Kilépés

Petrovics Garjajev és az örök fiatalság elixírje

Még nem használhatjuk a képességeinket, még nem tartunk ott – mondta Garjajev egy interjúban. Az emberiség morálisan még túl alacsony szinten van ahhoz, hogy meg legyen engedve neki az összes képesség és lehetőség felhasználása. “Amíg öldököljük egymást, amíg uralkodni akarunk, és amíg csak az élvezetek számítanak, és azokat hajszoljuk, addig nem vagyunk magasabb szinten morálisan, mint az állatok, sőt, alacsonyabban.” - mondta.

Kép forrása: https://tothmihalyzoltan.hu

Garjajev nyelvi hullámgenetikája, a gének mint információs mezők tanulmányozása vezette őt arra a felismerésre, ami a hagyományban, az ősi tudásban is megtalálható: a szó fontosabb, mint gondolnánk.

Először vala az ige, mondja a Biblia, és az ige tulajdonképpen cselekvő szó. Vagyis teremtő szó. Sőt, nem is szó, csak gondolat. Mindenesetre a szó ősideája.

A kvantumfizikáról írt cikkeimben említettem az úgynevezett szuperpozíciót: minden, ami még nem nyilvánult meg, nem materializálódott, az egy szuperpozíció, vagyis egy lehetőség. Az ember szellemi lény, így tele van ezekkel a lehetőségekkel. Ahhoz, hogy a lehetőségből valóság legyen, kell a teremtő szó. Meg kell szólítani. Schrödinger macskája mindaddig, amíg nem néztük meg, nem tanulmányoztuk, vagyis nem szólítottuk meg, az élet és a halál lehetőségét egyben tárolva, a végtelenségig van ebben a szuperpozícióban. Amikor a dobozt kinyitjuk, azaz a figyelmünket és a gondolatunkat rá irányítottuk, Schrödinger macskája materializálódik: jobban mondva kiderül, hogy él vagy halott.

De mi dönti el, hogy Schrödinger macskája él, vagy halott, amikor kinyitjuk a dobozt? Természetesen mi, aki kinyitottuk.

A klasszikus tudomány véletlenről beszél, azonban a kvantumfizika nem a véletlenek tudománya. Ezt nagyon jól tudják azok, akik a fény természetét szeretnék felkutatni. Soha nem véletlenül hullám vagy részecske a fény, hanem mindkettő, és ugyanakkor az, amit meg szeretnénk látni.

Az emberi sors nem szerencsés vagy szerencsétlen véletlenek sorozata, hanem a lehetőségek szuperpozíciójából megteremtett valóság.

A szónak mágikus ereje van. A modern misztika azt mondja, hogy ha pozitívan gondolkodunk, jó életünk lesz, mert a pozitív gondolatok pozitív sorsot teremtenek. De nézzük meg ezt közelebbről, hogy miért is nincs épp így, miért is nem ilyen egyszerű ez a dolog.

Először is, nem minden kósza gondolat teremt. Annak a gondolatnak van teremtő ereje, melyet átjár az érzelem és az akarat tüze. A tűzzel hevített gondolatból születik a szó: legyen!

A teremtő szó az ige. A tűzzel hevített gondolat akarása. A Tarot Mágus kártyája. A Kos lételv betörése a teremtett világba.

A gondolat akkor teremt, akkor lesz szó belőle, ha hit van mögötte, és ez a hit a gondolatot már megvalósult állapotban látja.

Az ember teremtő szerve az imagináció, vagyis életképzelet. “Amit az ember az imaginációjába helyez, azzá alakul”, mondja Hamvas. Lényeges megérteni, hogy az imagináció nem a világot alakítja, hanem minket. És ha mi változunk, úgy változik a világunk. Mert a világ és mi egyek vagyunk.

A teremtő szó minket teremt, és rajtunk keresztül a valóságunkat. A teremtés képessége minden emberben megvan. Kérdés, hogy akkor miért nem él mindenki boldogan és egészségesen, örök fiatalon?

A fiatalság elixírje, mondja Garjajev, nem egy ital, hanem az a képesség, hogy tudatosan ezt meg tudjuk teremteni. Az a képesség, hogy az imaginációnkat tudatosan kezeljük.

Amikor kinyitjuk a dobozt, azt akarjuk, hogy Schrödinger macskája életbe legyen, és így is lesz.

Nem győzöm azonban hangsúlyozni, hogy a bennünk levő gondolatoknak, mely materializálódhat, igen csekély része tudatos. A világunkat, sorsunkat egyelőre a nem tudatos gondolataink teremtik. Az ember gyakran meglepődik a sorsán, azt mondja, nem számított rá. Pedig ő teremtette, csak nem volt tudatában annak a gondolatsornak, amit az imaginációjába helyezett, és megvalósított.

“Egyelőre nincs megengedve nekünk, hogy az összes lehetőséget bortokba vegyük”, mondja Garjajev. Pedig feladatunk lenne. “Az összes lehetőséget birtokba kell venni”, mondja Hamvas.

De ki az, aki meggátolja, hogy ezt maradéktalanul megtehessük? A küszöb őre, a Szaturnusz.

A Szaturnusz ott áll a lehetőségek kapujában, és nem enged be, amíg nem válaszolunk az összes kérdésre. A Szaturnusz tehát a maximális felelősség lételve. Mi a felelősség? Az angol responsibility, vagyis ability to respond – felelésre, válaszadásra való hajlandóság, ezt igencsak jól tükrözi.

Amíg nem tudunk minden kérdésre felelni, addig nincs megengedve, hogy a képességeket birtokba vegyük. A küszöb őre nem engedi meg. Ki a küszöb őre? Mi magunk.

Az összes felelősség felvállalása az a morál, ami felemel, és képessé tesz. Az örök fiatalság elixírje a felemelkedés kábult, alvó állapotunkból a felelősségbe.

A ma oly divatos pozitív gondolkodás ezért csak igen kis mértékben működik, mert egyelőre hiányzik belőlünk az a felelősség, ami kinyitná a kapukat a lehetőségek megvalósítása fele.

A hit, ami a tudatos teremtés alapfeltétele, nem hiszékenység, hanem tudás. Éspedig éberségen alapuló tudás. Ugyanakkor morál. A két alapkő egyszerre: egyetemes tájékozódás és átlátszó létezés.

Az örök fiatalság elixírjének receptje tehát:

- éberség – látni, és a dolgok maguktól értelmeződnek (Hamvas)

- felelősség – én és Ő egyek vagyunk, és ezért minden felelősséget fel kell vállalni

- hit – nem csak ősbizalom, de az is, nem csak éberség, az is, nem csak szeretet, hanem egységtudat, és a teremtésért felvállalt maximális felelősség.

Azaz: a teremtő ige morálissá tétele.

Még nem tartunk ott, mondta Garjajev, hogy az örök fiatalság elixírjét elkészíthessük magunkban. Nincs meg ehhez a kellő morál. Nincs kellő felelősség és kellő éberség. Sem szeretet.

Ne feledjük azonban, hogy a létezés minden lehetősége ott várakozik a szuperpozícióban, és csak rajtunk áll, hogy megvalósítsuk. Ennek a megvalósításnak, mindent összegezve, csak egy a feltétele: milyen mértékben vagyunk emberek.

Gondolatok