Rajz / festmény: Kálic

- Talán a táplálkozásról is beszélhetnénk.

- Igen, a táplálkozás az a téma, amit nem lehet kikerülni, amiről beszélni kell. Úgy érzem, fontos tisztázni a táplálkozás körüli kérdéseket, azokat megvizsgálni mindenféle szempontból. A táplálkozási irányzatok mára kiéleződtek. Valamikor csak igen kevésről hallottunk, hozzánk a kilencvenes években jött be némi információ. Addig mindenki azt ette, amit a szülei, vagy nagyszülei, ezzel különösebben nem is foglalkoztunk. Kevésbé voltak ismertek a fogyókúrák, a diéta csak a betegeket érdekelte. Egészséges ember nem fektetett hangsúlyt a táplálkozására. A kilencvenes évek után hallottunk reformkonyháról, vegetarianizmusról, Schirilla Györgyről meg Bicsérdiről. Természetesen aki szellemi úton jár, foglalkozik az önmegismeréssel, az azt is meg kell nézze, hogy mit eszik. Igazából a táplálkozás változását maga a világnézet, a megismerés hozza el, de a megismerésben a gyakorlat a fontos - és a táplálkozási szokások megváltoztatásával el lehet kezdeni gyakorolni.

- Mára már sok ember nem eszik húst, van aki más állati eredetű terméket sem. Neked mi erről a véleményed?

- Aki már foglalkozott a témával, s megvizsgálta a szakirodalmat, illetve némi tapasztalatra is szert tett, az biztosra állíthatja, hogy a hús nem létszükséglet, az embernek nem kell húst ennie hogy egészségesen hosszú életet éljen. A hús csupán élvezeti cikk, meg üzlet. Ugyanígy azt is állíthatja, hogy a többi állati eredetű termékre sincs szükségünk, sem a tejre, sem a tejtermékekre, de még a tojásra sem. Csak növényi táplálkozással vígan meg lehet élni. Ezt nem csak én mondom, hanem sokan mások. Ez az alap. A kiinduló pont, amelyből mindenki felépítheti a saját táplálkozási szokását, igényeinek megfelelően. Elsősorban - és ez így van minden területen, nem csak a táplálkozás terén - felül kell vizsgálnunk a dogmákat. Az ember első dolga kell, hogy legyen, az, hogy a szokásokat megvizsgálja, a kérdéseket felteszi. Meg kell haladni a tudományos, vagy a vallási dogmákat is, mert attól, hogy valami így szokás, még nem biztos, hogy helyes. És a másik nagyon fontos dolog, hogy ha bizonyos dogmákat leépítettünk, ne csináljunk helyettük újakat.

- De mi van a tudományos bizonyítékokkal?

- Megdőlt mára a fehérje-mítosz, a Kalcium-mítosz, a belek hosszúságának mítosza. A legközelebbi rokonaink, mint a gorilla, növényevők. Például a gorilla és az ember génállománya 98 százalékban egyezik, a gorilla pedig gyümölcsevő. Így érthetetlen, hogy az embert miért sorolták az omnivora (mindenevő) csoportba, a disznók mellé, de ez legyen annak a tudósnak a baja, aki anno ezt megtette. A tudományt nézve, talán a táplálkozás terén van a legtöbb tudományos dogma. Köszönhető ez annak, hogy a mindenkori üzleti érdekek befolyást gyakoroltak a tudományos munkákra. Sajnos sok esetben arra hoznak bizonyítékot, ami épp valakinek jó üzletet jelent. Ez nem azt jelenti, hogy a tudományt el kell dobni, sőt. Inkább a tudományból kell kiindulni, aztán mindennek utána kell nézni. A kutatás meggyőzi az embert, na meg a tapasztalat mélyíti el a meggyőződést.

- Milyen tudományos dogmákra gondolsz?

- Csak néhányat soroljak fel: a belek hosszúságának a dogmájára, amely az alapján határozza meg az ember táplálkozástani hovatartozását, hogy milyen hosszú a bele. Itt a kutya és a bárány bélhosszúságát vették alapul, a kutyáé rövid, a bárányé hosszú, az emberé a kettő között van, a kutya húsevő, a bárány fűevő, tehát az ember mindenevő. Most nem akarok senkit megsérteni, de ha valaki ebben tudományos levezetést lát, azzal nincs mit beszélgetni. Ebben az úgynevezett tudományos tézisben véletlenül sincs benne a gyümölcsevő majmok bélhosszúsága, s attól a ténytől is eltekintettek, hogy a báránynak meg kell emésztenie a cellulózt. Vagy beszélhetnénk a fogakról, ahol szintén a fentihez hasonló, józan logikát nélkülöző következtetések vannak. Csak az tudja, milyen önellentmondásokon ment végig a tudomány ezen a területen, aki már régtől követte a témát. A beleket meg a fogakat a nélkülözhetetlen fehérjék, vitaminok, meg egyéb anyagok követték, és a tudományos gondolatmenetet az sem zavarta meg, hogy vannak egész népcsoportok, akik - nem tudva szerencsétlenek ezekről a hatalmas tudományos tézisekről - száz éveket éltek meg mondjuk húsevés nélkül.

- A tudomány szerint, legalábbis amiről olvashatunk, az ember egy rakás életéhez szükséges, elengedhetetlen tápanyagot, fehérjét, vitamint szerez be a húsételek fogyasztásakor, amit növényekből nem biztos, hogy megtehet...

- A húsevés kérdése nem azon áll, hogy mit szerzek be, és mit nem. Aki utána jár, megláthatja, hogy minden beszerezhető hús nélkül is. Az összes fehérje, az összes vitamin. Még egyszer mondom: nem szükséges húst enni az életbemaradáshoz. Az ember nem egy masina, amibe bele kell rakni az üzemanyagot, az olajat, a hűtővizet. A tudományos megközelítés az embert így vizsgálja. De a tudományos megközelítéstől függetlenül, néha arra fittyet hányva élünk, ahányan vagyunk, annyiféleképpen. Az emberi szervezet komplexebb, minthogy igazából kalóriát meg vitaminbevitelt meg hasonlókat kellene ellenőrizni. Amiről már sokat beszéltünk, az a tény, hogy a szellem az elsődleges, a fizikai test a szellemnek alárendeltje, a szellem teremti a testet. Ha ezt igazán megértjük, akkor azt is látni fogjuk, hogy az egészségünket inkább meghatározza a világnézetünk, mint az, hogy a kellő vitaminokat és más elemeket magunkhoz vettük-e. Amúgy, mellékesen megjegyzem, hogy a táplálkozástudomány sok változaton átesett már. A hús nélkülözhetetlenségét a nyolcvanas - kilencvenes években bizonygatták. Aki ma azt tartja a vegetáriánusokról, vagy a Vegánokról, hogy tájékozatlanok, tulajdonképpen magukról beszélnek, mert megrekedtek egy majdnem húsz éves tudományos szinten. De inkább szeretik a szokásaikat, s nem akarják azt felülvizsgálni. Sajnos a legtöbb ember azt képzeli, hogy ami szokásos, az tudományos.

- Mi a véleményed a Vegán mozgalmakról? Sokan elítélik a Vegán mozgalmakat, találkozhatunk erőszakosabb Vegán emberekkel is... Akkor mégsem egészen helyes a húsmentes életmód?

- A Vegán életmód és mozgalom egyik alapszabálya az, hogy az állatoknak ne ártsunk. Így nem csak a húst mellőzik, hanem az összes állati eredetű terméket is. Semmit sem használnak, amelyhez egy állatot ki kellene használni, meg kellene ölni, le kellene nyúzni, egyáltalán, tenyészteni kellene. A Vegán életmód több, mint húsmentes életmód. De, annak ellenére, hogy annak idején Schirilla azt mondta, a húsevők az agresszívek, a húsban található hormonok, meg az állat halálfélelme miatt, tényleg akad agreszív növényevő is.

- Miért van ez?

- A táplálkozás sem lehet öncélú. Sok Vegán van, aki divatból, hovatartozásból lesz Vegán. Mindenki szeretne valamilyen csapatban játszani. Az ilyenek általában nem öregednek meg növényevőként, elég rövid idő múlva más csapatot találnak, ahol jobban érzik magukat. Kezdeti lelkesedésük hamar elfogy, amikor az élet nehézségeivel összefutnak. Legyen szó betegségről, egy másik párkapcsolatról, társadalmi ellenállásról, akár egy gyermekvállalásról. Hiányzik belőlük az igazi meggyőződés, a spiritusz. Szellemi alap nélkül a dolgok mulandóak. A divatból lett Vegán, vagy a szellemi alap nélküli Vegán nem rendelkezik a táplálkozásának azzal az alapjával, ami őt nyugodt és kiegyensúlyozott emberré tenné. Így az életformája eléggé a levegőben lóg, mindig stresszben kell lennie, hogy valamiért meginog a hite, így agresszívvá válhat. Az ilyen növényevők azonnal elkezdenek húst enni, ahogy mondjuk állapotosak lesznek, vagy a gyermekiket hússal fogják etetni, a soha-nem-lehet-tudni alapon.

- Milyen alapokról van szó?

- Az élet bármilyen területén, így a táplálkozásban sem lehet kizárólag tudományra alapozni, pláné nem érzelmekre. A tudományos meggyőződés nem elég erős érv arra, hogy valaki ne egyen húst. Rengeteg ember annak ellenére él valahogy, ahogy ő jónak hiszi, hogy a tudomány egész mást állít azon a területen. Sokan az egészségre hivatkoznak, de azt is tudjuk, hogy az ember az egészségével csak akkor foglalkozik komolyan, ha megbetegedett. Addig hajlamos rövid idő alatt abbahagyni az egészséges életmódot. A természet kizsákmányolásának a kerülése már nyomósabb ok lehet. De az sem elég.  Az, hogy állatmentők vagyunk, legtöbbször csak szöveg. Főleg azoknál, akik otthon a tömbházba kutyát, macskát tartanak, vagy ne-adjisten, azokat növényevőre nevelik. Az állatokat egyféleképpen védhetjük: ha nem foglalkozunk velük, hagyjuk, hogy a természetes környezetükben, a természet törvényei szerint éljenek. Szóval szellemi alapokról van szó. Az önmegismerésről, a világ megismeréséről. Ez nem misztika, ahogy sokan hiszik, de erről rengeteget beszéltünk. Az egyetlen alap a morális alap. Ha nincs meg a morális alap, akkor csak táplálkozási hiszti van.

- Gondolom, nehéz a mai világban növényevőnek lenni...

- Na ez a másik probléma, amitől egyes Vegán emberek agresszívek lehetnek. A resszentiment. Az ember tartozni akar valahova, így nem eszik húst, de szeretné, hogy minden kajája a húsra emlékeztetne. A táplálkozást elkomplikálják. Ez a gyomorvallás, amikor a táplálkozásól ügyet csinálunk. A növényevő életmód végtelenül egyszerű lehetne, és kellene, hogy legyen. De amíg arra törekszünk, hogy Vegán töltött káposztát, meg Vegán chimichangát, meg Vegán húslevest együnk, addig csak komplikáljuk az életünket. Azt jelenti, hogy a hagyományos ételeinkről nem tudtunk lemondani. Minden húsételnek meg akarjuk csinálni a húsmentes verzióját. Ez nem mindig könnyű, és sok esetben nem lesz olyan mint az eredeti. Ilyenkor mondják savanyú arccal, hogy még finomabb. Ne akarjunk Vegánként, vagy Vegaként a húsételek ízét. A szójatej, vagy a rizstej, akár a mandulatej nem tehéntej ízű. Önmagukban finomak, de arra nem jók, hogy a tehéntejet helyettesítsék. Ezzel ne áltassuk magunkat. Igyunk szójatejet, ha tetszik az íze, ennyi. A tehéntejet szójatejjel, vagy más növény tejjel helyettesíteni nonszensz. A húsmentes étkezés egy életszemlélet eredménye, és nem cél önmagában. Ha az életszemléletem, gondolkodásom, vagy akár hitem miatt nem eszek húst, akkor van egy alapom, amiből az egész fakad.

- Honnan tudni, hogy rendelkezem az alapokkal?

- Ha egyszerűen csak nem eszel húst, vagy más állati eredetű terméket, de ezzel különösebben nem foglalkozol, nem méricskéled a kalóriát, a kalciumot meg a vitaminbevitelt, nem élsz stresszben a nyomelemek és a fehérjék miatt, nem támadsz rá másokra, akik nem úgy gondolják, nem kiabálod az utcán hogy mindenki legyen Vegán, miközben vérrel locsolod magad, akkor rendelkezel az alapokkal. Ellenkező esetben az egész öncélú, és nem vezet sehova. Akkor rendelkezel az alapokkal, mint mondtam, ha morálisan közelíted meg a kérdést. A képlet egyszerű: akkor nevezed húsevő társaidat dögevőnek, ha egész nap stresszben élsz a hús kerülése miatt, s bosszút akarsz állni. A helyzet hasonló azoknál, akik lemondtak a dohányzásról: figyeljük meg, hogy az ex-dohányosok sokkal agresszívebbek a dohányosokkal szemben, mint azok, akik soha nem dohányoztak. Ennek az oka az, hogy még mindig nem sikerült teljes mértékben lemondaniuk.

- Akkor miért ne egyen az ember húst?

- Mert nem kell. Ennyi. Az ember ne zsákmányolja ki a természetet, és ne öljön, csak a gasztronómiai élvezet kedvéért. Más kérdés, ha rá vagyunk szorulva. Viccel az, aki azt mondja, hogy inkább éhen halna, ha úgy alakulna, mintsem húst egyen. Ha az ember nem akar húst enni, ne egyen. Ez egy meggyőződés, nem divat, nem állatvédelem. Ha húst akar enni, akkor inkább egye meg, mintsem húsutánzatokat egyen növényből, s ezzel szédítse magát. Ne legyen az ember életfilozófiája a gyomrára felépítve. Van az a közmondás, hogy az vagy, amit eszel. Én ezt kiegészíteném azzal, hogy inkább az vagy, amit gondolsz. Ahogy látsz. Amilyen az életképzeleted. A táplálkozási szokás egy életlátás következménye kell legyen, s nem egy cél. Ugyanígy az állatok védelme sem cél, hanem a világnézetünkből eredhet. Ha nincs mély meggyőződésünk és nincs értelem, akkor a táplálkozás, az állatvédelem nem egyebek, mind fitnesz, divat, hobbi.