A mai korunk a felelőtlenség hű példája, a valóság fonákja, minden fordítva van, és mindennek az ellenkezője igaz.
Amit ma felelősségnek neveznek, az kárhozat.
Miközben elhiszed, amit közölnek a hivatalnokok, szakembernek nevezett haszonlesők, a hátad mögött nevetnek.
Az igazi tudósok hangját nem hallhatod, de annál hangosabb a korruptak propagandája:
Jól megtanult semmitmondás.

A lelkedet eladtad, de most a testedet is kérik, hisz a te tested a közösség teste,
és felelőtlennek tartanak ha megtartod magadnak.
Talán ezért nem tűnik fel, ha orvosi kezelést politikusok és újságírók írnak fel neked receptre.

A vesédet kérik, a májad, a szíved: eladni a vesédet egy nyaralásért, ahol majd élvezheted az életed pár napig. Elkölthetted a rabszolgabéred.
Bulikat, fesztiválokat ígérnek.

Feláldozod a gyermeked is azért, hogy valaki még jobban meggazdagodjon,
és a politikum nyaralhasson,
és minden hivatalnok megkapja a fizetést.
Korrupt világ,
és ebben részt vesz minden megélhetési bűnöző, magyarul mindenki, aki a fizetését meg akarja kapni akkor is, ha ezért el kell árulnia az igazságot.

Azért a rabszolgabérért,
amelytől soha nem leszel sem gazdag, sem boldog
azért a rabszolgabérért hajlandó vagy svihák és link lenni
felelőtlen és megalkuvó, miközben
lehunyt szemmel hagyod, hogy megtörténjen...

Mert kis életed annyira félted, hogy akár gyilkosságra is képes lennél, ha kell:
Miközben haragszol, hogy a gazdagok
mit meg nem engednek maguknak,
közben mélyen benne van nyelved a hátsójukban, azért a kis rabszolgabérért
amivel a rezsit kifizetheted,
s megveheted a gazdagok túlárazott műanyag termékeit,
így adva vissza azt a pénzt
amit napi tíz óra munkáért megkaptál.

Mert elhitették az emberekkel, hogy a felelősség a politikai elit és a pénzelit kiszolgálása, a behódolás, az önfeladás, felelősség ha befogod a pofád,
eltakarod az arcod, otthon ülsz és csendben vagy.
Tényellenőrzők mondják meg, mi az igaz. Ne a szemednek higgy, ne a szívednek, hanem a hivatalnokoknak.

Mostantól nem találkozol barátaiddal és rokonaiddal, ülsz a szobádban és kussolsz.

Jó kutya.

De kérdem én, ezzel majd hogy számolsz el,
ha el kell számolnod
Mit mondasz majd
ha megkérdeznek
Mert eljön majd a számonkérés
és a túlvilágon nem hebeghetsz haboghatsz
legfeljebb hazudhatod hogy kényszerítettek
vagy éhen haltál volna.

Kukákban turkáltál volna.

De sivár lelkeden majd mindenki átlát
fájni fog a felismerés, hidd el, és ezt senki el nem kerülheti.

A nem tudtam – nem mentség.

Akkor majd belátod: miközben búcsúbulit tartottál a felelősség ravatalán:
a fesztiválon és a bulin nagyot szórakoztál:
a te lelkedet temetted.