pánikot keltve és engedelmességre tanítva őket.
- Igen – veszi vissza a szót Kígyóbőr – ezt pár al-kártyánk segíti. Probléma, ha nem lesz elegendő halott, mert akkor a nép kételkedni fog a járványban, ezért kidolgoztunk egy kórházi protokollt, ami nagy eséllyel megöli a betegeket. A vírus fertőzésre Mózes által kidolgozott teszttel tesztelünk…
- Mózes nyilvánosan megmondta, hogy az ő tesztje nem mutat ki betegséget, sem fertőzést… - szól bele egy alak az asztal északi feléről.
- Mózest ki kell nyírni – szólal meg Róka.
- Akkor folytatom… - mondja ismét Kígyóbőr. - Mózes tesztje jó, mert ezzel sok pozitív esetet lehet előállítani. A nép megijed, és engedelmes lesz. A következő kártyánk: fizessünk le minél több szakembert.
- A médiának szólok én – szólal meg egy Szipka nevű – ők majd keresnek a történethez megfelelő fotókat. Minél több koporsó, annál jobb.
- Kellene valaki, aki azért már előzőleg beszél a lehetséges járványról, legyen hihetőbb.
- Van egy bohócunk, Kapu, ráállítom őt erre. - mondja Róka úr.
- Az oltásokat én már intéztem – szólal meg Gecse. - új technológia, meglesz a mikrocsip. Grafént adunk be az embereknek, aztán rákössük őket a hálózatra -
- A részletek nem érdekelnek – szólal meg Kígyóbőr. - a lényeg az, hogy a lehető legtöbb embernek beadják azt az oltást, nem érdekel, mibe kerül. Hány gyár fogja legyártani?
- Az enyém a három gyógyszergyár, s Róka úré a másik kettő. - mondja Gecse.
- Az öt-gé dologgal hogy állunk?
- Ráállítottuk Kínát.
- Fantasztikus. A kredit rendszert finomítani kell, a Kína rendszere kezdetleges.
Kis csend, mindenki iszik, vagy gyümölcsöt majszol. Pár perc után Róka úr felszólal:
- A tervet ismerik. Minden előkészítve. Kérem, decemberben eresszék szabadon azt a vírust, és értesítsék a médiát. A Mózes-féle teszteket az országok már két éve megvették, erről gondoskodtam. Teszt van, oltás van, azt majd bedobjuk később, nehogy gyanút fogjon valaki. A klíma kártyát is készítsék elő, azzal majd akkor lépünk, amikor a járvány dolog ellaposodott.
- Én már csak attól tartok, hogy a legtöbb szakember nem lesz hajlandó ennek bedőlni. - mormog egy lila zakós.
- Ugyan! - Róka úr felnevet. - Száz éve azon dolgozunk, hogy az oktatással ezt előkészítsük. Meglátja, minél iskolázottabb valaki, annál jobban el fogja hinni. Én hetven százalékra saccolok.
- És a többi harminc?
- Azokat majd kényszerítjük az oltásra. Kirúgjuk a munkahelyükről, vagy korlátozzuk, erre van a sok másik kártya. - válaszol Kígyóbőr.
- De még mindig lesz, aki nem kényszeríthető.
- Az elenyésző számokkal nem foglalkozunk. Koncentráljon a tömegre! - mondja gyorsan Róka. - Ne hagyják, hogy őseink következetes munkája, amellyel sikeresen meggyengítették a nemzeteket, szétzilálták a családokat, az embereket a tévé és internet bűvkörébe terelték, most veszendőbe menjen.
Kisebb hangzavar követi a mondandót, többen egymással beszélnek, bólogatnak. Kisvártatva Róka véget vet a konferenciának, és magángépjén haza utazik.

Már estefele jár, kimegy ismét a ház elé, s elégedetten guggol le a zöld fűbe. Simogatja, s halkan mondja:
- Akkor is meg fogsz maradni, te kurva fű. Erről gondoskodom!

Szólj hozzá!
Hozzászólhatsz regisztráció nélkül, nem kell személyes adatokat megadnod!
A weboldal üzemeltetője fenntartja a jogot, hogy a nem megfelelő hozzászólásokat törölje.
0 hozzászólás