Adatvédelmi infók
"Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja. (HB)"

János-Széll István

Gondolatok, esszék, kritikák, elbeszélések

Interjú a fák alatt - 1 rész

Olvasási idő: körülbelül 14 perc

Szépen süt a nap, a nagy tölgyfa árnyékában ülök, és nézem a hangyák miként jönnek mennek. Arra gondolok, igenis, ez a természet igen jól ki van találva. Mindennek megvan a helye, a színe és az illata, és minden egy helyet foglal el bennem - mintha csak én álmodnám a világot.

Interjú a fák alatt - 1 rész

Festmény / rajz: Kálic

- Mikor kezdtél azon töprengeni, hogy a látható dolgok mögött van valami más is?

- Ezen soha nem töprengtem. Ez egy életérzés. Igazából kilencvenegyben kezdtem kutatni azon dolgok után, amelyekről - főleg akkoriban - nem szólt sem a média, sem a tanítás. Az egész egy Schirilla Vegetáriánus könyvel meg harcművészettel kezdődött. A Vegetáriánus könyv felcsigázta az érdeklődésemet, mert másról szólt, mint amit mindenki elfogad és igaznak tart. Akkor esett le, hogy más nézőpont is létezik, és a más nézőpontot meg lehet vizsgálni. Soha nem voltam vallásos, tudományos és racionális gondolkodásra neveltek. Így mindent próbáltam a logika segítségével megérteni, feltárni. A táplálkozás volt talán az első olyan dolog, amelyben megkérdőjelezhettem az addig szentnek hitt tudomány dogmáit. Nem csak elmélet volt, hanem gyakorlat is, és a gyakorlat bebizonyította, hogy jól gondolkoztam. Csodálkozom azon néha, hogy az emberek nagy része még ma is ugyanazokat a szamárságokat vallja, mint húsz évvel ezelőtt. Nem a kiegyensúlyozott látásmód alakult ki, hanem extrém végletek, gyomorvallások keletkeztek. Minél több a gyomorvallás, annál inkább elriadnak az emberek attól, hogy a témában utánajárjanak.

- Akkor te a tudománynak nem hiszel?

- Dehogynem. Csak épp megvizsgálom a dolgokat több szemszögből. Alapelvem az, hogy semmit se fogadj el amit hallasz, teljes mértékben, hanem járj utána. A legrosszabb az ha nem érdekel... A közöny a legnagyobb baj. A birka - ember kialakulásának oka a közönyre fogható. A birka - ember az, aki feltételek nélkül elfogadja, és az életében valósággá teszi mindazt, amit a hivatalos média, tudomány állít. Mára már szinte unalmasak ezek a dogmák, mert kilencvenes években is ugyanezek voltak. Ezen nem is csodálkozok, csak néha kapom fel a fejem, ha valaki még mindig ezekkel jön, mintha friss felfedezéseknek lenne birtokában.

- Itt van az Internet nagy korszaka, minden információ és hülyeség is elolvasható...

- Ma jobban kell az éberség, mint valaha, ha lehet így fogalmazni... Kialakultak a szélsőségek, a pólusok, mindennek elolvasható az ellenkezője, lehet válogatni! Alap megértés és logika nélkül szinte biztos, hogy eltévedünk az információ rengetegben. Miben higgyek? Mi a valóság és mi kamu? Mindezekre a kérdésekre igen nehéz válaszolni. Főleg, ha nincs egy biztos kapaszkodó...

- Miben kapaszkodhatunk?

- Természetesen a belső hierarchiában, a fontossági sorrendben, amit felállítunk magunknak. De egyszer újra kell értelmezni a szavakat...

- Mi bajuk a szavaknak?

- ... így például a felelősséget, a szeretetet, a morált, a szabadságot, a hitet és társait. Ezek a szavak sokkal többet jelentenek. Hogy mi bajuk? Használva vannak, felelősség nélkül, üresen. Pedig a magyar nyelv igazán kifejező, s ha nem elégit ki, ott van a görög, a latin, a szanszkrit. Anyag van, arra, hogy egy állapotot, tudást ki tudjunk fejezni. A szavaink megvannak, csak újra értelmet kell adni nekik.

- Szóval a belső fontossági sorrend. Az mi?

- Az élet alapja. Az a váz, amire építünk. Ha ez nincs, semmi sincs. Azt mondhatnám, hogy az életterv, vagy annak a része. Az életterv szerint alakul az életképzeletünk, az életünk, a szellemi fejlődésünk. Az életterv azokkal az információkkal és tapasztalatokkal dolgozik, amelyeket hosszú távon magunkkal viszünk, halál után is.

- Kell foglalkozni a halállal?

- Ha nem tanulod meg a halált, nem tanulhatod meg az életet sem, mondja a Tibeti halottas könyv. Az első fontos lépés a hosszútávon való gondolkodás megtanulása. Nem az a fontos, amit ebben az életben birtokolhatok, majd halálomkor itt hagyok. Az ilyen dolgok csak átmeneti dolgok, eszközök, semmi több. Az eszközöket pedig csak olyan mértékben tartom fontosnak, amilyen mértékben segítik azon tapasztalatok megszerzését, amelyeket magammal viszek. Ez az életterv. Ez a belső hierarchia. Soha ne vakítson el az eszköz. Így a pénz, a lakás, az autó, a ruházat mind eszközök arra, hogy fejlődni tudjak. Az ember azonban nem a körülményekért él. A körülményeket soha nem viszed át a másvilágra, azok itt maradnak üresen és hidegen. Kit érdekel a pénz, a lakás vagy az autó, amikor a koporsóján konganak a földdarabok...

- Soha nem tudjuk meg, hogy van-e élet a halál után.

- Tudjuk, mindenki tudja. Ez emlék. Mindenkinek megvan az emléke. Esetenként nagyon mélyen elrejtve. Nem az számít, hogy mit írnak a könyvek. Bár vannak ilyen kutatások, meg tapasztalatok, a válaszokat azonban soha nem kívül kell keresni. Emlékezz vissza. A gyermekek még emlékeznek, meg lehet őket kérdezni. Persze nem azokat, akiket már sikeresen megnevelt a tévé.

- Akkor mondhatni, te hiszel a halál utáni életben.

- Mondhatni tudom, biztos vagyok benne, egyértelmű. Ha nem így lenne, nem lenne morál, meg lelkiismeret, meg felelősség. A halál kérdése számomra nem kérdés. Az életnek az értelme az, hogy meghalunk, és a halál pillanatában minden fölösleges cuccot elvetünk, és az esszenciát, a lényeget megtartjuk. Ez az élet misztériuma, és életfeladatunk ennek az esszenciának a művelése.

- Mostanság nagyon sok dologról lehet olvasni, például az összeesküvés elméletekről. Szerinted?

- El tudom képzelni ezen elméletek valódiságát, de általában nem tartom ezeket annyira fontosnak, hogy utánajárjak. Van pár dolog, ami inkább érdekel, így az oltások kérdése, a gyógyszeripar, vagy minden ami a tudományos kutatások hátterében van. Kevésbé érdekel mondjuk az, hogy vannak - e földönkívüliek, vagy jártunk - e a Holdon, vagy üreges - e a Hold. Egyesek szerint még a Föld is üreges, lehet, de a jelenlegi életem ezektől a dolgoktól nem igazán függ.

- Az összeesküvés elméleteket valló emberek igen fontosnak tartják, hogy leleplezzük azokat a háttérhatalmakat, akik irányítanak...

- Fontos, persze, csak az a kérdés, hogy önmagunkat lelepleztük-e. Addig, amíg önmagunkat nem lepleztük le, senkit sem tudunk leleplezni. Ha a legtöbb ember a saját spirituális fejlődését venné komolyan, másképp tevődne fel a kérdés. Azt tartják ugye, hogy életünkben és szabadságunk megtalálásában nagyon fontos a tudás. Így is van, csak ne feledjük, hogy az önmagunk - tudásáról van szó. Az, hogy tudom esetleg, hogy földönkívüli gyíkfélék irányítják a Föld lakóit, még számomra ez nem előrelépés. Az az előrelépés, ha ismerem azokat a gyengeségeimet, amelyeken keresztül irányítható vagyok. A bennem levő sóvárgás, a Lilith, az árnyék...

- Eltüntethető a bennünk levő árnyék?

- Nem tüntethető el, s nem is kell. Csak számolni kell vele, tudni róla, és nem engedni, hogy a sóvárgás vezessen. De ha még néha az vezet is, tudni róla, hogy az vezet, s vállalni annak következményeit. Az éberség ezt jelenti.

- Magunkkal visszük ezt a sóvárgást is halál után?

- Biztosan igen, hisz ez nem egy jelen életünkben felszedett betegség, hanem ez egy igen mély, Istenben és Teremtésben benne levő hiány. Ezt hozzuk, és visszük is. A kérdés csak az, hogy ebből a hiányból mennyit formáltunk át esszenciává, illetve milyen mértékben lepleztük le a sötétséget önmagunkban.

- Hogyan leplezzük le?

- Az exorcizmus ennek a folyamatnak a neve. A sötétséget napfényre űzni. Hogyan? Úgy, hogy átvilágítom azt tudással. Felszínre hozom. Vagyis világosságba helyezem. Az értelem fényébe. Magyarul: utánanézek, mi az, honnan jött, hova tart, és mi közöm hozzá. Ezért kell kérdéseket feltenni, s azokra megkeresni a választ. Ha nem érdekel, akkor nincs válasz, nincs exorció.

- És mi van, ha az ördögöt nem űzetem ki? Akkor?

- Az élet folyamatos ördögűzés, mert folyamatosan tudást szerzünk. Folyamatosan megkérdőjelezünk valamit, utánajárunk valaminek, legyőzünk egy félelmet, hiedelmet, babonát. Ez a teremtés része. Ha akarjuk, ha nem. Csak van a tudatos, és van a nem tudatos exorció. Az utóbbi fájdalmas, mint a nem akart gyermek megszülése...

- Hogy látod, azért jó irányban halad az emberiség?

- Egyre többen kérdőjelezik most már meg a hétköznapi dolgokat, a tudományos dogmákat, a hivatalos szervek állításait, ez jó. Láthatunk egy fajta nyitást, de még igen kevés a gondolkodó ember. A legtöbben most is mástól várják az életük virágzását, a boldogságot, vagy a megoldást. Nyitás van, de kevés ember foglalkozik a lényeggel: önmagával. A legtöbben még külső megváltást keresnek. Az ezoterikus meg misztikus nézetek és körök gombamód szaporodnak, de nem nyújtanak többet. Ugyanazok a dogmák, csak más dimenziókra áttolva. Az elrontott gondolkodást és fogaskerék logikát igen nehéz legyőzni. Az ember hajlamos azt hinni, hogy másképp gondolkodik, holott ugyanaz a séma, csak más a színezet.

- Logika, igen gyakran használt kifejezés, tudtommal a logika tudományos körökre, és nem ezoterikus körökre jellemző...

- A logika a dolgok sorrendbe rakásának képessége térben, időben és hierarchiában. Többféle logika létezik, van lineáris, van analogikus logika, mindenki használ logikát, csak sokszor hibásat. Azt mondják, a világegyetem alapja a matematika. De legalábbis a szám. Ezért számolunk folyton, néha elszámolunk, vagy nem számítunk rá. A helyes logika rendbe tesz, a rend pedig az, amikor a dolgok a helyükön vannak. A rossz logika felbont, szétzilál. A dolgokat nem csak két dimenzióban kell helyre rakni, ezért a lineáris logika nem elég.

- A logika és az éberség összefügg?

- Természetesen, az éberség az, hogy tudom mikor melyik logika a helyénvaló. A látás. Nem misztikus harmadik szemről van szó, ami vagy kinyílik, vagy nem, hanem a metaforikus harmadik szemről, ami a lényünk teljes élet - érzése. Látni nem elég a szem. Látni az összes érzékszerv kell, még az is, ami nem látható. Látni azt jelenti, hogy a jelenségeket megérteni. Aki éber, álmában is éber, s az alvó embert igen nehéz felébreszteni. Mert csak a szemére hagyatkozik. Vakon megbízik abban, amit logikailag soha nem támasztott alá. Ez a maya, a káprázat. Az igazi látás külső és belső is egyben, logika is meg érzés is, szín is meg szag is, de fájdalom és öröm is, hit is és tudás is, feszültség és megnyugvás. A látás nem más, mint a helyünk látomása a világban. Nem csak a Földön. Az Égben is.

Könyvjelző