Rajz / festmény: Kálic

- Pár szót a homeopátiáról?

- A ma kapható homeopátiás gyógyszereknek nagyjából semmi köze sincs az eredetihez, rég nincs benne lényeg. Ezek a ma kapható gyógyszerek sima növényi kivonatok, mint a többi, normálisnak titulált gyógyszer. Esetleg "bió"-nak lehetne ezeket nevezni, de még ahhoz is semmi közük. A homeopátia filozófiája úgy elenyészett, mint az akupunktúráé.

- Azt mondják, inkább placebo...

- A placebo egy tudományos paradoxon. Arra használják, hogy maguknak ellent mondjanak. A placebo, ami ugye tudományosan bizonyítottnak mondott, tulajdonképpen azt jelenti, hogy az elme képes meggyógyítani a testet - de ez ugye nincs tudományosan bizonyítva. Érdekes módon azok emlegetik a placebót, akik ebben egyáltalán nem hisznek. A placebo egy helyettesítő szó arra, hogy "nem értem", "fogalmam sincs". Ha valamit nem tudunk megmagyarázni, arra azt mondjuk, hogy "placebo", vagy "véletlen" - s mindezt halálosan komoly tudományos arccal.

- De mi a homeopátia eredeti lényege?

- A homeopátia alapja ugyanaz, mint a többi beavatási módszeré: abból indulnak ki, hogy egy betegséget hiányinformáció okoz. A hiányinformáció - vagyis nem értünk valamit, nem látunk meg bizonyos összefüggéseket - következménye az, hogy helytelenül gondolkodunk, téves a világnézetünk. Vagyis letértünk az útról. Ez egy "mentális bűn", ahogy Hamvas írja, aminek következménye a "lélek őrülete", majd a test betegsége. Erről rengeteget beszéltem, nem szeretném ismételgetni. A lényeg, hogy a gyógyulás egyik alapfeltétele a hiányzó információ meglátása, megértése, integrálása. A homeopátia azzal közelíti meg ezt a problémát, hogy megkeresi ezt a hiányinformációt, s azt "gyógyszer" formájában beadja. A homeopátiában nem a gyógyszeren volt a lényeg, hanem a gyógyszer által közvetített információn. Az információt az anyagból "rázással" vonták ki, amelyet aztán valamilyen hordozóanyaghoz kapcsoltak, vízhez vagy alkoholhoz.

- El tudnád mondani a folyamatot?

- A homeopátiás orvos először az információt kereste meg. Ezt azzal a feltételezéssel, hogy egy betegséget az az információ gyógyíthat meg, amely egy egészséges embernél előidézi ugyanazt a betegséget. Ebbe most nem szeretnék belemerülni, csak annyit róla, hogy a "kutyaharapást szőrével" mondásunk ezen ősi tudásunkból maradt vissza. Az orvos természetesen magán kísérletezte ki a gyógyszert. Amikor sikerült megtalálnia azt az anyagot, amellyel előidézte azokat a tüneteket magán, amivel a páciense jelentkezett, akkor azt el kezdte abból kivonni az információt. Ezt tévesen hígításnak nevezték, a lényege az volt, hogy rázással az anyagból kivonták az információt. Például az anyaghoz kilenc rész vizet tettek, és mondjuk ötvenszer rázták, utána ebből kivettek egy tizedrészt, megint hozzáadtak kilenc rész vizet és így tovább.

- Igen, erre emlékszem, erre mondták hogy csepp a tengerben...

- Igen, lényegében, mint fizikai anyag, a végére már szinte semmi nem maradt az oldatban. Talán már nem is lehetett volna kimutatni. Ezért a tudományos réteg azt mondta, hogy ez a gyógyszer semmiképp sem hathat, hisz a hatóanyag már nincs is benne a vivőanyagban, mondjuk a vízben, ez már sima tiszta víz. Ebben bár igazuk volt, azonban nem az anyagon volt a lényeg, ahogy már mondtam, hanem az anyag által hordozott információn.

- De hát milyen információ?

- Egyszer talán bővebben leírom, most elégedjünk meg olyan metaforákkal, mint az anyag "aurája", amit leválasztanak az anyagról. Ezt nem kell sem szó szerint érteni, sem elhinni, mert ennek megértéséhez alaposabb kutatás kell, és nem is lehet megértetni pár szóban. A homeopátia lényege tehát az volt, hogy elsőként megkeresem azt az információt, aminek hiánya okozta a betegséget, azt az információt leválasztom az anyagi hordozóról, és azt beadom a betegnek. A homeopátia megértése sem lehetséges fizikai, vagy tudományos síkon, ugyanúgy nem, ahogy az alkímia, vagy az asztrológia megértése. Ezek olyan szellemi tudományok, amelyek azonnal elvesztik lényegüket, ahogy tudományos kézzel hozzájuk nyúlunk. Úgy, ahogy az asztrológia is csupán szórakoztató iparrá vált, úgy lett a homeopátia is nevetséges "bió-gyógyszeripar".

- Igen, az alkímiáról is megvannak a vélemények...

- Természetesen. Annyi maradt meg, hogy néhány idióta megpróbált aranyat előállítani bizonyos anyagok kotyvasztásából.

- És nem?

- Nem. Az ember mindig szeretné lerázni magáról a hagyományokat, úgy érzi, az csak gátolja a fene nagy szabadságában. Ha akad valaki, aki meg akarja vizsgálni a hagyományokat, kinevetik, hisz tudományosan felvilágosodott, értelmes emberi lények vagyunk, ugye. Akiknek persze a tudományról sincs fogalmunk, de olyan jól hangzik. Ugyanúgy nincs fogalmunk a szellemről, nem tudjuk hogyan működünk, nem tudjuk, honnan jövünk és hová tartunk. Amivel semmi baj sincs, amíg szerények, alázatosak vagyunk, és keressük a dolgok értelmét. A baj ott kezdődik, amikor azt hisszük, hogy mi ezt tudjuk. Mert a tévében is megmondták. Meg az iskolában is tanították. Olyan ez, mint amikor egy pincében felnőtt embernek megtanítod, hogy kék az ég, és zöld a fű. Ezt bár hiheti saját tudásának, de nem az ő tapasztalata, tehát nem igazi tudás. Így vagyunk a tudománnyal: nem vagyunk tudósok, csak hiszünk a tudományban. És kinevetjük a nem tudományos dolgokat. Az igazi tudósok nem nevették ki azt, amit nem értettek, hanem megpróbálták megérteni. Ma is az igazi tudóst és a tudálékost ezt különbözteti meg, s ez is fogja, időtlen időkig.