A gerinc a hit bázisa, tehát akinek gerince nincs, hite sincs.

A hitet a hiszékenységtől és a dogmától a gerinc különbözteti meg. A hiszékenység az, hogy csak akkor nézek fel az égre, ha bajom van, máskor meg arra nézek, ahol előnyeim származnak. Amikor beteg vagyok, vagy nehéz a sorsom, Istenhez fohászkodom, és könyörgök, hogy még egyszer, csak most az egyszer nézze el nekem az összes bűnömet. Amikor meggyógyultam, akkor tekintetem ismét arra fókuszálom, akinek be kell hódolni. Aki a mindenkori gazdám, s akitől a jelenlegi pozícióm függ. Minden elvemet feladom, ha a gazdám megkívánja.

Hány embert láttam már, aki a templomban hangosan énekelt, szép ruhában, az első sorban, elvarázsolva, aztán ahogy kilépett a templomból, visszaváltozott azzá a hitetlenné, aki mindig is volt. Hány embert láttam már, aki megélhetési félelmében adta fel az eszméit, és vált szolgává.

Az ember alkalmazkodása hihetetlenül kifejlett. Ha feladja a hitét, odaadja a gerincét, hamar talál olyan magyarázatot, amivel önmagát meg tudja nyugtatni. Ezt kellett tenni, mondják, a családomért, az emberekért, a gyermekeimért, a jövőért. Azonban én voltam tévedésben, mikor azt hittem, hogy ezek az emberek elvesztették a hitüket. Mert igazából soha nem is volt hitük. Csak eljátszották, azt hitték, Istent félre lehet vezetni. Hogy ő nem veszi észre a hazugságot. Azt hiszik, ha meggyónnak, az összes vétkük, gerinctelenségük, hitetlenségük, gyarlóságuk, aljasságuk egyszerre eltűnik.

Az aljas behódol. Könnyű neki, mert a gerince nincs útjában. Kis előnyökhöz jut, és csak ez élteti. A kis előnyök hajhászását egzisztenciális kérdéssé teszi, s végül ő is elhiszi, hogy ha elveszíti a pozícióját, netán munkahelyét, akkor éhen hal, nem csak ő, hanem az egész család. Az egzisztenciális probléma mindenre magyarázat, a gerinctelenségre is. Még a leggazdagabb is képes elhitetni ezt magával.

Az igazi hit: út, melyről soha nem térünk le. Mindent a hit mérlegére teszünk, és az szerint cselekszünk. Ha ezért oda kell adni egy jól jövedelmező pozíciót, hadd menjen, ha ezért meg kell szűnjön a munkánk, szűnjön meg. Ha ezért el kell veszíteni valakit, barátot vagy ellenséget: hát veszítsük el. Akkor is az úton maradunk, és akkor is a hitünk szerint élünk. Akinek hite van, az csak “neki szolgál”, akinek nincs, az annak szolgál, aki az alamizsnát adja. Bár az ég madarai nem vetnek, nem is aratnak, sőt, fontos igazgatói állásuk sincs, mégsem halnak éhen: ellentétben az ember, aki mindig ettől retteg, s életéért mindent feláldoz, ami nemes és magasztos.

A gerinc a hűség bázisa, mely megtartja azt a felelősséget, amely nélkül hit nincsen. És ha annyi hűségünk lenne, mint egy mustármag, nem kellene hason csúszva behódolnunk az ördögnek.