Adatvédelmi infók
"Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja. (HB)"

János-Széll István

Gondolatok, esszék, kritikák, elbeszélések

Interjú a fák alatt 5. rész - Harc és szeretet

Olvasási idő: körülbelül 9 perc

A szeretetről beszélni ma már divat. Aki nem beszél róla, az nem jön számításba. Beszélni róla divat, gyakorolni nehéz. Ahhoz lépni kell, nem lehet fotelből szeretni.

Interjú a fák alatt 5. rész - Harc és szeretet

Festmény / rajz: Kálic

- A szeretet, talán a legtöbbet emlegetett fogalom. Sok ember szerint ez az egyetlen, ami fontos.

- A szeretet sokkal több, mint aminek sokan hiszik, és sajnos, nem is az, amit róla gondolnak. De nem, nem csak a szeretet a legfontosabb. Hogy megértsd, miről beszélek, értened kell a teremtés misztériumát. Amikor egyszer harcról beszéltem valakinek, azt mondta, le süllyedtem, a szeretet fennkölt magasságából aláestem. Pedig az igazi szeretet igenis harc. Nem kényelem, nem lazítás, és nem csak meditáció. De ne ugorjunk előre. A teremtés tüze az igazi tűz, az akarat, a tudás, és a megváltás igénye. A teremtés misztériuma két nagy folyamatból áll. Először kitágul, kiárad, létrehoz, betör, megismer. Aztán visszatér, egységet akar. Ezt a kiáradást Hamvas a fénynek nevezi: a fény, ami átvilágítja a sötétet, felszínre hozza a rejtett dolgokat. Fény nélkül (megismerés nélkül) szeretet nem létezik. A fény tehát épp oly fontos, mint a szeretet. Mert a szeretet a visszatérés, de ha nem mész el, nem lehet visszatérni. Ha nem mész el, az ragaszkodás, kötöttség, függőség. El kell menni. Az utat ki kell járni, a megismerést meg kell szerezni, az élet keserű poharát ki kell inni. És csak azután lehet visszafordulni. Fény nélkül a szeretet korrupció.

- A gyakorlatban hogyan nyilvánul meg a rossz, illetve a jó szeretet?

- A szeretet első köve az (ön)ismeret. Ha valakire azt mondom, hogy szeretem, akkor nyilván azt akarom, hogy az illető sikeresen megoldja a problémáit, egészséges legyen, boldog legyen. Ugyanakkor azt is tudom, hogy neki is meg kell tanulnia a saját leckéit, anélkül nem megy. Ezért akkor mondhatom, hogy szeretetet gyakorlok, ha a másik embert segítem a fejlődésben. És igen, ez a legnagyobb harc, mert le kell győznöm folyamatosan önmagam, hogy szeretni tudjak. Másképp csak a rejtett elismerésért teszem. A lekenyerezés az egyik legnagyobb korrupció. A szeretet az, ha valakinek felnyitom a szemét, és nem az, ha még jobban lecsukom. Tudom, hogy a másiknak jobban esne, ha az alvásban segítenék, ha szép szavakkal kábítanám, ha elszédíteném, mert ő is a pillanatnyi örömöt akarja. Ha elringatnám, ő úgy érezné, hogy szeretem. Nekem is kényelmesebb lenne, pláné, ha nem szeretek harcolni. A jó szeretetért fel kellene áldozzam, önmagam: le kellene győznöm a pillanatnyi öröm vágyát, amelyet akkor éreznék, ha a "jó szándék vezérel". Ha fáj is, meg kell mondanom az igazságot. Ne feledjük: a szeretettel fel kell ébreszteni, nem elaltatni.

- Akkor a rossz és a jó szeretetet az különbözteti meg, hogy elaltat vagy felébreszt?

- Pontosan. Azonban: képtelen vagyok felébreszteni, amíg én is alszok. Egy alvó nem tud egy másik alvót álmaiból felrázni. Először nekem kell felébrednem. Legalábbis részben, amennyire lehet. A legnagyobb tévedés azt hinni, hogy az alvók szeretik egymást. Nem! Az alvóknak csak közös álmaik vannak. Igen kevés ember érti meg a tudás, a megismerés, az önismeret fontosságát a szeretetben.

- Azt mondják, egyszer magunkat kell szeretni...

- Igen, a gyakorlatot magunkon kell kezdeni. De az önmagunk szeretete nem az önmagunk kényeztetése. Az önmagunk szeretete a fejlődés igénye. Az önmagunk szeretete nem az "ennyit megérdemelsz te is". Az önmagunk szeretete nem az önmagunk lekenyerezése, nem a kiegyezés. Sok újabb misztikus azt mondja, hogy a szeretet a legnagyobb energia, amit mi is kapunk, és tovább kell adnunk. És akkor kapunk, ha szeretjük önmagunk. A dolog ennél egyszerűbb: ha fejlődök, és folyamatosan megismerek, és legyőzöm a gyengeségeimet, és egyre éberebb vagyok, úgy látom egyre tisztábban, hogy mivel segíthetek önmagamon, és persze másokon. El kell jutni oda, hogy el tudd dönteni, hogy épp a pofon vagy a simogatás fog segíteni. De ha a szeretetből kigyomláljuk a harcot, az áldozatot, a tudást, a megismerést, akkor mi marad? Megmondom, mi marad: azt akarjuk adni a másiknak, ami nekünk jó éppen, valójában nekünk se lenne jó, de azt hisszük. Ami a pillanatnyi örömünket okozná épp, azt adjuk. Kinek mi van. Ajándék, pénz, mosoly, bármi. Káprázatot adni. "Édesem, ez az ajándék egészen elkápráztatott". Édesem, nem csak téged, magamat is elkápráztattam: lásd, mennyi szeretet van bennem, s mennyit adtam! Azt már nem árulom el, hogy semmit sem érsz vele. Azt mondják, az ad igazán, aki önmagát adja. Ez a legnehezebb, Hölgyeim és Uraim. Az ember mindent odaad, csak önmagát ne kelljen.

- Hogyan egységesíthető a harc és a szeretet?

- Ha a szeretet kényelem és kiegyezés lenne, mindenki szeretne. Azonban a legtöbben gyávák, vagy linkek. Én is azt hittem sokáig, hogy a rendes, egyetértő megnyilvánulásomat a szeretetre kenhetem, amíg rá nem jöttem, hogy gyávaság. A harctól való félelem. Ez nagyon jól megfigyelhető párkapcsolati berkekben is. A mindent a másikra hagyni és bólogatni nem szeretet. A másik is azért van velünk, akárcsak mi a másikkal: a fejlődésért. Akkor pedig meg kell adni erre a lehetőséget: vissza kell jelezni, tükröt kell tartani, az igazságot ki kell mondani. A szeretet helye az igazságban van. Nincs kegyes hazugság! Aki hazudik, az nem szereti sem önmagát, se mást. Sem magát, sem a másikat nem tartja méltónak az igazságra. Nem szabad a szeretetet és a kábulatot összekavarni. Szédülni jó érzés, de az nem szeretet. És az igazságot megtartani igen nehéz, mert a mai kor embere a hazugságra van nevelve. Már az is külön harc, hogy mindig csak az igazat mondjam.

- És mi a szeretet egy párkapcsolatban?

- A párkapcsolat, vagy a házasság az igazság helye. Ha nincs igazság, nincs semmi.

- Mikor mondhatom, hogy szeretek?

- Amikor az igazság, a megváltás mellett kötelezed el magad. Az igazi szeretet szabadságot ad, a hamis szeretet megköt. Az igazi szeretet felemel, a hamis lehúz. Nem eladni kell a lelket, hanem odaadni. Nem más egyebet kell adni: magunkat kell adni. Nem hazugságot, nem ígéretet, nem áltatást. És megint csak a harc: a harcművészet a legjobb példa az igazi szeretetre. Tessék, itt vagyok én, használj fel a fejlődésedre. Nem okoskodás, magyarázkodás. Aki a harcot megtagadja, az az igazi szeretetet tagadja meg. De ha nem vagyok önmagam, hazugságban élek, akkor kit adhatnék oda? Ha nem ismerem önmagam, mi az, amit adok? Hogy magamat odaadhassam, egyszer meg kell találnom. De ha magamnak hazudok, ha nem a saját utamat járom, ha nem ismerem félelmeimet, ha nem nézek szembe önmagam gyengeségeivel, akkor szóba sem jöhet a szeretet. Sokan megkérdezik: szereted önmagad? (mert ez ma divatos ugyebár, minden misztikus könyv erre reflektál). Én először azt kérdezném: ismered önmagad? Ismered a szereteted tárgyát? Őszinte vagy magadhoz? Akarsz fejlődni és harcolni az igazságért, az éberségért, a felemelkedésért? Ha igen, akkor szereted önmagad. Nem csak elfogadni kell önmagunk, az nem elég.

- Záró gondolat?

- A legfontosabb élesen és világosan és végérvényesen megkülönböztetni a szeretetet a korrupciótól. Ki kell égetni a szemetet a szeretetből, harccal és fénnyel. Ragadj kardot, és vágj utat a szeretetnek.

Könyvjelző