Kilépés
Közösség - közös Ég

Gondolatok, 2017. 11. 14.

Mai modern világunkban a legnagyobb hiányt, talán, az igazi közösség terén tapasztalhatjuk. Nem tudom, hogy a közösség virtuális szintre való eltolódása (a közösségi oldalak), vagy az egyre növekvő elzárkózottság, esetleg a megélhetésért, vagy képzelt boldogságért folytatott küzdelem ennek az oka. Az emberek közötti kapcsolatok ellaposodtak, a barátságok megszűntek, vagy oly ritkák, és az egymásért felvállalt felelősség szinte teljesen eltűnt.

Festmény / rajz: Kálic

Mostanra már a közösségek a közösségi oldalakra korlátozódtak. A közösségi oldalakon azonban egyáltalán nem beszélhetünk arról, amiről ezek az oldalak szólnak, vagyis a közösségről. A közösség ugyanis - ha definiálni akarnánk - egy olyan embercsoport, akik egymásért felelősséget vállalnak. A Wikipédia szerint:

"Az emberi közösség az embereknek a családnál nagyobb, együtt élő, illetve szoros társas kapcsolatokat fenntartó csoportja. A közösségre jellemző, hogy tagjai a magánéletüket önként megosztják egymással, segítik egymást, pénzüket és szabadidejüket a közösség javára fordítják. Általában nem nevezzük közösségnek az egyesületeket, társadalmi szervezeteket és politikai vagy társadalmi mozgalmakat, amelyek ugyan szintén sok önkéntes munkát igényelnek, de tagjaik elsősorban csak egy-egy konkrét tevékenységre, feladatra szövetkeznek. Ugyancsak nem hívjuk közösségnek azokat az egyházakat és politikai pártokat sem, amelyek a hivatásszerű, fizetett munkára épülnek." (http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9g)

A fent említett tényezők közül a közösségi oldalon egyik sincs jelen. Egyedül talán a magánéletük megosztása, ami valójában a magamutogatásban merül ki. Arról szól ugyanis a közösségi oldalakon való részvétel, hogy napi, vagy heti rendszerességgel megmutatok valamit magamról, vagy abból, amivel a pénzt keresem, gazdasági (reklám) vagy önigazolási célból. Amióta mi emberek, öntudatra ébredtünk, szükségünk van az embertársaink visszajelzésére, hogy lemérhessük, mennyit érünk, mennyit ér a munkánk. A környezet, mint tükör, visszatükröz minket, és ebben a tükörben látjuk meg önmagunk igazi oldalait. Ahhoz azonban, hogy igazi képet kapjunk önmagunkról a környezetünktől, fontos az, hogy igazi (őszinte, igaz) képet nyújtsunk a környezetünk fele.

A közösségi oldalakon kifejezhetjük tetszésünket, véleményünket bizonyos, mások által érdekesnek vagy értékesnek tartott dolgokról, a megalkotott és kinyilvánított véleményünket tovább adhatják mások, és így kialakul egy általános, közösségi oldal - értékrend, amely azonban semmilyen magasabb eszmét, értéket nem hordoz. A közösségi oldalak ugyanis a szürke hétköznapokat érdekesebbé, elszórtabbá tenni hivatott exhibitiókból tevődik össze.

A közösségi oldalak, vagyis a közösség bitszintre degradált formája, aktuális, a lehető legmagasabb színvonala a fogyasztói társadalom behálózása és reakcióra (vásárlásra, továbbreklámozásra) való kényszerítése. Mondhatjuk, hogy a közösségi oldalon tett legkisebb tevékenység is végül valakinek pénzbe váltódik.

A közösség ellentéte, ha lehet ilyenről beszélni, a fogyasztói társadalom. A fogyasztói társadalom az emberi értékek nélküli, kényelemre koncentráló embercsoport, akiknek fő feladata bizonyos teljesen értéktelen dolgokból minél többet vásárolni, a vásárlásra pedig azáltal teremteni anyagi fedezetet, hogy még több értéktelen dolgot legyártani. A fogyasztói társadalom mókuskereke a dolgozz - vásárolj körforgása. Tulajdonképpen ez a körforgás az emberek idejének nagy részét felemésztik, a gondolkodásukat átformálják, és végül az emberek egymásra csak mint potenciális fogyasztók tekintenek. Mára az emberi kapcsolat kimerül egyetlen egy fontos tényezőben: Mi az érdekem, hogy a másik embert "barátomnak" elfogadjam? Ha semmilyen anyagi érdeket nem tudok felhozni, akkor a másik embert elhanyagolom. De itt nem csak közvetlenül az anyagi érdek diktál, hanem minden, a fogyasztói társadalomhoz kötött más aspektus is: legyen, akinek panaszkodjak, legyen, akivel ihassak, legyen, akivel eltöltsem azokat a perceket, amikor amúgy nagyon unatkoznék.

Még mielőtt közösségről beszélhetnénk, az egyszerűbb, "szemtől szembe" emberi kapcsolatokról is kell beszélnünk. El kellene döntenünk, hogy a barátság fogalom alá mit tehetünk be és mit nem. Ha meg tudtuk fogalmazni a barátságot, valahogy olyan szinten, hogy azt gyakorlatban is kivitelezzük, akkor még mindig le kell fektetni mindazt, ami nem fér bele a barátság fogalmába.

A barátság erősebb, mint minden más emberi kapcsolat (munkahelyi, iskolai, közösségi oldali), ezért a barátságot nem tudja csorbítani más kapcsolat. Ha a barátságot egy, mondjuk munkahelyi közösség, meg tudja szüntetni, akkor az érdekkapcsolat volt, ahol a sértődött fél, vagy felek, már nem látnak semmilyen érdeket a barátság fenntartására.

A barátság az, amikor az ember a barátjának ad önmagából: segít neki a fejlődésében (ezért teljes mértékben egyenes, őszinte és önzetlen). A jelszó az "ez vagyok én, mit tehetek hozzá az életedhez". Ma azonban az ilyen ritka. Inkább pletyka van, és pletykatársaság. A pletyka az értéktelen szóbeli megosztása. Olyan, mint a kínai üzlet, amely tele van olcsó és haszontalan dolgokkal.

A közösségi oldalak a számítógépre terelt pletykatársaságok, egy kis magamutogatással megspékelve.  A modern közmondás: "mutasd, mit "lájkoltál", és megmondom ki vagy". Ennek egy másik változata a hozzászólók társasága, amelyeket különböző olyan oldalakon találhatunk meg, ahol általában regisztráció nélkül bizonyos hírekhez hozzá lehet szólni. Ez az a terület, ahol mindenki sokkal okosabb, mint amilyen valójában, ahol mindenki jobban ért az élethez, mint ahogy él, s amely a közösség teljes ellentéte: a rosszindulatú szópárbaj mezője. Az itt tevékenykedő emberek hozzászólásukban élik ki az életben elszenvedett frusztrációkat. A névtelenség mögé bújnak, mert hiányzik belőlük az igazi bátorság.

E kis eszmefuttatáshoz, befejezésül, annyit adhatnék hozzá, hogy az igazi közösség fejlődő, értelmes, felelős közösség, ahol az őszinteség, a nyíltság alapkövetelmény. Az igazi közösség tagjainak a másik ember segítése a cél, nem a saját portéka (legyen az anyagi vagy mentális) elszórása, eladása. Az igazi közösség tarthatja az elektronikus térben is a kapcsolatot, de ott is folytatja a színvonalas együttlétét. Az igazi közösségben nincs saját anyagi vagy hatalmi érdek, és egy a cél. A közös Ég - nek a megértése és elfogadása. A minden és mindenki Egy megértése. Az azonosságtudat kifejlesztése.

Az életterv megosztása.

"Az embernek önmagából művet kell alkotnia, hogy az örökben abban éljen. De a műnek nyitva kell állnia, hogy aki be akar lépni, befogadja." (Hamvas Béla)

Az igazi közösség nem más, mint az életművünk kitágítása mások számára. Ami ezen kívül van, az nem érdekes. Csak "nézd meg, és menj tovább".

Szólj hozzá!
Hozzászólhatsz regisztráció nélkül, nem kell személyes adatokat megadnod!
A weboldal üzemeltetője fenntartja a jogot, hogy a nem megfelelő hozzászólásokat törölje.
0 hozzászólás